ÜdVöZlEtEm Mindenkinek!!! ^^
Na!! ^^ Nem kell megijedni, ez csak egy dalszövegből ellopott idézet, mely a mai napra és azt hiszem a tegnapira is tökéletesen érvényes. De mindent az elejéről...
Először is MINDENKINEK KELLEMES NYARAT KÍVÁNOK!! ^^
A gyakorlatom az iskolába hivatalosan is, ezzel a nappal zárult, vége az idei tanévnek, végre nálam is!! Ez a két hét, mint már említettem, igencsak kimerítő volt és fárasztó. Több órás labor-gyakorlatok, erdei túrák, kemény megerőltetett séták, üzemlátogatások - és mindezek több órányi időt igénybe vettek. Nem megszokott ütem és tempó mellett, igencsak nagy szigor volt és munka, mégis elmondhatom, hogy azok a fáradalmas napok, így visszanézve, igencsak emlékezetesek maradtak.
A lényeg, hogy a mai nappal vége lett! Elvileg el kellene kezdenem tervezni a nyaramat...
Amilyen könnyű leírni, olyan nehéz kivitelezni. Nem tudom a fontossági sorrendet, na meg hát ez pénz kérdése is. Mégsem húzhatom le a saját szüleimet!! :) Alkalmi munkán gondolkodtam még, de mivel már a gyakorlat által a többségről, lecsúsztam, így hát ez nehezen lesz megoldva...
Meglátjuk.
Visszatérve a bevezető címre, el kell mondanom, hogy ma és tegnap rájöttem valamire. A már egykor, nagy "szerelmem" után nem tudok bánkódni. Egyszerűen valami eltűnt, elzárult bennem. Talán a tudatalattim és az eszem végre elfogadta, hogy vége. Ha nyálas akarok lenni, a szívem még ezt nem látta be, de nem kell sok és az is helyrerázkódik majd. Meglepett engem is. Akkor döbbentem rá, mikor beszéltem egy közvetett ismerősünkkel, ki az esetről beszélgetett velem, a történtekről. Mondta, hogy a fiú beszélt neki rólunk, hogy elmondta mi történt és hogy - "hát nem kedvel" ... Nem dobtam magamat hanyatt a hallottaktól, mert ezzel is tökéletesen tisztában voltam. Inkább segített beletörődni, elfogadni a valóságot. Bevallom következő napokban és talán még most is erre tudok gondolni. Hisz ezek szerint őt is, mégiscsak érinti a dolog, ha rólam/rólunk mesélt. Akkor talán joggal mondhatom, én is hogy valami történt köztünk. Titkon mindig féltem, hogy ezt csak én látom így, de a tények és Ő is ezt igazolják. Szóval sokat rágódtam ezen és gondolkodtam. Ha a differenciát nézem most, és két hónappal ezelőtt, elmondhatom - semmi sem változott, "csak" a fájdalmam csökkent. Két hónappal ezelőtt ilyen információk hallatán, talán az eremet vágtam volna. Most pedig ott tartok, hogy sírni sem tudok már ezen. Egy könnycsepp nem gördült le azóta, mióta ezeket megtudtam. Akkor, az utolsó hullámvölgy ért el vele kapcsolatba, de talán jobb is így visszanézve. Mindenesetre, akármi is történt, vagy nem - egyet tudok; Életembe nem szerettem senkit úgy mint ahogy őt. Senkit!
Örök nyomot hagy bennem emléke és való énje, melyből egy parányit kaphattam tőle. És a legbotránkoztatóbb amit elmondhatok, hogy semmit sem bántam meg. Semmit!
Először is MINDENKINEK KELLEMES NYARAT KÍVÁNOK!! ^^
A gyakorlatom az iskolába hivatalosan is, ezzel a nappal zárult, vége az idei tanévnek, végre nálam is!! Ez a két hét, mint már említettem, igencsak kimerítő volt és fárasztó. Több órás labor-gyakorlatok, erdei túrák, kemény megerőltetett séták, üzemlátogatások - és mindezek több órányi időt igénybe vettek. Nem megszokott ütem és tempó mellett, igencsak nagy szigor volt és munka, mégis elmondhatom, hogy azok a fáradalmas napok, így visszanézve, igencsak emlékezetesek maradtak.
A lényeg, hogy a mai nappal vége lett! Elvileg el kellene kezdenem tervezni a nyaramat...
Amilyen könnyű leírni, olyan nehéz kivitelezni. Nem tudom a fontossági sorrendet, na meg hát ez pénz kérdése is. Mégsem húzhatom le a saját szüleimet!! :) Alkalmi munkán gondolkodtam még, de mivel már a gyakorlat által a többségről, lecsúsztam, így hát ez nehezen lesz megoldva...
Meglátjuk.
Visszatérve a bevezető címre, el kell mondanom, hogy ma és tegnap rájöttem valamire. A már egykor, nagy "szerelmem" után nem tudok bánkódni. Egyszerűen valami eltűnt, elzárult bennem. Talán a tudatalattim és az eszem végre elfogadta, hogy vége. Ha nyálas akarok lenni, a szívem még ezt nem látta be, de nem kell sok és az is helyrerázkódik majd. Meglepett engem is. Akkor döbbentem rá, mikor beszéltem egy közvetett ismerősünkkel, ki az esetről beszélgetett velem, a történtekről. Mondta, hogy a fiú beszélt neki rólunk, hogy elmondta mi történt és hogy - "hát nem kedvel" ... Nem dobtam magamat hanyatt a hallottaktól, mert ezzel is tökéletesen tisztában voltam. Inkább segített beletörődni, elfogadni a valóságot. Bevallom következő napokban és talán még most is erre tudok gondolni. Hisz ezek szerint őt is, mégiscsak érinti a dolog, ha rólam/rólunk mesélt. Akkor talán joggal mondhatom, én is hogy valami történt köztünk. Titkon mindig féltem, hogy ezt csak én látom így, de a tények és Ő is ezt igazolják. Szóval sokat rágódtam ezen és gondolkodtam. Ha a differenciát nézem most, és két hónappal ezelőtt, elmondhatom - semmi sem változott, "csak" a fájdalmam csökkent. Két hónappal ezelőtt ilyen információk hallatán, talán az eremet vágtam volna. Most pedig ott tartok, hogy sírni sem tudok már ezen. Egy könnycsepp nem gördült le azóta, mióta ezeket megtudtam. Akkor, az utolsó hullámvölgy ért el vele kapcsolatba, de talán jobb is így visszanézve. Mindenesetre, akármi is történt, vagy nem - egyet tudok; Életembe nem szerettem senkit úgy mint ahogy őt. Senkit!
Örök nyomot hagy bennem emléke és való énje, melyből egy parányit kaphattam tőle. És a legbotránkoztatóbb amit elmondhatok, hogy semmit sem bántam meg. Semmit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése