Tavaly ilyenkor emlékszem, még nagyban érettségi időszakomat éltem, azon belül is; készültem a szóbeli vizsgákra. Tikkasztó meleg volt, önfeledt voltam, szabad, és a tanulás mellett minden időmet a Bleach Rock Musical dalainak éneklése, valamint a musical film nézése kötötte le.
Azalatt az időszak alatt kapcsolataim szakadtak meg közelinek hitt barátaimmal...melyek megtörtek kicsit.
Most egy évvel többet írunk. A hónapok ugyanazok, talán még én is magam vagyok. Más minden megváltozott. Szinte minden másképp alakul... szinte. Furcsa érzést kelt bennem. Mintha valami erő uralkodna a történteken, történéseken. Tavaly ilyenkor szikrázóan sütött a nap, mondhatni, a sok rossz ellenére, nem panaszkodtam. Most? Esik az eső, és lelkemet pedig egy üres léggömbnek érzem, amely egyre csak jobban telítődik levegővel...mígnem egyszer ki fog pukkadni. Pukkadni...Pukk. Hm.. Pukk és Pakk....- hebegek össze-vissza, gondolhatnák sokan. Nem...csupán eszembe jutnak dolgok, és kedvesen elmosolyodom. Mi mást is tehetnék?
Visszatérve a témára...
Megígértem magamnak, hogy igenis feledhetetlen nyarat csinálok magamnak...
Az eszem, a lelkem teljesen kifáradt. Nagyon halvány láng tölti be fényét a lelkemnek, úgy gondolom, egyszer az életbe, én nekem is lehet néhány hónap önfeledt, gondoktól, felesleges gondolatoktól, reményektől mentes időszakom. Elfáradtam. Annyira nagyon, hogy elmondani nem tudom. De pozitívan próbálok hozzáállni a dolgokhoz, várom a nyarat. A nyarat, melytől épp annyira félek, mint a jövőévi vizsgáimtól. Miért félek a nyártól? Hiszen alig vártam! Terveim vannak kilátásban, szeretnék kicsit boldog lenni, önző módon nevetni, érezni, hogy élek. Mégis összeszorul a szívem mikor ezen gondolkodom. A tavalyi nyár... - villan át az emlékkép bennem és én...- nem is folytatom, felesleges úgy érzem. Elég nehéz így. Próbálok inkább erőt venni magamon, terveimet, céljaimat teljesíteni, barátaimnak, szeretteimnek örömet okozni. Aludni... Egyetlen és örökös "gyógyszeremnek" élni. Elvonulni a világ elől kicsit. Mint ma is tettem. Hazaértem, úgy éreztem összeesek a fáradtságtól. Ettem, elmentem boltba bevásárolni, kicsit beszélgettem az ismerőseimmel. Mikor hazajöttem, gyorsan ruhát váltottam, és elvonultam a szobába. Elpihentem. Az ablakom nyitva volt, és egy kis fény áradt be. Mikor lehunytam szemem, próbáltam elaludni. Nem sikerült. Nem tudtam kizárni a külső zavaró hatásokat(zaj, fény), így az ablakot becsuktam, a függönyt pedig behúztam. Próbáltam újra aludni, de nem sikerült utána sem...
Vajon a többi napom is így fog telni? Talán nem. Még vannak elintéznivalóim a sulit illetően. Most viszont két szabadnap, illetve a hétvégét is beleszámítva négy nap vár rám. ^^ Nem bánom... Nagyon nem. Még csak azt remélem igazán, hogy a rossz idő mellett, háborgó, zaklatott lelkem is megnyugszik...
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése