Oldalak


2010. május 28., péntek

....csak egy álom volt.

Hirtelen egy animecon kellős közepén találtam magamat. Furcsa, kissé zavaros, eldugott helyszín volt, tele furcsábbnál furcsább épületekkel, de igazából nyílt téren játszódott le az egész. Éppen beszélgettem az emberekkel, már nem emlékszem kikkel, mikor hirtelen rezgett a telefonom. Emlékszem, a régi Samsung C65-ös modell volt nálam.Félrevonultam. Mikor kivettem a zsebemből telefonomat, láttam a nevét annak ki engem hívott. Egy "C"-betűvel kezdődő név volt kiírva. (Elnézést, de nem szeretném leírni a személy teljes nevét. Szerintem aki ismer annyira, tudja kiről van szó) Mikor felvettem a telefont, szándékosan úgy csináltam, mintha nem tudtam volna, hogy ő az... Emlékeim szerint a beszélgetés így zajlott.

- Igen? - kérdeztem izgatottan.
- Szia! Kivel beszélek? - kérdezte egy fiatal, és nagyon kellemes, lágy hang.
- A nevem Dorina. És én kivel beszélek? - kérdeztem vissza, mintha nem tudtam volna...
Pár másodperc múlva jött csak válasz...
- Szerintem tudod jól, ki vagyok. - jött a kissé szigor válasz.
- Igen... És miben segíthetek? - kérdeztem rögtönözve.
- Csak egy-két közös ismerőst akartam volna elérni...
- Hát ha gondolod, gyorsan körbenézek, biztos összefutok egyel.
- Rendben. - jött a halk válasz, és én azonnal mint az őrült kerestem is a többieket con-on.
Nem kell mondanom, folyton belebeszéltem a telefonba, addig is tudtam; nem tette le a telefont.
Mikor mellettem, nem egy közös ismerős elment, én önző módon "nem vettem észre őket". Nem akartam, hogy a "C"-betűs illetővel megszakadjon a telefonos kapcsolatom. Mikor azonban tényleg szinte már eltévedtem, találtam ismerős embereket. Nem vettem észre, hogy elrohant az idő. Mikor megnyomtam a telefonom egy gombját, láttam, ő már letette. A többiek kérdezték, mi a bajom, hiszen hirtelen nagy elkeseredés lett úrrá rajtam. "Már megint....."- jött a gondolat.
Mikor hazaértem, láttam a telefonomon, még egy "kedves" személy nevét ki konkrétan a fiú legjobb haverja és "R"-betűvel kezdődik a neve... Ő vajon mit akarhatott? Újabb szemrehányást? Újabb lealázásokat gondolom...
Mikor megébredtem, a víz levert. Csak álmodtam. Mégis olyan élethű volt. És annyira kellemes volt a szeretett személy hangját hallani...
Vajon miért álmodom vele ilyen sűrűn? Miért kell folyamatosan, többféle módon átélnem, hogy elveszítem őt? ... Meg lett pecsételve a mai napom is úgy érzem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése