Káosz...? xD

Üdvözletem Mindenkinek!!

Csak röviden számolnék be a mai napról, ugyanis az óra ketyeg ezerrel... ^^"""
Előzmények tegnap délelőtti napból...;
- Akkor jöjjünk együtt magassarkú cipőbe!Csípjük ki magunkat Dorina!! - mondja izgatottan Monesz barátnőm.
- Hát nem is tudom... - kezdek meghátrálni szokásomhoz híven.
- Naahh...Légyszi Dorina!!Légyszi!! - néz rám hatalmas szép barna szemeivel barátnőm, széles mosollyal az arcán. Persze én nem tudok neki ellent mondani, így halkan és bizonytalanul kinyökögöm; "jó..."
Nagyon örült a leányzó, hogy belementem a kis "buliba", bár már akkor tudtam...meg fogok halni másnapra ^^ (azaz mára).
Jött a másnap reggel, találkoztunk, már a korai percekben fájlaltuk lábainkat...de örültünk egymásnak, tényleg csinosak voltunk. Legalábbis a visszajelzések alapján... ^^
Egy nagyon jó fiú barátom(kivel egy suliba járok), le nem tudta rólam venni a szemét, én pedig folyton, kellemetlen érzetem által, félretekintettem.
Már alig vártuk, hogy vége legyen a sulinak. Az egyik tanárnak rossz kedve volt, rajtunk vezette le a feszültséget, de mindezek mellett egy másik tantárgyból még felelnünk is kellett Monesszal...kényszerből. Nagyon hirtelen jött, de muszáj volt, mert holnap is nehéz nap elé nézhetünk sajnos.
Mikor haza értem, első dolgom az volt, hogy igyak, egyek és keressek egy ágyat, amire azonnal le tudok huppanni. Nem is történt máshogy; levettem a cipőt(azt hittem meghalok a fájdalomtól), ettem, ittam, és utána azonnal elfeküdtem. Egy kedvenc dalomra tudtam elaludni. Észre sem vettem, hogy elnyomott az álommanó. Előtte beállítottam az ébresztőórát fél 5-re, de mikor az megszólalt, kinyomtam. Egyszer meg is ébredtem, már vagy tizedszerre játszódott le ugyanaz a zeneszám, és én mégis úgy aludtam mint a tej.(De említettem is, hogy némelyik dalok, megnyugtatnak, és ez igaz ^^) Mégis kikapcsoltam az mp4 lejátszómat és tovább szunyókáltam.
Egyszer csak a bejárati ajtó nyílásának hangja ütötte meg a fülemet, és egy ismerős hang. Apué. Megjött. Kinyitottam szememet, és közben azon gondolkodtam, hogy boltba volt e, vagy "már" haza is ért a munkából... Feltekintettem a plafonra, ahol az órámnak a lézer fényes kivetítése meredt vissza rám. (bocs ha értelmetlen!) El sem akartam hinni, már 17:37 körül járhatott az idő. Gyorsan felpattantam, és üdvözöltem szüleimet... Úgy éreztem össze esek a fáradtságtól, de még ráadásképpen boltba is el kellett mennem, de nagy szerencsémre anyu elkísért. Hazajöttünk, én gyorsan pancsiztam egyet, és most ott tartok, hogy sehol. Tanulnom kell eszeveszettül a következő napra, azon belül is környezet technikára. Csupán "gyenge" 15-20 oldal áll előttem. Úgy érzem/gondolom, hosszú napnak, azaz éjnek nézhetek elébe. De nem tehetek mást. Muszáj. Ezzel le is zárnám az írásomat, már rég a füzetemet kell(ene) bújnom.
Szorítsatok, a holnapi dogára!!!!!! ^^
Köszönöm türelmeteket!!