Komolyan mondom nem hiszem el!! Ilyen nincs! Olyan gomolyfelhők gyűltek felém, hogy elmondani nem tudom!! -.-""
A családom is elég szétszórt újabban, ezen belül Nii-sama(bátyó) is padlón van rendesen, a barátaim sincsenek jó formában, valamint fogadott apumnak is megvannak a maga gondjai, és mindezt nekem végig kell élnem/néznem. Próbálom támogatni őket, de nem megy. Most pedig eljutottam arra a szintre, hogy kezdik az idegeim feladni a szolgálatot. Jelenleg is elég agresszív és dühös állapotomban írom e bejegyzést... Visszatérve jómagamra, hallom vissza nem egy alkalommal másoktól, hogy folyton vitázok, és ingerült vagyok és hogy tele vagyok dühvel. Hogyne lennék tele ideggel, mikor a körülöttem lévők sem boldogok! Akkor én mire építkezzek? És a gondok csak gyűlnek nálam is. Szeretnék kikapcsolódni, én is nyaralni mint a többiek, együtt lenni a barátokkal, szerelmes lenni... nos ez sem lenne hátrányos. Tudtam, éreztem, hogy annak ellenére, hogy a legjobb nyaramnak terveztem az ideit, soha nem lesz olyan jó és vidám, boldog mint a tavalyi. Tavaly minden olyan más volt...szabad voltam, boldog, nem voltak gondok, és szerelmes lettem!!! És szerettek is egy ideig..azt hiszem. Nekem semmi sem sikerül!! Hiába is akarnám, nem megy. Nyilván velem van a baj! Hát persze... De sebaj!! Terveim még mindig vannak és lesznek is, nem érdekel!! Eldöntöttem, nem adom fel! Három "teljesíthetőnek" kategórizált tervem van, melyeket ha törik ha szakad, véghez kell és fogom is vinni!! Majd én megoldom a nyarat egyedül!!
Ezzel zárnám keseredett, dühös soraimat és gondolataimat!! Az biztos, hogy nem fogok megállni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése