Mi ez ha nem szerelem?

* a képek csak mellékletek

Ma az utolsó pár órám lazulással tellett. Azaz fogjuk rá, hogy azzal :P Így hát a legutolsó padban a barátnőmmel, Monesszal hülyültem, ettem, és először az ő zenéit hallgattuk... Fáradt voltam nagyon, de akkor még ráadásképp a fogam is fájni kezdett, majd egyre intenzívebben éreztem a kellemetlen érzést. Eközben Monesz mondta, hogy hallgassuk az én zenéimet. Gondoltam, nem rossz ötlet, mégsem tudtam mi újat mutathatnák én a barátnőmnek, ami esetleg neki is tetszene. Aztán végül is "találtam" egy mappát az mp4-emen melynek neve az hogy: "G*******-tól"... Ebben a mappában találhatók az egykor, mondhatni még "szerelmemtől" kapott zene számok sokasága. Mióta szétmentünk és megromlott a kapcsolatunk a sráccal, nem is hallgattam nagyon ezeket a dalokat. Mindig rá emlékeztetnek, és csak bánatos leszek tőlük, holott szeretem őket hallgatni, nagyon jó ízlése van az illetőnek e téren.... Ma mégis erőt vettem magamon és igenis, elkezdtük azokat a dalokat hallgatni. Volt is sikerük. A barátnőmnek tetszett mind, aminek örültem és büszke voltam persze. Teljesen elvörösödtem pillanatok alatt, mikor Monesznak arról tettem említést, hogy milyen büszke vagyok az illetőre. Monesz szólt nekem, hogy teljesen belevörösödtem... Meg is lepődtem. Nem jellemző rám, hogy elpiruljak, de akkor mégis valami melegség fogott át. Nem volt rossz hallgatni a dalokat. Persze, szomorú voltam kicsit, és eszembe jutottak dolgok... Ami mégis a legmeghökkentőbb, hogy a fogfájásom pillanatok alatt elmúlt, miközben azokat a számokat hallottam. Mint egy fájdalom csillapító olyan volt számomra. Észre sem vettem először, hogy elmúlt a kellemetlen fájdalom érzet. Kicsit furi érzés volt. De belegondolva, nem ez az első eset, hogy így jártam. Egyszer például tényleg nagyon rosszul éreztem magamat, és mivel gépen keresztül tudtuk tartani a kapcsolatot, mindig alig vártam, hogy tudjak vele beszélni. Szóval akkor régen egyik barátnőm miatti aggódásom által, kicsit összezuhantam. Egész éjjel sírtam aznap, fájt a fejem is, nem voltam jól. Felmentem a gépre, (mintha éreztem volna) majd hirtelen ő is megjelent pedig már tényleg kora hajnal volt. Beszéltünk, ő vigasztalt a maga, sajátos módján, és már az idő is a hajnali órákban járhatott. Nagyon jó volt akkor...a jelenléte, maga a lénye, hogy beszélhettem vele, hogy vigasztalt, mindennél jobb volt. Az akkori beszélgetés alatt is pillanatok alatt elmúlt minden fájdalom, bánatom.... hihetetlennek tűnt még így visszagondolva. Hatalmas erőt adott nekem, még ha csak gépen keresztül is... Majd mikor jobban lettem, visszavonultunk aludni, még ő is álmos volt nagyon, csak miattam maradt gépnél. És amint megszűnt ez a "kontaktus", újra borzalmasan fájt a fejem.. :S Nagyon fáradt voltam mégis a tudat leginkább, hogy beszélhettem vele, megnyugtatott, mély álomba ringatott. Nevetségesnek tűnhet, de mindez így történt. :)
Soha nem hittem ebben...; "a szerelemnek van ereje"- mondták sokan és olvastam is, de egy váll rázással elintéztem a véleményemet általában. De ezek az esetek már elgondolkodtatnak. A fizikai fájdalom elmúlik röpke pillanatok alatt, ha a szeretett személyt valamilyen dologhoz, tárgyhoz tudjuk fűzni, vagy maga az illető léte már nyugalmat hozhat a testnek akár.... És 5 hónap után is ezek a reakciók voltak kimutathatók rajtam. Szeretem még. Mondanám, hogy büszke vagyok erre, de nem lehetek az..... mert "ami elmúlt, az nincsen már"....