Üdvözlet Mindenkinek!!
Így, hajnali 1 óra fele különös gondolatok rohannak meg, mint általában már minden egyes nap. Kezdek hozzászokni....már ha ehhez hozzá lehet ....
Egy számomra nagyon fontos személy, (kivel már nem tartom a kapcsolatot, sajnos mert "elmentünk egymás mellett" úgy gondolom....) jár a fejembe megállás nélkül. Sok vita és fájdalom van ez mögött a "kapcsolat" mögött, és lelkemet hatalmas teher nyomja. Valamiért nem bírok túl lenni ezen, a történteken, és rajta sem. Szeretem. Mindennél jobban. Ha tehetném elmondanám neki is ezerszer, és még erősebben próbálnám talán bizonyítani szeretetemet, de a múlton és a sérelmeken nem lehet változtatni és lehet, hogy nem is szabad. Így alakult kettőnk közt a dolog, mégis megállás nélkül ő jár a fejembe, róla álmodok szinte minden éjjel, mondhatni ő lett az én "démonom". Le kell küzdenem, még ha "földre is rogytam"- neki már más az álláspontja a történtek után, ami érthető is... talán csak én vagyok ilyen gyenge és érzékeny. Talán nekem is tovább kellene lépnem egy lépcsőfokot és nem visszanézni, mert megint leesek, és úgy érzem már eléggé összetörtem magam :) Jó lenne vigyázni a forrni kezdő sebekre. Forrnak ugyan, mégis fájdalmuk ugyanolyan intenzitással tölt el mint mikor keletkeztek, vagy talán még erősebben.....
Jelenleg sok kiutat nem látok. Vagy maradok ezen a ponton és kapaszkodom egykori "szerelmembe", kinek mivoltja eltűnt, vagy pedig követem a történet másik érintettjét és továbbállok. Neki sikerült. Nekem nem. Még nem... Ennek is oka van nyilván, de ebbe nem is mennék bele, késő van, pihenni kéne már. Megint egyedül, kissé szomorúan, keserű gondolatok és kételyek kíséretében....és a legnehezebb... mikor csak az jár a fejembe; "hiányzol".... Ezeknek tudatában, "elmenekülök" és álomba zuhanok....és ugyanúgy csak ő vár ott is és szívem titkos vágyai, félelmei....
A szívről csak egy kedvenc csapatom (Zanzibár) egy dala jut eszembe. Ennek részlete mégpedig ez;
"A szívem kitépem,
Csak erre vágytál régen,
A szívem most itt hagyom neked.
Vigyázz rá titokban,
Ha többé sosem dobban,
A szívem majd őrizd meg nekem."
Ezzel búcsúznék, nemsokára jelentkezem, további szép napokat mindenkinek! A közeljövőben nem fogok új bejegyzést tenni a blogra, nem lesz időm. Nii-sama jön haza Erdélyből, így a pénteket és a hétvégét vele töltöm! Addig is minden jót nektek!! ^^
2010. május 13., csütörtök
"Nem baj, ez így jó" - biztos?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése