Ahogy jöttem ki a gödörből, mindenre és szerintem mindenkire figyelni próbáltam, magamon kívül.
A rendszertelen evés, és többek közt a "rekordok megdöntése" (három napig semmi evés) ...teljesen ráment a szervezetemre. A központra. A szívemre. Ráadásképpen a torkom is begyulladt. Egy napon keresztül nem is tudtam aludni, fájt a torkom és a fejem. 129-es pulzusszám mellett pedig, csak szívverésem törte meg a csendet mely csak még egy okkal több volt a nem alvásra. Hajnali öt órakor kénytelen voltam átvonszolni magamat szüleim szobába fájdalomcsillapítóért. Nagyon aggódtak, de próbáltam nem nagy feltűnést kelteni. Kevés sikerrel. Már fent voltak, megvártam hogy felébredjenek, amúgy is korán kelő típusúak. Megvártam, hogy hasson a rózsaszín pirula, majd visszamentem a szobámba. Nagy nehezen elnyomott a fáradtság vagy talán inkább a láz. Kora reggelre, egészen pontosan 7.45-re indultunk az orvoshoz, igencsak nyúzottan néztem ki. Mint egy félhalott szó szerint.
Az orvosnál tett látogatásom alkalmával, az orvos alaposan kivizsgált, elküldött EKG-ra, vérvételre, valamint szigorú pihenésre fogott a szívem által. Nem erőltethetem meg magam fizikailag. Hála Istennek sikerült annyira legyengítenem a szervezetemet.
Lényegében pedig "csak" antibiotikumot írt fel a torkomra.
Miután édesapám hazahozott engem és anyukámat, elmentünk az ő gyógyszereit és az enyémet kiváltani. Hazának menet, beugrottunk a boltba mely, 5 méter távolságnyira van tőlünk. A csemegepultnál állva valami hihetetlen érzés tört rám. Édesanyám azonnal észrevette, hogy baj van... ráadásképpen a kiszolgáló ott szöszmötölt nekem. A pénztárhoz rohanva, anya kiküldött a levegőre, azt hittem ott esek össze a boltba. Ki is rohantam és mély levegő után kapkodtam. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Utána itthon anyu egy kis ételt tukmált belém, melyet nagy nehezen lenyomtam magamba, majd lepihentem azonnal. Délutános műszakban dolgozott/dolgozik, így mielőtt elindult munkába, szólt nekem. A telefont itthon hagyta, hogy hívni tudjam aput, ha nagy a baj. Mikor már csak én voltam egyedül a lakásban, újra lepihentem, de nem tudtam aludni. Fájt mindenem, hol fáztam, hogy melegem volt. A torkom is rettenetesen fájt, a szívem pedig ugyanolyan lendülettel lüktetett mint azelőtt. Csak 10 perceket aludtam. Vártam, hogy apa megérkezzen végre. Az óra 17.10-et mutatott, majd a kaputelefont jellegzetes hangja szólalt meg: Végre hazajött. Nagy nehezen felkeltem, alig találtam el az ajtóig, de próbáltam összekapni magam addigra, nehogy még nagyobb aggódást keltsek. A közérzetem rettenetes volt, a testem pedig gyenge. Apu lement nekem citrompótlóért a boltba, majd főzött nekem teát. Szokásos fürdő vizemet eresztettem meg, de előre gondoltam, hogy baj lesz. Kiszállni alig tudtam a kádból, szó szerint vissza huppantam, majd újabb próbálkozás után, nagy nehézségek árán, kapaszkodva mint a denevér, kiszálltam. Forgott velem a világ, nem sok kellett, hogy összeessek. Kénytelen voltam leülni, megpihenni. A karomat sem volt erőm kinyújtani. Azon gondolkodtam, hogy jövök ki onnan állva, és hogy szólok apunak, jöjjön be értem. Nem szóltam. Pár perc után, lassított felvétellel felöltöztem, majd újra felálltam. Nem tudom hogy sikerült, de kivánszorogtam végre onnan. A szobába érve mint akit fejbe lőttek a fotelba ültem mozdulatlanul. Megint csak a szívdobogásom tűnt egyedül igen intenzívnek. Csak folytak a könnyeim, nem értettem miért történik mindez velem. Apu szerencsére nem vette észre, nem mutattam. Nem is volt célom. Így is elég gondot okoztam nekik.
Miután apukám elment anyu elé a munkahelyére, én lepihentem újra és alig vártam, hogy megjöjjenek.
Hazajövetelük után ettem egy kicsit, és szinte azonnal jobban lettem. Még gép elé is volt kedvem ülni. Tudtam beszélni fogadott apummal (Lászlóval), Fekete Hercegnővel, (ki nekem általában csak Fehér színben pompázik), valamint Ditt barátommal is! Nekik innen is Köszönöm a támogatást!! ^^
Jelenleg "éledezek". Szigorú étkezésre vagyok fogva és pihenésre. A tünetek enyhültek. A szívverésem csillapodott a közérzetem is sokkal jobb, valamint van bennem erő, de még nem 100%-os. Ettől függetlenül a vizsgálatokra természetesen elmegyek. Jobb a dolgok mélyére nézni. ^^
Lényegében ennyi. Azt hiszem tanultam az esetből... Hogy mit azt nem tudom konkrétan, csak azt, hogy soha többé nem akarom ezeket átélni!
Ui: Nem kell félteni Naoyát!! ;) És bocsi az idétlen címért, de nem jutott más eszembe.
Ezt pedig mindenkinek küldöm! Igazán megható klipp és dal!! ^^ (a fiatal srác igazán édes jah és engem a klipp a D.N-ra emlékeztet x'DD *.*)
Nickelback - Savin' Me - http://www.youtube.com/watch?v=-s5xsn4G_1Y&feature=player_embedded
Köszönöm A Figyelmet!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése