Kedves Olvasóim!
Ezennel hivatalosan kijelenthetem, nem vagyok normális. Mondjuk ez nem oly meglepő...de jobb a biztosra menni, ahogy a mondás tartja. De mindent az elejéről...
A mai napom azzal kezdődött, hogy megzizzentem, azaz ,megébredtem, rátekintettem az ébresztőórára. Nem volt értelme vissza aludnom, mert találkám volt megbeszélve a városba. Egy tétel kidolgozása, azaz megtanulása még a listámon van. Mivel sajnos hiányosan van meg az anyag, kénytelen voltam elkérni a füzetet barátnőmtől, ki segítőkészen odaadta, felajánlotta azt. Cserébe csupán annyit kért, hogy maradjak bent vele fél egyig. Ez olyan "csere" volt, amit füzet nélkül is teljesítettem volna neki. Ő a városba keresett magának lábbelit, de sajnos több órás keresésünk után sem lett eredmény. Persze ezek ellenére tökéletesen eltöltöttük az időt. Mikor Monesz beért a 09:50-es fonyódi vonattal, egy közös ismerősünk is velünk tartott. Becenevén Szoletti. Egy kedves, kicsit zárkózott, de igen szimpatikus fiú. Szóval a társaság már 3 tagúvá gyarapodott hirtelen. Nem sok idő múltával a Corsó épülethez értünk. Ott az emeleten pillantottam meg a skacokkal Márkot és Zsoltit. Moneszék lehívták őket, így a banda máris öt tagú lett. Egy kellemes kis baráti kört kialakítva indultunk útnak, Monesz álmai cipőjének megtalálása érdekében. Voltunk a Tescoba, az Invasioba, a Deichmannba, a Babilonba is,(és még kitudja hol?) de sajnos nagy eredménnyel nem jártunk.
Nem adtuk fel a keresést. Útközben egy kis japán, vagyis nem is tudom milyen származású bandával is összefutottunk futólag. Nem kell mondanom, Moneszt és engem majdnem spontán ért el a...."baj". xD Istenien néztek ki....és annyira vonzóak voltak!!Hárman voltak, de igazából kettő tűnt olyan édesebbnek. Moneszé volt az alacsonyabb, az enyém a magasabb, kinek kócos félhosszú haja volt, bőrkabátot viselt és cigivel meg kólával a kezében vonult. Nem egyszer összefutottunk velük. Én természetesen minden alkalommal nagyon megörültem a látványnak, mindaddig amíg nem sikerült teljesen beégetnem magamat. Egy aránylag szűk utcán sétálva... egyszer csak a magasabbik külföldit pillantom meg pár méter messziségből. Úgy látszott egy irányba jön velünk szembe, de sajnos lekanyarodott. Olyan vonzó hatásköre volt, hogy én nem tudtam uralkodni magamon. Egy kerekem elgurult. Mint az őrült elkezdtem ugrálni meg visítozni, huhogtam mint a bagoly, teljesen elaléltam... Eközben én a hülye fejemmel nem is gondoltam, hogy a kis pajtásai is ott lehetnek a közelébe. Miután visszafordultam, láttam a két haverját vonulni a magas után menni, azon belül is a kisebbik nézett rám furcsa tekintettel. Mint akinek elment az esze. Szerintem ez villanhatott át benne. Nem csoda! Ott ujjongtam és különböző hangokat adtam ki, melyeket nehéz volt nem félreérteni, akármilyen nyelven is beszélnek...(ahh-uhh-AAA <-- és ezt max hangerőn a ferde szemű pasi után fordulva, de még pattogtam is mint a nikkelbolha(!) )
Úgy beégtem ahogy annak rendje-módja. Nem is vártam mást igazából magamtól. A többiekkel együtt egy hatalmasat nevettünk ezen, tényleg elég ciki lehettem így visszagondolva...de akkor is!! Mennyei pasi volt!! ^^
Kicsit még együtt maradtam a barátaimmal, aztán elkísértek a helyi buszmegállóba. Még ott is jóízűen beszélgettünk és nevetgéltünk. Bár elég feszültté váltam a találkozás végére, nem is tudom miért. A többiek nyugtattak, hogy nem ártana kicsit ellazulnom, kiengedni a gőzt. Jól éreztem magamat velük igazán, és remélem én sem okoztam csalódást, csak valahogy még ez az -"engedd el magad, lazulj el!" - dolog még nem megy nekem. Nem tudom mi történhetett. Mindenesetre, nyáron jó lenne megint összeruccanni, de akkor már velünk tarthatna mindkét Laci is, Oliver is és persze drága Yuu-chanom is! ^^ Úgy lenne igazán teljes a banda szerintem! :)
Mára zárom soraimat, remélem tudtatok tanulságot lekövetkeztetni a történetemből! xD Én elvileg tanultam, bár ha rajtam múlik, nem változtatok semmin. Ez vagyok én! Naoya.
A mai napom azzal kezdődött, hogy megzizzentem, azaz ,megébredtem, rátekintettem az ébresztőórára. Nem volt értelme vissza aludnom, mert találkám volt megbeszélve a városba. Egy tétel kidolgozása, azaz megtanulása még a listámon van. Mivel sajnos hiányosan van meg az anyag, kénytelen voltam elkérni a füzetet barátnőmtől, ki segítőkészen odaadta, felajánlotta azt. Cserébe csupán annyit kért, hogy maradjak bent vele fél egyig. Ez olyan "csere" volt, amit füzet nélkül is teljesítettem volna neki. Ő a városba keresett magának lábbelit, de sajnos több órás keresésünk után sem lett eredmény. Persze ezek ellenére tökéletesen eltöltöttük az időt. Mikor Monesz beért a 09:50-es fonyódi vonattal, egy közös ismerősünk is velünk tartott. Becenevén Szoletti. Egy kedves, kicsit zárkózott, de igen szimpatikus fiú. Szóval a társaság már 3 tagúvá gyarapodott hirtelen. Nem sok idő múltával a Corsó épülethez értünk. Ott az emeleten pillantottam meg a skacokkal Márkot és Zsoltit. Moneszék lehívták őket, így a banda máris öt tagú lett. Egy kellemes kis baráti kört kialakítva indultunk útnak, Monesz álmai cipőjének megtalálása érdekében. Voltunk a Tescoba, az Invasioba, a Deichmannba, a Babilonba is,(és még kitudja hol?) de sajnos nagy eredménnyel nem jártunk.
Nem adtuk fel a keresést. Útközben egy kis japán, vagyis nem is tudom milyen származású bandával is összefutottunk futólag. Nem kell mondanom, Moneszt és engem majdnem spontán ért el a...."baj". xD Istenien néztek ki....és annyira vonzóak voltak!!Hárman voltak, de igazából kettő tűnt olyan édesebbnek. Moneszé volt az alacsonyabb, az enyém a magasabb, kinek kócos félhosszú haja volt, bőrkabátot viselt és cigivel meg kólával a kezében vonult. Nem egyszer összefutottunk velük. Én természetesen minden alkalommal nagyon megörültem a látványnak, mindaddig amíg nem sikerült teljesen beégetnem magamat. Egy aránylag szűk utcán sétálva... egyszer csak a magasabbik külföldit pillantom meg pár méter messziségből. Úgy látszott egy irányba jön velünk szembe, de sajnos lekanyarodott. Olyan vonzó hatásköre volt, hogy én nem tudtam uralkodni magamon. Egy kerekem elgurult. Mint az őrült elkezdtem ugrálni meg visítozni, huhogtam mint a bagoly, teljesen elaléltam... Eközben én a hülye fejemmel nem is gondoltam, hogy a kis pajtásai is ott lehetnek a közelébe. Miután visszafordultam, láttam a két haverját vonulni a magas után menni, azon belül is a kisebbik nézett rám furcsa tekintettel. Mint akinek elment az esze. Szerintem ez villanhatott át benne. Nem csoda! Ott ujjongtam és különböző hangokat adtam ki, melyeket nehéz volt nem félreérteni, akármilyen nyelven is beszélnek...(ahh-uhh-AAA <-- és ezt max hangerőn a ferde szemű pasi után fordulva, de még pattogtam is mint a nikkelbolha(!) )
Úgy beégtem ahogy annak rendje-módja. Nem is vártam mást igazából magamtól. A többiekkel együtt egy hatalmasat nevettünk ezen, tényleg elég ciki lehettem így visszagondolva...de akkor is!! Mennyei pasi volt!! ^^
Kicsit még együtt maradtam a barátaimmal, aztán elkísértek a helyi buszmegállóba. Még ott is jóízűen beszélgettünk és nevetgéltünk. Bár elég feszültté váltam a találkozás végére, nem is tudom miért. A többiek nyugtattak, hogy nem ártana kicsit ellazulnom, kiengedni a gőzt. Jól éreztem magamat velük igazán, és remélem én sem okoztam csalódást, csak valahogy még ez az -"engedd el magad, lazulj el!" - dolog még nem megy nekem. Nem tudom mi történhetett. Mindenesetre, nyáron jó lenne megint összeruccanni, de akkor már velünk tarthatna mindkét Laci is, Oliver is és persze drága Yuu-chanom is! ^^ Úgy lenne igazán teljes a banda szerintem! :)
Mára zárom soraimat, remélem tudtatok tanulságot lekövetkeztetni a történetemből! xD Én elvileg tanultam, bár ha rajtam múlik, nem változtatok semmin. Ez vagyok én! Naoya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése