" Elvették tőlem az angyalt (akit úgy szerettem). Megölném magamat, hogy mindenki megfizessen... "

Említi dalszövegében rajongásom egyetlen személye: Marilyn Manson. ♥

Marilyn Manson - Coma Black - http://www.youtube.com/watch?v=jDO2TrYdM70


Akár egy éjjeli bagoly, ébren vagyok. Ülök és meredten nézek ki a fejemből. Tekintetemet ide-oda kapom - ha látok számomra különlegesnek tűnő dolgot - majd tétlenül egy helyben maradok, és mint aki jól végezte dolgát, tovább mosolygok.
Aztán van mikor úgy érzem, hogy a vér helyett az ereimbe méreg csörgedezik, mely olykor-olykor a fájdalom mellett más tüneteket is okoz. Egyre többször, néha ok nélkül dührohamok törnek rám. Egyik pillanatról a másikra. Olyan mintha egy űzött vad szállna testembe aki ki akar törni, megmutatván a világnak; honnan is fakad az a bizonyos "méreg".
Be kell valljam, volt már eset, hogy törtem-zúztam. Egyszer. Soha nem felejtem el. Egyedül voltam itthon és féltem. Magamtól. Féltem, saját magamba teszek kárt, olyan erő és düh lett úrrá rajtam akkor.
A dühroham szerintem nem betegség. Ez is csak egy állapot. Az elme és a lélek vérre menő harca szinte.
Elfojtott agresszió, feszültség, zavartság, kudarcok, kellemetlen tapasztalatok, fájdalmas emlékek visszamenőleg legtöbbször a gyermekkorig. Ezek együttes felelevenítése pár képkockában, percek alatt.
Én tudok magamon uralkodni. (Azt hiszem).
A feszültséget sajnos néha barátaim sínylik meg igazán. Akaratlanul is megbántom őket. Így voltam ezzel tegnap is! Egy kedves, imádni való lány - kit nagyon szeretek - megosztotta velem gondolatait, a problémám forrásáról és mondjuk ki; sajnos akkor nem egyeztek nézeteink, mely nekem újabb "kudarccal" ért fel.
Innen is szeretnék tőle elnézést kérni!! Nem viselkedtem megfelelően, nem akartam bántani!! Nagyon szeretem, és tudom, jót akart!! ♥
Sajnos nem egy kedves barátomat meglepem agressziómmal, a kikeléseimmel, melyeken bevallom, sokszor én lepődök meg legjobban. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem!! Sajnálom, hogy ilyen rossz képet tudok mutatni, amúgy sem előnyös énemről.
Akik azt mondják erős vagyok, tévednek. Nem vagyok az. Inkább egy (rom)várhoz tudnám magamat hasonlítani. Kívülről igencsak masszívnak és keménynek tűnik. De ahogy egyre jobban befelé tarunk, nem vár más minket, csak sötétség, tátongó üresség, félelem, elhagyatottság. Mégis a legfontosabb, az az, hogy a falakon mindig szűrődik be fény. Hála barátaimnak!
Ezzel búcsúznék tőletek! Barátnőmtől még egyszer elnézést kérnék! Sajnálom a történteket! Remélem megbocsát majd nekem egyszer!!!

Jó éjszakát!