Vannak Pillanatok


Vannak pillanatok, mikor a szívem csak te érted dobban,
Olyankor, akár a vulkán, lelkem úgy érzem darabokra robban.
Csupán a szavaid, a dallamok cikáznak bennem erőteljesen,
Tétova, mint egy megvadult, űzött madár, keresem helyem.

A naptáramra tekintek magányos és üres falamon,
Csak pár szám látható mindössze, és egy dátum.
Még mindig a múlt évet és egy hónapját, az októbert jelzi;
A korszakot, mikor már minden látszott a semmibe veszni...

Vannak pillanatok, mikor éjjelente nem találom nyugtom,
Szüntelenül, megállás nélkül zaklatott lelkemet nyugtatgatom.
Egy másik világba menekülök, ahol te nem vagy ott,
Ahol érzem, nem vagyok annyira elhagyatott.

Mint egy villámcsapás, mint egy démon, mégis megjelensz álmaimban,
Lelkem mély vágyai és félelmei körülvesznek abban a pillanatban.
A félelem és a reszketés átveszi a hatalmat testem felett,
Mintha tudat alatt is ott lennél bennem, a sok fájdalom mellett.

Vannak pillanatok mikor hiányod elviselhetetlen, maró...
Azokban a percekben és órákban, csak érted, utánad vágyom.
Forró könnyeimet érzem legördülni vörössé vált arcomon,
És tudom! Minden hiábavaló, nem tudok változtatni a múlton.

És vannak pillanatok mikor valami nem változik...
Szeretlek!

Írta: Fülöp Dorina (Naoya)