" És vége, vagy inkább végre, kimondom én ha te nem tudod: Viszlát! "

ÜdVöZlEtEm Mindenkinek!!! ^^

Na!! ^^ Nem kell megijedni, ez csak egy dalszövegből ellopott idézet, mely a mai napra és azt hiszem a tegnapira is tökéletesen érvényes. De mindent az elejéről...
Először is MINDENKINEK KELLEMES NYARAT KÍVÁNOK!! ^^
A gyakorlatom az iskolába hivatalosan is, ezzel a nappal zárult, vége az idei tanévnek, végre nálam is!! Ez a két hét, mint már említettem, igencsak kimerítő volt és fárasztó. Több órás labor-gyakorlatok, erdei túrák, kemény megerőltetett séták, üzemlátogatások - és mindezek több órányi időt igénybe vettek. Nem megszokott ütem és tempó mellett, igencsak nagy szigor volt és munka, mégis elmondhatom, hogy azok a fáradalmas napok, így visszanézve, igencsak emlékezetesek maradtak.
A lényeg, hogy a mai nappal vége lett! Elvileg el kellene kezdenem tervezni a nyaramat...
Amilyen könnyű leírni, olyan nehéz kivitelezni. Nem tudom a fontossági sorrendet, na meg hát ez pénz kérdése is. Mégsem húzhatom le a saját szüleimet!! :) Alkalmi munkán gondolkodtam még, de mivel már a gyakorlat által a többségről, lecsúsztam, így hát ez nehezen lesz megoldva...
Meglátjuk.
Visszatérve a bevezető címre, el kell mondanom, hogy ma és tegnap rájöttem valamire. A már egykor, nagy "szerelmem" után nem tudok bánkódni. Egyszerűen valami eltűnt, elzárult bennem. Talán a tudatalattim és az eszem végre elfogadta, hogy vége. Ha nyálas akarok lenni, a szívem még ezt nem látta be, de nem kell sok és az is helyrerázkódik majd. Meglepett engem is. Akkor döbbentem rá, mikor beszéltem egy közvetett ismerősünkkel, ki az esetről beszélgetett velem, a történtekről. Mondta, hogy a fiú beszélt neki rólunk, hogy elmondta mi történt és hogy - "hát nem kedvel" ... Nem dobtam magamat hanyatt a hallottaktól, mert ezzel is tökéletesen tisztában voltam. Inkább segített beletörődni, elfogadni a valóságot. Bevallom következő napokban és talán még most is erre tudok gondolni. Hisz ezek szerint őt is, mégiscsak érinti a dolog, ha rólam/rólunk mesélt. Akkor talán joggal mondhatom, én is hogy valami történt köztünk. Titkon mindig féltem, hogy ezt csak én látom így, de a tények és Ő is ezt igazolják. Szóval sokat rágódtam ezen és gondolkodtam. Ha a differenciát nézem most, és két hónappal ezelőtt, elmondhatom - semmi sem változott, "csak" a fájdalmam csökkent. Két hónappal ezelőtt ilyen információk hallatán, talán az eremet vágtam volna. Most pedig ott tartok, hogy sírni sem tudok már ezen. Egy könnycsepp nem gördült le azóta, mióta ezeket megtudtam. Akkor, az utolsó hullámvölgy ért el vele kapcsolatba, de talán jobb is így visszanézve. Mindenesetre, akármi is történt, vagy nem - egyet tudok; Életembe nem szerettem senkit úgy mint ahogy őt. Senkit!
Örök nyomot hagy bennem emléke és való énje, melyből egy parányit kaphattam tőle. És a legbotránkoztatóbb amit elmondhatok, hogy semmit sem bántam meg. Semmit!

Elegem van...

Komolyan mondom nem hiszem el!! Ilyen nincs! Olyan gomolyfelhők gyűltek felém, hogy elmondani nem tudom!! -.-""
A családom is elég szétszórt újabban, ezen belül Nii-sama(bátyó) is padlón van rendesen, a barátaim sincsenek jó formában, valamint fogadott apumnak is megvannak a maga gondjai, és mindezt nekem végig kell élnem/néznem. Próbálom támogatni őket, de nem megy. Most pedig eljutottam arra a szintre, hogy kezdik az idegeim feladni a szolgálatot. Jelenleg is elég agresszív és dühös állapotomban írom e bejegyzést... Visszatérve jómagamra, hallom vissza nem egy alkalommal másoktól, hogy folyton vitázok, és ingerült vagyok és hogy tele vagyok dühvel. Hogyne lennék tele ideggel, mikor a körülöttem lévők sem boldogok! Akkor én mire építkezzek? És a gondok csak gyűlnek nálam is. Szeretnék kikapcsolódni, én is nyaralni mint a többiek, együtt lenni a barátokkal, szerelmes lenni... nos ez sem lenne hátrányos. Tudtam, éreztem, hogy annak ellenére, hogy a legjobb nyaramnak terveztem az ideit, soha nem lesz olyan jó és vidám, boldog mint a tavalyi. Tavaly minden olyan más volt...szabad voltam, boldog, nem voltak gondok, és szerelmes lettem!!! És szerettek is egy ideig..azt hiszem. Nekem semmi sem sikerül!! Hiába is akarnám, nem megy. Nyilván velem van a baj! Hát persze... De sebaj!! Terveim még mindig vannak és lesznek is, nem érdekel!! Eldöntöttem, nem adom fel! Három "teljesíthetőnek" kategórizált tervem van, melyeket ha törik ha szakad, véghez kell és fogom is vinni!! Majd én megoldom a nyarat egyedül!!
Ezzel zárnám keseredett, dühös soraimat és gondolataimat!! Az biztos, hogy nem fogok megállni!!

Szeretettel Üdvözöllek a blogomon, kedves Ditt Barátom!!!!!

----------.....--

PAUSE!!!

Tisztelt Olvasóim, Barátaim!!

Hirtelen bekövetkezett okok által a blogom, bizonytalan ideig szünetel, bezár!!! Konkrét időpont nincs a folytatást illetően.(Esetleg néhány fontosabb bejegyzést teszek majd közzé!!)
Mindenkinek köszönöm aki eddig olvasta bejegyzéseimet, történeteimet, tapasztalataimat! Várom vissza kedves, hűséges olvasóimat ezután is!!
Elnézéseteket kérem, megértéseteket köszönöm előre is!!!

Végül egy kis ajándék:

Panic! At The Disco - Nine In The Afternoon :
http://www.youtube.com/watch?v=yCto3PCn8wo&feature=channel ^^

Szép Estét!! ^^

Éjfél elmúlt 38 perce, és én még mindig ébren vagyok. Barátnőmet várom Ayumit, mindeközben kellemes dallamokkal kényeztetem lelkemet. Az eső lassan megszokott rendszerességgel, minden másnap, késő este neki áll esni. Így van ez ma is. Az eső által, vagy csak hangulatomból adódóan a tegnapi napot könnyekkel zártam, most pedig, hogy átléptem a következő napra, kicsit jobb. Tegnap sokat beszélgettem ismerőseimmel. Volt akivel összevesztem, volt akihez közelebb kerültem, és olyan is akadt kinek szemében tökéletes nőként jelentem meg, illetve imádott személlyé. Ő lenne a fogadott édesapám. 42 éves fiatalember, csak nem régóta ismerem, azóta apa-lánya kapcsolatban vagyunk. Nagyon kedves, tiszteletreméltó úriemberre leltem benne. Az ő részéről pedig, ugyanez, talán még több is! Jó vele beszélgetni és persze a fiával is! ^^
"Apu" igazán remek, fantasztikus ember!! Jó apa és kemény munkás. Ebben biztos vagyok. Hála neki néha egy fokkal mindig minden könnyebb. Felnőtt férfiember. Adok a szavára azt hiszem, bár néha megkérdőjelezem kijelentéseit, bókjait, és ezáltal akaratlanul is talán kicsit megbántom. Köszönettel tartozom neki! ^^
Az idő repül, drága barátnőm sehol! Remélem jól van!!! Majd elverem a kis hátsóját!! >.<
Addig gondolkodom és kellemes zeneszámokat hallgatok. Újabb favoritom a Zanzibár. Már két albumuk megvan, most is találtam kettő igazán megható, tanulságos dalt. Szeretem Rita hangját, a dalszövegeket, a gondolatmenet, mely tökéletesen tükrözni tudja az emberi érzéseket, érzelmeket.

Zanzibár - Ha nem maradt más
http://www.youtube.com/watch?v=iK7I7KezY44

Nem tudom, mi a helyzet nálad
Én nem rég jártam épp feléd
Félve léptem a félhomályba
Fel ne ébresszem múltam szellemét
.......
Rég megszokott illatra várva
Gyámoltalan, fáradt vagyok
Elbújtam, senki sem láthat
Elképzelem, a napfény rám ragyog

De most fúj a szél
Hangod messze jár
Kinek mondjam el??
Mennyire félek a változástól,
Tényleg mennyire fáj

refren':
Most kicsit meghalok
Magányomban elsüllyedve
Megvadulva érted ordítok
Ilyenkor meghalok
Ha nem maradt más itt nekem
Hát hűlt helyeden magam táncolok.

Zanzibár - Álmodj Tovább
http://www.youtube.com/watch?v=DGMxaafMO9g&feature=related

Az ajtó becsukódott mögötte
A hajnal hidegen állt előtte
Ő is érzi a változást

A nyárból most már nem sok maradt
Hívnám haza a madarakat
Velük visszatalálhatnál

refren':
Álmodj tovább
Ott leszek mindig amerre jársz
Szél hajadban
Én küldöm azt is a nyomodban van
De csak mész tovább
Úgy vigyáznék rád
(Vigyáznék rád)

És végül egy olyan dallal zárnám a sort, melyet egy jó barátomtól kaptam mikor jó pár hónappal ezelőtt megismertem, és mikor pont a legmélyebb időszakomat éltem.( még friss szerelmi csalódás) Ez a dal nem egyszer adott erőt a nehéz pillanatokban és örök emlékeket őriz bennem. Köszönöm Shadow! :

Hősök közr . Sub Bass Monster & Zselenszky - Soha
http://www.youtube.com/watch?v=s4KGIVbpRS8

Soha ne mond hogy ennyi volt soha ne mond hogy vége van
Soha ne mond hogy felesleges soha ne mond hogy hasztalan
Soha ne mond hogy már késő soha ne mond hogy neked mindegy
Soha ne mond hogy soha Tesó hidd el ez csak így megy "Mert!"
Hullhat eső "Vagy!" fújhat szél
Az aki hisz és nem fél bizony mindent túlél
Új nap ébred "És!" Új szelek fújnak
A gondok el múlnak és a sebek begyógyulnak
Hidd el történhet bármi nem kell meghátrálni
Csak állni a sarat bár ez piszkosul tud fájni
Kivárni és a pillanattal válni eggyé,
Így a "Soha többé" helyét átveszi a "Mindörökké"...

(ÖRÖK IGAZSÁG!!!) ^^
Köszönöm!!
..........

Üdvözlet minden kedves olvasómnak, Visszatértem!! ^^

Kissé idegesen, remegő kézzel, de átvettem az ez évi bizonyítványt osztályfőnököm kezéből, ki kezét nyújtván egy kézfogásra, kedves "Gratulálok!" - szót ejtett felém. Kis megkönnyebbülés lett úrrá rajtam a szó hallatán, én mégsem gratuláltam magamnak. Nem voltam és nem is vagyok megelégedve az eredményekkel. Úgy érzem, többet is kihozhattam volna magamból, mert tartom magam annyira erősnek... de félév után, valami összedőlt bennem, és ezt a lelkem sérülései mellett, az érdemjegyeim sínylették meg legjobban. Nem vagyok büszke, nincs mire annak lennem. Letettem az idei évet, stabilan. - gondolom én, de ez jövőre nem lesz elég. Mondjuk nem volt könnyű, akármilyen szempontból is nézem. Nehéz koncentrálni a tanulásra, ha közben a gondolataid másfele járnak, ha a szívverésed, nem a megszokott ütemet veri, ha könnyes szemmel, nehéz szívvel, gyomorgörccsel, álmatlansággal mész a munkahelyedre, nehezen tudsz helyt állni a követelményeknek megfelelően. Pokoli nehéz. Ember legyen a talpán ki ezeket átélve eleget tud tenni. Én helyt álltam? Talán... Talán nem így kellett volna történnie... talán félévkor nem kellett volna megtörténnie annak, ami megtörtént. Talán....talán. Csupa rejtély és harc az élet. Kezdem tapasztalni, pedig már gyerekkorom óta tudom mit jelent a szó: " pokol".
"Ich komm wieder" - énekli Richard Kruspe Bernstein, a Rammstein együttes szólógitárosa a dalban.
Bátyám, ma kora hajnalban indult a reptérre, visszautazott Erdélybe. Borzalmas érzés volt mikor kilépett az ajtón. "Megint egyedül"- ilyenkor, ezek a szavak villannak át bennem. Lényegében miattam jött haza. Amúgy nem szeret itthon lenni különböző emberek és okok által.
Abban a pár napban amíg vele voltam, nem volt időm, sem akaratom rágódni, gondolkodni, töprengeni, számomra még "fontos"-nak tartott dolgokról. Nagyon gyorsan elment az a pár röpke nap, de persze Ayumi, te nagyon hiányoztál, és még sok kedves barát, ismerős. Most, hogy bátyám visszament, megint minden olyan....? nem is. Inkább ugyanolyan minden.
De jó hír!! Látom a fényt az alagút végén. Mintha visszatérni látszana régi énem. A pesszimista, negatív, kicsit undok, erős énem, kinek számára a szerelem... nem csak szó ként, de az életbe is jelentéktelenné válik. Ez vagyok én, és ez is leszek. Ez lesz az a Naoya, akibe valaha egy fiú, talán láthatott valami érdekeset, magával ragadót, szerelemre méltó embert. - bár ez utóbbit, nagyon-nagyon erősen megkérdőjelezem. Nem is róla van most szó. Sok boldogságot neki, kívánom innen is!! - egy kis gúnnyal és a méreggel a nyelvem hegyén, mely az el nem múló fájdalmamat tükrözi vissza.
A gyakorlatom az iskolába hónap végéig tart, aminek annyira "örülök", hogy ... elmondani nem tudom- kegyetlenül elfáradok minden egyes nap szinte. Minden gyakorlati tétel újra kivitelezése, gyakorlása... napi 8 órák a laborban, erdei túrák, röpke 5-7 km-ekkel oda-vissza, stb. - nekem sok. Másnapra minden porcikám fájt, de nem panaszkodhatom, egy-két órás focizásra a nem messze lévő park beton területén a bátyámmal - nos, erre mindig szabtam erőt és időt!! Jó volt nagyon. Az első napokban, igencsak ügyetlenül passzoltam vissza a labdákat, de a végére, jó páros alkottunk nagyon.
Sokat voltunk együtt bátyóval. Séták, mozizás, sport, ének, hülyülések ezerrel, meghitt és komoly beszélgetések, na meg az erkély. - ezek töltötték ki a napjainkat.
Minden nap, este fele, ki szoktunk állni az erkélyünkre. Szűkös, éppen hogy elférünk rajta ketten. Ez azonban megszokott programként szerepel idő eltöltésünk listáján. Kiállunk, nézzük az embereket, az eget, a csillagokat ahogy előjönnek, és beszélgetünk, nevetgélünk. Ha előjön gonosz énünk, rosszak vagyunk és a járókelőket kritizáljuk. ( ne utáljatok minket xD) Nem szép dolog tudom, de hát jól esik!! ^^ Ettől olyan jó! Szórakoztatjuk egymást, mintsem, hogy kisírnánk egymás vállán a bajainkat. Tudjuk, mi nyomja a másiknak a lelkét, mi fáj neki, de azokon a napokon, nem beszélünk róla olyan mélyen. Büszkék vagyunk, és inkább mosollyal az arcunkon a másikat megnevettetve próbáljuk azokat feledésbe meríteni. Ez felér egy váll veregetéssel. Nekem és szerintem neki is...

Hírek

Ezzel az új részleggel fogok előrukkolni, hol a legfrissebb infókat tudhatjátok meg, ha esetleg valami közbejönne, vagy megváltozna, ahogy most is.

• Nii-sama (bátyó) szombaton, azaz június 12.-én hazaérkezik, hozzám/hozzánk!!! *-*
  Szóval egészen csütörtökig (június 17.-ig) a blog szünetel, új írások ha lesznek is, csak rövid mennyiségben.
• Mivel a fan fiction-nek még mindig nincs címe, ezáltal nem is folytatom annak írását addig. Várom a javaslatokat még mindig, ha bárkinek bármi ötlete van!! Valamint a folytatást bátyám hazajövetele is befolyásolja, de ha úgy adódik a második részt szombatig felrakom, a többi fejezet (még nem tudom mennyi) pedig idővel meg fog születni. Köszönöm a türelmet!
  

Köszönöm a figyelmet!

A nyújtó kéz "szindróma"

A mai napom, lazán kezdődött, vidáman, tudván azt, hogy az évet sikeresen elvégeztem. A hatodik és hetedik órám alatt azonban iszonyatos gyomorfájás ért el. Feszült is voltam, és ideges is. Nem tudom miért.
Mikor kicsöngettek, én és barátnőm (most nem nevezném meg), kisétáltunk a suli elé, hol a lány fiúbarátja várta, ahogy eddig minden alkalommal. Hárman sétáltunk le együtt a végállomásra, és a hangulat feszültebb volt, csendesebb mint valaha. Egyikünk sem szól egy szót sem. A fiú sem és a lány sem. Akkor már tudtam; baj lesz. A végre leérve megálltunk. A fiú a lányt nézte, a lány pedig zavarosan nézett félre vagy inkább rám. Akkor már nem fogták egymás kezét. Egy mosolyt vetettem mindegyikükre, és pánikszerűen elmentem onnan. Úgy éreztem, a jelenlétem akkor feleslegesebb volt mint valaha. Elbúcsúztam, és nem tekintettem vissza.
Útközben, olyan 60-70 méter után, másik osztálytársnőmmel találkoztam, kivel az év végi jegyeket és a tanárok értékelési módszereit boncolgattuk. 20 perccel később elváltam tőle. Puszi váltásom közbe, hátra tekintettem helyre, ahol a lány és a fiú szokott állni. Homályos emberek alakját, majd pár perccel később már senkit nem láttam ott. Eltűntek. "De hogyan? Mikor M....-nak 14:40- kor indul a vonata?"- jött a gondolat. Nem értettem, hiszen még a vonat sem állt be szokásos helyére.
Délután a hasfájásom megint beerősödött. Jobbnak láttam elfeküdni. Fáradt is voltam, a kedvem is elég lehangolt volt. Mikor apukám hazajött a munkájából, megébredtem. Megpillantottam a telefonomat, melyen két nem fogadott hívás volt, ismeretlen szám által. "Majd ha akar valamit, hív újra" - jött a szokásos gondolatmenet, de valami oknál fogva, mégis küldtem egy visszahívó sms-t. (Mert jelenleg nincs feltöltve a kártyám) Nem tellett el egy perc és telefon megcsörrent. Felvettem. Egy zaklatott, megtört, pityergő hangot hallottam meg, mikor barátnőm beleköszönt. Nem kell mondanom, mi történt. Említette, hogy holnap valószínűleg nem jön suliba, amit meg is értek. Én is jobbnak látom, ha otthon marad. Most meg kell nyugodnia. Nem mintha az olyan könnyű lenne. Teljesen ledöbbentem én is. Annyira édes, kedves, erősnek tűnő kapcsolat volt az övüké a fiúval! Persze gondok mindig voltak és aprózódtak fel, de hittem bennük. Egy dacos, önkényes, megrögzött nő miatt vált el az útjuk. A fiú anyja miatt, ki végig elítélte kapcsolatukat, legfőképp a lányt. Felháborító, s elgondolkodtató, hogy ilyenkor mindkét fél részről, a "bűnös" oldaláról, milyen folyamatok, tettek, gondolatok játszódnak le. Annyira szurkoltam nekik, annyira bátorítottam a lányt is, hogy egy begyöpösödött, rosszindulatú nő miatt ne keltsen háborút. De ami azt illeti, a vége felé, és ahogy barátnőm mesélte, hogy milyen erős kötődés volt köztük, hát meg kell mondani; rettenetesen megváltoztak mindketten. Ezt, egy olyan kívülálló is látja, mint például én.
Most folyamatosan zakatol az agyam. Mit tehetnék? Mi lenne most a legjobb, hogy barátomon segíteni tudjak, hogy ne essen depresszióba, hogy ne törjön össze...!!?? Megállás nélkül ezen filozofálok. De akármi is lesz, nem hagyom, hogy a mélybe zuhanjon. Akármilyen erősnek is tűnt, tűnik a lány, most igencsak elgyengült, holott már sérült volt a történtek előtt is. Ezáltal, szemében én a legjobb barátnőjének tekintve, tudom: nem lesz könnyű dolgom. Makacs, erejét vesztett, önértékelési problémákkal és megfelelni vágyással bíró nő, akárcsak én. Valamit akkor is kitalálok. Sajnos a telefonba, nem tudtam vigasztaló szavakat mondani, én is teljesen leblokkoltam. Csupán felajánlottam, hogy elmegyek hozzá, vele leszek akármelyik nap, ha kell. Majd kinyögtem, hogy nagyon szeretem, és hogy sűrűn fogok üzenetet küldeni, várom, hogy azonnal visszajelezzen. Azt mondta rendben. Mégis aggódom. Remélem már otthon van, és pihen, alszik, vagy a szüleivel beszél, kik felnőtt és tapasztalt ember módjára, lányukat támogatni, támasztani fogják, amibe biztos vagyok. Aztán jövök én! Egy percet sem hagyom magára ha lehet, támogatom, megszínesítem szomorú perceit, elterelem gyötrő gondolatait, és ha kell, a vállamat tartom, ha kell letörlöm szép szemeiről a könnycseppeket. Mást nem tudok sajnos. Minden rajta múlik, de még túl friss a seb. Remélem, nem veszti el mivoltját és hogy nem csinál ostobaságot! Biztos beleőrülnék.
Most minden nehezebb lesz. Sok vita lesz, nézeteltérés, düh felém, melyet bánata által fog rám kivetíteni tudom, de nem haragszom. Csak legyen jobban!!

Nemsokára vége. ^^

Az iskolák nemsokára bezárják ideiglenesen a kapuikat. Már ahol. Nekem még hátra van jövő héttől kezdve két és fél hét környezetvédelmi, labor- és elméleti gyakorlatom. Kellemes lesz, miközben mások majd ezerrel már a hasukat fogják süttetni, vagy ahogy hallom vissza, sok diák nyári munkába áll....úgyhogy talán jobb ha meg sem szólalok. ^^"
A mai reggel a szokásos történések alapján indult. Apa levitt a park elé, én pedig vártam barátaimat. Yuu és Monesz köszöntöttek engem pár perc elteltével. Utána már útnak is indultam Monesszal, siettünk az "utolsó" tesi óránkra, mely nem is volt megtartva. Csak ültünk a padon. Néztük, ahogy a fiúk futnak a labda után. Egy kellemes, és szép emlékekre emlékeztető dalra tekertem zene lejátszómat, melyet barátnőmmel hallgattunk. Akaratlanul is könnyek kezdtek el áradni szememből, így gyorsan megállítottam a dalt, majd másikat választottam. Monesz hála istennek nem vett észre semmit. Én elfordítottam fejemet, véletlenül se lássa rajtam a sírás nyomait. Akkor azokban a percekben olyan düh fogott el, ami már rég volt tapasztalható nálam. Egy mondat villant át a fejemen akkor: "onnantól kezdve, megfogadtam magamnak, nem válaszolok neki többet" - mondta nekem egy ismerősöm nem rég. - és akkor én is tettem egy ígéretet magamban: "Soha többet nem fogok sírni érte. Minden tőlem telhetőt megtettem érte. " Így hát gyors erővétel után mintha mi sem történt volna, készültem a többi órára.
A nap a vártnál is rövidebbnek tűnt. Hét órám helyett, kemény négy óra volt megtartva. Ezt meg tudva, gyorsan elvándoroltam a másik épületbe, a B-szárnyba. Ott szeretett barátnőmet kerestem. Oliverbe ütköztem, kivel osztálytársak. Nem találtam Yuu-t, így hát kénytelen voltam megkérdezni a Olivert, merre találom. Az előző napi félreértésünk és vitánk után a sráccal, kicsit kellemetlennek éreztem a találkozást. Oda mentem hozzá, majd megkérdeztem:
- Szia! Dóri?
- Szia! Dóri? Nézd meg a folyosó végén, szerintem ott van. - mondta majd közben hajolt hozzám a szokásos puszijáért.
- Köszi! - fordítottam el a fejemet.
- Még mindig haragszol. - mondta Oli.
- Nem. Nem haragszom, de most mennem kell, bocsi! - azzal, mint akit a puskából lőttek ki, úgy száguldottam el. Nem harag volt az amit éreztem. Puszta dac. Az a bizonyos "csak azért is bunkó leszek vele. " - stílus. Nem akartam megbántani. Abban a pillanatban, mégis ezt láttam jónak. Van egy határ, amit ha túllépnek, nem viselem jól. De mindegy is. "Még egy darabig úgy érzem, így lesz." - gondoltam én. Mivel nem egyszer sikerült összefutnunk a folyosókon, és mivel szinte minden kérdése az volt, hogy: "haragszol még?"- ezáltal szokásomnak híven, megenyhült a szívem, és a már rég kiérdemelt pusziját megkapta, de még éreztettem enyhe dühömet felé.

Aztán végre megpillantottam Yuut. Gyors ölelés után mondtam neki, hogy a délutáni "randi" nem jön össze az időpontváltozás által. Nem haragudott, szerintem inkább szomorú lett kicsit. Sajnos nagyon ritkán, és akkor is csak keveset tudunk együtt lenni, de ő mégis megértette. Innen is köszönet neki! ^^

Most ott tartok, hogy sehol. Sok feladat van még nyakamba; többek közt egy tétel megtanulása, és egy-két jegyzőkönyv kidolgozása is még hátra van.
Fáradt vagyok és lusta, élni sincs kedvem. Bár éltethetném magamat azzal, hogy nemsokára vége. De nem. Még van egy kis dolgom...

FANFIC!!!!! És még nincs címe! xD Várom a javaslatokat...

Műfaj: Hentai (egyenlőre!)
Korhatár: +16
Szerző: Naoya
Szereplők: Naoya, Grimmjow Jaggerjack
Később csatlakozó szereplők: Ayumi, Yuuki Ai, Byakuya


Kisvárosi szálloda egy szobájába pillanthattunk be, ahol a hatos számú espada szabadította meg szeretőjét annak ruháitól...
Forró ölelések és csókok viharában a szenvedély és a kéj pillanatok alatt, szinte tapintható volt a szobában.

- Ahh...Grimmjow! - nyögött fel Naoya halkan mire a férfi csak még jobban felizgult. Miután megszabadította magát és lányt a felesleges holmijaiktól, gyorsan a lényegre tért. Óvatosan szétfeszítette a lány combjait.
- Kmm! - hatolt be hevesen a lányba.
- AAhh...! - reagált Naoya. Testével még szorosabban magához húzta Grimmjowot, jelezvén ragaszkodását. Erőteljes lökések közt a férfi egy percig sem állt meg, a lány kapaszkodott párja testébe. Az egész ágy beleremegett kettejük ütemes "táncába".
Eközben az espada forró csókokkal halmozta el a lány minden porcikáját, teljesen magáénak akarta tudni azt.

- Ahh...szerelmem...foly..tasd...khérlek! - nyökögte ki a lány.
A férfi tempós mozgása hirtelen leállt. Levegő után kapkodva a lány nem értette a férfi reagálását.
- Grimmjow? - szólította nevén a férfit.
- Tudod, hogy nem vagyok a szerelmed! - vágta a lány arcába kíméletlenül.
- Grimmjow... - keseredett el a lány, majd arca a fal felé fordult.

A férfi mint aki nem vett tudomást Naoya célzására, tovább folytatta mozgását a lányban. Nyakát gyengéden csókolgatta, annak testét szorosan magához húzta. Lendületes lökések vették kezdetét, egyre gyorsabban. A lány mint egy fadarab, érzéketlenül feküdt ott, hagyta, hogy a férfi uralkodjon teste felett. Pár perc után már Grimmjow sem tudta nem észrevenni a lány hozzáállását szeretkezésükhöz.

- Ez így nem jó! - mondta mérgesen a lánynak. - Szerintem megbeszéltünk valamit!
Nao egy pillantást vetett Grimmjowra, majd egy undok tekintettel újra elfordította a fejét.
- Legalább nézz rám, ha hozzád beszélek kicsi lány! - rántotta magához a lányt, kinek egy szenvedélyes csókot lehelt ajkára, majd fojtatta. - Ez csak puszta vágy! - nevetett gúnyosan.
- Engedj el! - mondta keseredetten Naoya. Grimmjow tekintete kikerekedett a meglepettségtől, de egy enyhe mosollyal az arcán, eleget tett a lány kérésének.
Naoya egy szót sem szólt. Ruháit vette vissza olyan gyorsan ahogy csak lehetett. Mint akit üldöznek, úgy akart menekülni. Grimmjow végig a lányt nézte. Tekintete komorrá vált, arcán a töprengés jelei voltak kiolvashatóak rövid ideig. Egy hirtelen pillanatban, fogait kivillantva óvatosan a lány mögé állt.
- Biztos, hogy menni akarsz? - suttogta a fülébe, miközben keze annak belső combjai közé tévedt.
A lány teste automatikusan megremegett a vágytól, melyet akarva sem tudott leplezni.
- Úgy érzem, nem fejeztünk be valamit... - fordította maga felé a lányt, kit megemelt és magára emelt. A falhoz vitte az apró termetű lányt, a falnak döntötte, majd gyors mozdulattal újra a lányba hatolt. Grimmjow mozgása a lassú, szenvedélyesből hirtelen vad ütembe váltott.
- Ahh...ahh...aa... - nyögött fel kéjesen a lány, megállás nélkül. Mozgásuk egy pillanatra sem állt le, jobban összeforrtak mint valaha. Egymást kényeztették, minden érintésben. Naoya már sűrűn levegőt véve, kezdett fáradni. Míg a hatos számmal jelölt espada csak még jobban akarta a lányt.
Megemelte újra annak törékeny testét, majd óvatosan az ágyra terítette. Csókolgatni, nyalni kezdte Naoya nyakát és ajkát. Keze simogatással kényeztette a lány arcát akaratlanul is. A lány szemeibe lassacskán a kéj által érzett könnyek is megjelentek. A férfi ezalatt továbbra sem váltott tempót. Naoya testén már nehezen tudott uralkodni, Grimmjow hátát kezdte kaparni. Ennek jelképpen a férfi újabb ütemet váltott. Heves mozgásai lettek, erőteljesebbek, melyek egyre jobban és jobban gyorsulni kezdtek. Naoya a gyönyörtől már nehezen tudta hangját visszafogni.
- AAhh...ahh.....ah... - nyökögte újra Naoya. A férfi mozgása meg nem állt egy pillanatig sem, érezte, hogy nem sokára együtt mennek el. Pár utolsó nyomás után Grimmjow is elélvezett és Naoya is. A férfi végszónak egy óvatos nyalást hintett a lány nyakára.
"Megint megkapott" - gondolta a lány dühösen.
A férfi mint aki jól végezte dolgát, elégedetten leszállt a lányról, majd hátára feküdt.
Nem szóltak egymáshoz jó pár percig. Mindaddig amíg Grimmjow fel nem kelt az ágyból. Ruháit kezdte felhúzni.
- Te nem akarsz felkelni? Végeztünk mára azt hiszem! - tekintett hatalmas mosollyal le a lányra.
- De. - ejtette ki a rövid szót halkan.
- Jó! Nem kellene feltűnést csinálnunk Byakuyának meg Yuukinak. Az a kotnyeles lány mindent kiszúr. Még csak az kellene, hogy lebukjunk...ehh!És tudtommal ma Ayumival is lesz találkád. - nevetett fel a férfi.
A lány nem reagált Grimmjow szavaira, csak egy mély és elégedetlen levegővétel által lehetett sejteni véleményét.
- Öltözz! Nem érünk rá! - mérgesedett a férfi.
- Majd öltözök ha akarok! - válaszolt mérgesen Naoya.
- Nekem nincs időm erre, megmondtam. Öltözz! Ne kellejen többet mondanom! - nézett szúrós tekintettel a lányra. Mintha a nő, akit pár perce ölelt és csókolt, hirtelen az ellenségévé vált volna Grimmjow szemébe.
A lány igencsak megijedt Grimmjow szava és tekintete által, ezért gyorsan neki állt ruhái felszedésében.
- Na? Mi ez a morcos tekintet?? - kérdezte undokul a lánytól, kinek derekát újra magához rántotta. - Talán nem volt elég a mai lecke? Kérsz korrepetálást? - kérdezte.
- Engedj el Grimm.. - akadt meg a szó a férfi hirtelen adott csókjától. Mintha csak már dacból is, de egy újabb együttlétre akarta a lányt csábítani, kit nem akart elengedni karjai közül. A lány próbált ellenkezni, de csak nagy nehézségek árán tudta megszabadítani magát a szoros ölelésből. Mikor ajkuk elvált egymástól, Naoya egy erős pofonnal jutalmazta Grimmjowot.
A lány önmaga is megrettent tette által, félt a következményektől. A férfi végigsimította sérült arcát.
- Takarodj az utamból! - mondta Naoyának, majd egy lendületes mozdulattal, az ágyra lökte azt.
A lány azonnal felkelt, Grimmjow után akart menni, majd egy ponton megállt. Grimmjow a tárva nyitott ajtó kilincsét markolta, miközben komor tekintettel Naoya szürke szemébe nézett. Pár másodperc után köszönés nélkül, az ajtót maga után becsapva távozott.
A lány percekig meredten állt a szoba kellős közepén. Mintha titkon azt remélte volna, visszajön érte Grimmjow. De hiába várta. Lehuppant az ágyra, majd szorosan átölelte a párnát, melyen még a férfi kellemes parfüm illata volt érezhető. A párna egyik sarka pillanatok alatt átvizesedett a lány szeméből kitörő könnyektől. Behunyta lassan szemét... hagyta, hogy az álom elringassa...

------------

Csak egy kép...

Igazából, már rég meg szerettem volna ezt a képet "alkotni", szóval nagy jelentősége nincs. Senki ne értse félre ha kérhetem! :)
Nem lett a legfényesebb, de magamhoz képest, még ez is sok! ^^
A kép létrehozásában köszönetet mondanék barátnőmnek: Yuu-Channak! Köszönöm!!
Remélem elnyeri kicsit a tetszéseteket! :

Katt a képre az élesebb képért! ^^

Naoya...megint alkottál!! >.<" Baka!! xD

Kedves Olvasóim!

Ezennel hivatalosan kijelenthetem, nem vagyok normális. Mondjuk ez nem oly meglepő...de jobb a biztosra menni, ahogy a mondás tartja. De mindent az elejéről...
A mai napom azzal kezdődött, hogy megzizzentem, azaz ,megébredtem, rátekintettem az ébresztőórára. Nem volt értelme vissza aludnom, mert találkám volt megbeszélve a városba. Egy tétel kidolgozása, azaz megtanulása még a listámon van. Mivel sajnos hiányosan van meg az anyag, kénytelen voltam elkérni a füzetet barátnőmtől, ki segítőkészen odaadta, felajánlotta azt. Cserébe csupán annyit kért, hogy maradjak bent vele fél egyig. Ez olyan "csere" volt, amit füzet nélkül is teljesítettem volna neki. Ő a városba keresett magának lábbelit, de sajnos több órás keresésünk után sem lett eredmény. Persze ezek ellenére tökéletesen eltöltöttük az időt. Mikor Monesz beért a 09:50-es fonyódi vonattal, egy közös ismerősünk is velünk tartott. Becenevén Szoletti. Egy kedves, kicsit zárkózott, de igen szimpatikus fiú. Szóval a társaság már 3 tagúvá gyarapodott hirtelen. Nem sok idő múltával a Corsó épülethez értünk. Ott az emeleten pillantottam meg a skacokkal Márkot és Zsoltit. Moneszék lehívták őket, így a banda máris öt tagú lett. Egy kellemes kis baráti kört kialakítva indultunk útnak, Monesz álmai cipőjének megtalálása érdekében. Voltunk a Tescoba, az Invasioba, a Deichmannba, a Babilonba is,(és még kitudja hol?) de sajnos nagy eredménnyel nem jártunk.
Nem adtuk fel a keresést. Útközben egy kis japán, vagyis nem is tudom milyen származású bandával is összefutottunk futólag. Nem kell mondanom, Moneszt és engem majdnem spontán ért el a...."baj". xD Istenien néztek ki....és annyira vonzóak voltak!!Hárman voltak, de igazából kettő tűnt olyan édesebbnek. Moneszé volt az alacsonyabb, az enyém a magasabb, kinek kócos félhosszú haja volt, bőrkabátot viselt és cigivel meg kólával a kezében vonult. Nem egyszer összefutottunk velük. Én természetesen minden alkalommal nagyon megörültem a látványnak, mindaddig amíg nem sikerült teljesen beégetnem magamat. Egy aránylag szűk utcán sétálva... egyszer csak a magasabbik külföldit pillantom meg pár méter messziségből. Úgy látszott egy irányba jön velünk szembe, de sajnos lekanyarodott. Olyan vonzó hatásköre volt, hogy én nem tudtam uralkodni magamon. Egy kerekem elgurult. Mint az őrült elkezdtem ugrálni meg visítozni, huhogtam mint a bagoly, teljesen elaléltam... Eközben én a hülye fejemmel nem is gondoltam, hogy a kis pajtásai is ott lehetnek a közelébe. Miután visszafordultam, láttam a két haverját vonulni a magas után menni, azon belül is a kisebbik nézett rám furcsa tekintettel. Mint akinek elment az esze. Szerintem ez villanhatott át benne. Nem csoda! Ott ujjongtam és különböző hangokat adtam ki, melyeket nehéz volt nem félreérteni, akármilyen nyelven is beszélnek...(ahh-uhh-AAA <-- és ezt max hangerőn a ferde szemű pasi után fordulva, de még pattogtam is mint a nikkelbolha(!) )
Úgy beégtem ahogy annak rendje-módja. Nem is vártam mást igazából magamtól. A többiekkel együtt egy hatalmasat nevettünk ezen, tényleg elég ciki lehettem így visszagondolva...de akkor is!! Mennyei pasi volt!! ^^
Kicsit még együtt maradtam a barátaimmal, aztán elkísértek a helyi buszmegállóba. Még ott is jóízűen beszélgettünk és nevetgéltünk. Bár elég feszültté váltam a találkozás végére, nem is tudom miért. A többiek nyugtattak, hogy nem ártana kicsit ellazulnom, kiengedni a gőzt. Jól éreztem magamat velük igazán, és remélem én sem okoztam csalódást, csak valahogy még ez az -"engedd el magad, lazulj el!" - dolog még nem megy nekem. Nem tudom mi történhetett. Mindenesetre, nyáron jó lenne megint összeruccanni, de akkor már velünk tarthatna mindkét Laci is, Oliver is és persze drága Yuu-chanom is! ^^ Úgy lenne igazán teljes a banda szerintem! :)
Mára zárom soraimat, remélem tudtatok tanulságot lekövetkeztetni a történetemből! xD Én elvileg tanultam, bár ha rajtam múlik, nem változtatok semmin. Ez vagyok én! Naoya.

A gonosz markában (fanfic)

Egy szép, mozgalmas város utcáján, két lány, Ayumi és Naoya igyekezve rohantak a késő este kezdődő Gazette-koncertre....
- Ayumi...nem tudom, hogy oda érünk-e...? - mondta a lány aggodalmasan.
- Oda érünk Cicca! - mondta Naoyának, kit csak "Cicca" neven becézett.

A lányok épphogy csak oda értek a koncertre. Fantasztikus helyszínen volt a koncert előadó hely. Rengeteg ember várta már türelmetlenül a koncert kezdetét, hogy láthassák szeretett csapatukat...
Ayumi és Naoya próbáltak furakodni a jobb hely érdekében, de sajnos a rengeteg elfogult Gazette fannal, nem tudtak szembe szállni.
- Ahh... ez sehogy sem jó így! -keseredett el Ayumi.
- Hát..nem igazán! - mondta halkan a másik lány.
Eközben a fényjátékok elhomályosodtak, teljes csönd és sötétség lett egy pillanat erejéig. A színpad függönyre vetítődött egy halvány fény, mely azt jelezte, megérkezett a várva várt banda, kikre több százezren vártak már. A függöny hirtelen mozdulattal legördült, akár egy színházi előadás előtt, és a csapattagok kedves és vidám hangulata tükröződött vissza a közönségre. A hatalmas rajongótábor egyszerre visított fel a tagok láttán. A két lány, Naoya és Ayumi pedig csak tárva nyitott szájjal tekintett fel az istenített tagokra, kik ragyogtak akár a gyémánt. A fiúk gyors üdvözlés és megtisztelés után, neki is kezdtek a koncertnek. A hangulat remek volt, ahogy a hőség is...
- Huhh...bocs Ayumi, ki kell mennem egy üdítőért. Kérsz valamit? - kérdezte Naoya.
- Honnan akarsz te innivalót szerezni Nao? - kérdezte vissza barátnőjét.
- MI? Nem hallak!! - mondta üvöltve vissza Naoya.
- Semmi! - válaszolt Ayumi, majd jelezte, hogy menjen csak üdítőért.

Naoya nagy nehezen ki kecmergett a tömegből. Gondolatai a körül jártak, hogy hogyan jut vissza barátnőjéhez...
Miközben folyosókon át kecmergett, nem talált egy kis büfét sem, de még automatát sem.
Telefonját kereste kis táskájában, majd menet közben egy férfiba ütközött bele..
- Uhh! Elnézést!! Azaz GOMENASAI! - helyesbítette a lány - elfelejtette, hogy Japánban van.
- Semmi baj! - mosolyodott el a férfi, ki japán eredete ellenére, kitűnően tudott magyarul.
- Ön magyarul is tud beszélni? - kérdezte érdeklődően Naoya.
- Igen, de nyugodtan tegezhetsz! Egy ilyen csinos lánynak, bármit megengedek! - mondta nevetve a férfi.
- Köszönöm! - mondta óvatosan, kissé elpirulva a lány, kinek közben kusza gondolatai voltak..."Egy ilyen csinos lánynak, bármit megengedek"...mit jelentsen az, hogy megengedek?" - gondolta a lány, kissé feldühödve.
- Valamit elhagytál netán? - kérdezte a férfi újra.
- Nos...nem én csak... - akadt meg a lány.
- Éhes vagy, vagy szomjas? Meghívhatlak? - rohanta meg a lányt zavarba ejtően.
- Igen, azaz nem...szóval a barátnőm ott van bent és .. megvárnám, mennem is kell... köszi mindent! - rohant volna el a lány, de a férfi kezénél fogva visszahúzta.
- Áu... na de.. - akart felháborodottan szemrehányást tenni az ismeretlen férfinak.
- Elnézést!! Bocsáss meg! Nem akarom, hogy elmenj! Nem akartalak bántani. - mondta illedelmesen, majd kezet csókolt a lánynak és folytatta. - Láthatnálak még valamikor?
- Nem tudom én... - akadt meg a szó újra a lányban.
- Itt a telefonszámom. Ha gondolod, hívj fel, és összefuthatunk! A nevem... Satsuya. - kacsintott a lányra majd elrohant.
A koncert végeztével a lányok közös otthonukba beszélgettek a különös idegenről.
-Mégis mit akar tőlem? - kérdezte elmélkedve Naoya.
-Vajon mit? Tetszel neki! Örülj ennek! - mondta biztatóan barátnője, majd tovább érdeklődött. - Mégis hogy néz ki? Hány éves?
- Hm... Hát jóképű, vonzó, magas! Haja félhosszú, fekete. Tekintete pedig vad. Nagyon titokzatos. Talpig feketében volt...
- Csodás pasi lehet! - olvadozott Ayumi. - Én a helyedbe biztos jobban megismerkednék vele! Szerintem te is gondold át! Végül is nem ragaszkodhatsz még mindig, tudod kihez... - javasolta Naoyának.
- Lehet igazad van. Holnap felhívom! Egyszer élünk! - köszönöm Ayumi! Te olyan jó vagy!!- Borult Ayumi nyakába, kivel szorosan átölelték egymást, majd elvonultak aludni.

A másnap, nem is történt a leírtakhoz képest másképp. Naoya felhívta a férfit, kiről csak annyit tudott, hogy Satsuya-nak hívják.
Aznap találkoztak is. Többszöri találkozásuk után, egy randi végére tekinthettünk be...
- Nagyon jó volt ma veled lenni Naoya. - mondta a lánynak, kinek arcát megsimogatta.
- Én is jól éreztem magam veled. - mosolyodott el a lány.
- Örülök. Nem akarsz egy kávéra esetleg feljönni hozzám? - rögtönözött a férfi.
- De! Szívesen! - válaszolt a lány.
Mikor a férfi lakására értek, Naoya és Satsuya megittak egy forró kávét. A férfi a lány mellé ült a kanapéra.
- Szép a lakásod Satsuya! Mégis mivel foglalkozol? Nem is meséltél még erről. - mondta a lány. Majd abban a pillanatban a férfi megcsókolta. Vad és ütemes csókot váltottak. A lány kissé meg volt ijedve, nem tudta mire vélni a férfi viselkedését. A kanapéra döntötte a lányt, kit hevesen csókolgatni kezdett.
- Satsuya! - szólította a férfit, ki nem törődve a lány kérésével, leszorította annak kezét és egyre erőszakosabbá vált.
- Satsuya!! Hagyd abba!! Lökte el a férfit magáról!! Mégis mi volt ez? Mit képzelsz? - dühödött fel a lány.
- Te mit képzelsz? Szerinted minek hívtalak fel ide? - mondta dühösen a férfi.
- Na azt hiszem én megyek! Nekem erre nincs szükségem! - vette fel kabátját majd indulni készült.
- Ne Naoya!! Várj! Kérlek!! ... Sajnálom! Nagyon durva voltam, nem akartam, sajnálom! Ne menj el! - kérte szépen a lányt, ki meggondolta magát és ott maradt még a férfinál.
A férfi többet azon az estén nem volt agresszív. Sőt. Különösen kedves volt és gyengéd. Közös mozizásuk után egy jót nevettek a filmen.
- Hát ez nagy volt! - mondta nevetve a lány.
- Igen, nekem is nagyon tetszett, de a te szépséged mindennél többet ér számomra.
Óvatosan odahajolt a lányhoz és szenvedélyesen megcsókolta. A lány sem ellenkezett a csókot illetően. A második csók alkalmával a lány elfordította fejét.
- Mi a baj? - valamit rosszul csinálok? - kérdezte aggódóan a lánytól.
- Nem! Nem veled van a baj... - mondta a lány, majd elhallgatott.
- Értem. Egy fiú van a dologba igaz? - kérdezte. A lány lehajtotta a fejét, ami egyértelmű válasz volt a férfi előtt.
- Hagyd, hogy elfeledtessem veled azt az embert. Kérlek Naoya... engedd! - mondta, majd újra megcsókolta. Óvatosan megszabadította ruháitól, majd gyengéd ölelések közepette szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt. Naoyát inkább a vágy vezérelte, mintsem a szenvedélyes szerelem. Mégis odaadta magát a férfinak, gondolván, neki is jobb lesz. Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek.
- Jó reggelt Naoya drága! - üdvözölte a lányt.
- Jó reggelt Satsuya! - válaszolt.- Mondd csak Satsuya! - kérdezett a lány kíváncsisággal.
- Igen? - tekintett rá Naoyára, majd rágyújtott egy szál cigarettára.
- Te hiszel az igaz szerelemben? - tekintett vissza a férfira.
- Nem tudom. Nem igazán. Talán. - mondta ridegen, érdektelenül, majd beleszívott egy slukkal a cigarettába.

A két barátnő egy közös ebéd között, beszélgettek a történtekről...;

- És mégis mit tudsz Nao álmaid pasijáról? - kérdezte jókedvűen Ayumi.
- Semmit. Azt levéve, hogy agresszív és erőszakos kissé. - mondta szomorúan a lány.
- Hogyhogy semmit? És mit jelentsen az, hogy agresszív? Ver téged? - aggódott Ayumi.
- Nem! Nem ver...még nem. De kissé erőszakos és durva...az ágyban is. Mintha szét akarna tépni.
- De azt is mondtad, hogy nem ismered...ez mit jelent Nao?
- Nem sokat tudok róla, ami nem a legjobb. Idegesít engem is. Folyton feketébe jár, és sosem nevet szinte...
- Muszáj neked folyton az erőszakos idiótákat kifognod Nao? - rázta a fejét Ayumi.
- Jaj Ayumi...
- Nem ártana utánanézni ennek az alaknak! Nem gondolod? Engem zavar, hogy a barátnőmet egy ilyen sötét és erőszakos alak karjai közt tudhatom. Na de ne aggódj! Kiderítem ki is ő!
- Ayumi!! Ne! Nem lenne szép dolog úgy érzem! - mondta megrémülve Naoya.
- Nyugi Nao Cicca! Kiderítem neked, hogy ki is ez az alak! Bízd rám!! - válaszolt Ayumi.

A megbeszéltek alapján el is kezdett magán akciójába Ayumi. Hála talpraesettségének, és ügyességének, kis idő múltán ki is derültek dolgok a férfiról. Aznap fel is hívta barátnőjét, és elmondta neki a megszerzett információkat. Ezt követően Naoya felment Satsuya lakására, hogy beszélhessen vele. Csengetett, majd kinyitotta Satsuya az ajtót.
- Naoya! Hát te? - kérdezte meglepetten a lányt.
- Szia Satsuya! - köszönt illedelmesen, majd besétált a házba.
- Zaklatottnak tűnsz. Baj van?
- Nem. Nem annyira. Szeretném tudni, ki vagy! Szerintem, mivel elvileg járunk, meg "szeretsz", jogomban áll tudni, ki vagy valójába!! - nézett szúrós tekintettel a férfira.
- Igazából nem értem, hogy ez most, hogy jött ide...- mondta a lánynak, kihez odalépett. Nyugtatásul megcsókolta Naoyát.
- Ne Satsuya! Komolyan kérdeztem! Ki vagy te valójában? - kérdezett újra rá a lány.
- Érdekes, hogy neked most lett ez olyan fontos! Csak nem kutakodtál utánam?
- Ami azt illeti de! És tudom, hogy valójában te egy...
- Én? Mi vagyok Naoya? - kérdezett haraggal, majd megfogta a lány karját erősen szorítva.
- Áhh...engedj el!! Ez fáj!! Nem vagy normális Satsuya! - üvöltött fel a lány.
- Én nem vagyok normális? Én? Nem tudom ki az aki folyton a másik szemébe hazudozott mind idáig...
Mi van Naoya? Nem bírod az erőszakot? Hiszen neked az a lételemed! ...
- Ez nem igaz...undorodom tőled! Engedj! - ellenkezett a lány.
- Eszem ágába sincs, elengedni téged! Mégis mit képzelsz?? - mondta szigorral a hangjában a férfi, ki a lány arcát végignyalta.
- Ne...hagyd ezt abba!! - csukta be Naoya a szemét.
- Nem élvezed? Hát persze, hogy nem! Még mindig az a seggfej jár a fejedbe...de majd én gondoskodom róla is! Mert te, az enyém vagy!! - mondta, majd kezdte letépni a ruhát a lányról.
- NE!! Hagyd abba és engedj el már!! - üvöltötte újra.
- Nem engedlek, megint az enyém leszel, ahogy mindörökre!! - mondta hevesen a lánynak.
- Soha!! Érted?? Soha!! Egyetlen embert szeretek, és őt tiszta szívből!!! Soha nem fogok senkit annyira szeretni mint őt!!!
A férfi már felemelte kezét, meg akarta ütni a lányt, mikor valaki hirtelen, annak kezét hátrarántotta. Megfogta Satsuyát nyakánál fogva, kit a falnak nyomott.
- Ha még egyszer kezet mersz emelni Naoyára, és ha még egyszer meglátlak a közelébe, akarata ellenére, én megöllek! Most meghagyom szánalmas életedet, de ne akard felhúzni Grimmjow Jaggerjackat, mert az életeddel fogsz fizetni érte. Remélem érthető voltam. - Mondta a kék hajú férfi, kinek szeméből iszonyatos dühöt lehetett kiolvasni. Azzal leeresztette Satsuyát, de erős keze még mindig annak nyakát szorította. Pillanatok alatt ki olthatta volna Satsuya életét. Óvatos és gúnyos mosolyt eresztett a férfira Grimmjow, majd hatalmas erővel a másik falnak dobta. Az azonnal elvesztette eszméletét.
Naoya eközben nem akart hinni szemének. Szíve ki akart esni a helyéről, újra a szeretett személyt láthatta maga előtt.
Grimmjow lehajtott fejjel, háttal állt a lánynak. Naoya is csak alig mert megszólalni...
- Én... - akadt meg a hang a lányban.
- Legközelebb jobban figyelj oda, hogy kivel állsz le! - mondta mérgesen a lánynak.
- Grimmjow... - hívta a férfit Naoya szenvedélyesen.
A férfi csak ott állt meredten, mire Naoya sétált oda teste tejes remegése mellett.
- Grimmjow...- szólította nevén újra a férfit, és közben megfogta annak kezét.
A férfi elrántotta kezét a lányétól, majd megszólalt:
- Nincs időm folyton veled foglalkozni. - mondta és hirtelen megfordult a lány felé, kinek arcát könnyek közt pillantotta meg. Tudta jól Naoya, mit jelentenek ezek a szavak.
- Szeretlek! - nyökögte ki száján a lány a szót, mit már nem egyszer hallott a férfi.
A lány becsukta szemét, próbált egy szintbe emelkedni a férfival, nyújtózkodott amennyire csak tudott. Majd megkérte Grimmjowot...
- Csókolj meg! Csókolj meg kérlek Grimmjow!...Kérlek! - könyörgött a lány.
A férfi egészen közel hajolt a lányhoz. Megszerette volna csókolni, de meghátrált. Nehezen tudott ellent mondani a kérésnek. Naoya mindössze egy meleg leheletet érzett száján, de nem csókot.
Mire a lány kinyitotta szemét, Grimmjow már nem volt ott. Elment. Naoya abban pillanatban földre rogyott...szűnhetetlenül zokogott.
Ayumi rohanva esett be az ajtón. Amint meglátta szeretett barátnőjét, átölelte azt és puszilgatni kezdte. Majd megszakadt a szíve, barátnőjét olyan állapotban látva.
- Itt volt Ayumi!! Itt volt!!! Itt volt Ő! - mondta a lány zaklatottan, összetörve.
- Tudom Cicca, tudom!! ...Semmi baj! - Szorosan ölelte és ringatta karjában barátnőjét. Egy pillanatig sem engedte el...

Backstreet Boys: On without you http://www.youtube.com/watch?v=DlZ3fjG6xvg

The End

Relax...végre ^^

Tavaly ilyenkor emlékszem, még nagyban érettségi időszakomat éltem, azon belül is; készültem a szóbeli vizsgákra. Tikkasztó meleg volt, önfeledt voltam, szabad, és a tanulás mellett minden időmet a Bleach Rock Musical dalainak éneklése, valamint a musical film nézése kötötte le.
Azalatt az időszak alatt kapcsolataim szakadtak meg közelinek hitt barátaimmal...melyek megtörtek kicsit.
Most egy évvel többet írunk. A hónapok ugyanazok, talán még én is magam vagyok. Más minden megváltozott. Szinte minden másképp alakul... szinte. Furcsa érzést kelt bennem. Mintha valami erő uralkodna a történteken, történéseken. Tavaly ilyenkor szikrázóan sütött a nap, mondhatni, a sok rossz ellenére, nem panaszkodtam. Most? Esik az eső, és lelkemet pedig egy üres léggömbnek érzem, amely egyre csak jobban telítődik levegővel...mígnem egyszer ki fog pukkadni. Pukkadni...Pukk. Hm.. Pukk és Pakk....- hebegek össze-vissza, gondolhatnák sokan. Nem...csupán eszembe jutnak dolgok, és kedvesen elmosolyodom. Mi mást is tehetnék?
Visszatérve a témára...
Megígértem magamnak, hogy igenis feledhetetlen nyarat csinálok magamnak...
Az eszem, a lelkem teljesen kifáradt. Nagyon halvány láng tölti be fényét a lelkemnek, úgy gondolom, egyszer az életbe, én nekem is lehet néhány hónap önfeledt, gondoktól, felesleges gondolatoktól, reményektől mentes időszakom. Elfáradtam. Annyira nagyon, hogy elmondani nem tudom. De pozitívan próbálok hozzáállni a dolgokhoz, várom a nyarat. A nyarat, melytől épp annyira félek, mint a jövőévi vizsgáimtól. Miért félek a nyártól? Hiszen alig vártam! Terveim vannak kilátásban, szeretnék kicsit boldog lenni, önző módon nevetni, érezni, hogy élek. Mégis összeszorul a szívem mikor ezen gondolkodom. A tavalyi nyár... - villan át az emlékkép bennem és én...- nem is folytatom, felesleges úgy érzem. Elég nehéz így. Próbálok inkább erőt venni magamon, terveimet, céljaimat teljesíteni, barátaimnak, szeretteimnek örömet okozni. Aludni... Egyetlen és örökös "gyógyszeremnek" élni. Elvonulni a világ elől kicsit. Mint ma is tettem. Hazaértem, úgy éreztem összeesek a fáradtságtól. Ettem, elmentem boltba bevásárolni, kicsit beszélgettem az ismerőseimmel. Mikor hazajöttem, gyorsan ruhát váltottam, és elvonultam a szobába. Elpihentem. Az ablakom nyitva volt, és egy kis fény áradt be. Mikor lehunytam szemem, próbáltam elaludni. Nem sikerült. Nem tudtam kizárni a külső zavaró hatásokat(zaj, fény), így az ablakot becsuktam, a függönyt pedig behúztam. Próbáltam újra aludni, de nem sikerült utána sem...
Vajon a többi napom is így fog telni? Talán nem. Még vannak elintéznivalóim a sulit illetően. Most viszont két szabadnap, illetve a hétvégét is beleszámítva négy nap vár rám. ^^ Nem bánom... Nagyon nem. Még csak azt remélem igazán, hogy a rossz idő mellett, háborgó, zaklatott lelkem is megnyugszik...
:)

Öko nap a kaposvári egyetemen...

Szép Napot Mindenkinek!!!

Reggel a megszokott sorrendnek megfelelően a telefonom ébresztőórája pontban 05:55-kor csörgött. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyamból és neki kezdtem a szokásos készülődésnek. Nyugodt napnak néztem elébe, hiszen nem volt tanítás, csupán egy rendezvényen kellett az osztálynak részt vennie a kaposvári egyetemen. Mivel ma volt/van Öko nap, kötelességünk volt megjelenni, de amúgy is "meghívtak" minket. Az egyetem egy csodás és hatalmas épületből áll, azaz helyesbítek, több hatalmas épületből. Körülöttük csodás kertekkel, növényekkel, ahol minden nagyon tiszta és barátságos. Gyönyörű hely. Személy szerint nekem ez volt az első látogatásom ott...




Négy vetítéses előadás után kissé már kezdtem fáradni és éhes lettem, mindenesetre sok, szerintem bunkó emberrel ellentétben, én kivártam és megtiszteltem a szakmabeli "illetékeseket", és figyelmesen meghallgattam beszédüket, előadásukat.
Utána egy "Totó-Kvíz"- en vettünk részt kisebb csapatonként, hát sejtéseimnek megfelelően nem lettünk benne a első három helyezésbe... ^^ Pedig sokat eltaláltunk, na mindegy. ^^
Aránylag hamar vége lett az egyetemen rendezett Öko-napnak, így már fél egykor, kb egy óra környékén már el is lehetett indulni haza. Monesz barátnőmnek fél kettőkor indult a vonata, így megkértük megint csak Rudit, és a Szabit, hogy vigyenek el minket a végállomásig. Behuppantunk gyorsan az autóba, elől Rudi vezetett, mellette "Szabi Papa", mi pedig hátul Monesszal... Ablak le, zene ezerrel max hangerőn benyomva, és indulás ... Megint adtuk a formánkat, az autó cikázott az úton jobbra-balra, rendőrkocsi szeme láttára. Szerencsére, nem vette észre...megúsztuk (de egyszer ott hagyjuk a fogunkat) A fiúk ökörködtek, üvöltöztek, Monesz és én pedig majd meghaltunk a nevetéstől!! Nagyon jó volt!!! Mindenki megnézett minket, amit nem csodálok!! Elvittek a célállomásra, ahol külön váltak útjaink.
Hazaértem, csurom víz voltam. Gyorsan megszabadítottam magamat a nedves ruháimtól és elpihentem aludni. Újabban szabadidőm nagy részét ez tölti ki, ami néha engem is kis aggodalommal tölt el. Nem biztos, hogy így kellene lennie... vagy mégis? - nem is számít végül is.

Ui: Elnézést a mai gyenge teljesítményem miatt... nem tudom miket írtam, utólag is bocsánat!! ^^

Köszönöm!