“Sorsodat a döntés pillanataiban alakítod.” (Anthony Robbins)
Mindig hittem a sorsban illetve annak erejében. A közelmúltban és a napokban beigazolódott az, amit mindig is kijelentettem ezzel kapcsolatban. Az elmúlt egy év során jó pár ember tett nekem keresztbe, illetve alázott meg vagy nevetett ki. Legyen az illető virtuális, vagy közvetlen barát/ismerős. Akik számomra csalódást okoztak, vagy fájdalmat ok nélkül, mind megfizettek maguk módján. Olyan sorrendben ahogy a nagykönyvben meg van írva. Még csak közbe sem kellett avatkoznom. És a legijesztőbb, hogy mindegyik illetővel közöltem, hogy tettükért felelni fognak illetve szenvedni. Türelmes voltam. Megérte. A "sorrendnek megfelelőlen" mindenki megkapta a magáét a sorstól. És én csak karba tett kézzel nézem, hallgatom vagy olvasom ahogy szenvednek, majd egy gúnyos és méreggel teli mosolyt hintek el arcomon.
Ami talán különleges, az az, hogy aki még oly mélyen a tudatomban van és a szívemben is egyaránt, - ő is szenved. Nagyon is a jelek szerint. Mégis nála, rajta megláttam azt amit a többieken nem. A bűntudatot, a felismerést, a hibát saját magába. Tisztában van azzal, hogy oka vannak a bizonyos "dominó effektusnak". - és ahogy most sorait olvasom, az írottakat, - magam is elborzadok. Mintha nekem is fájna... és talán tennék ellene. Segítenék rajta. Ráírnák, hagynék üzenetet, mondván: "Itt vagyok! Minden rendben lesz!!!" - de nem teszem. Nem tudom megtenni. Saját maga kell rádöbbennie arra, hogy miket tett, illetve azok következményeire.
"Elbasztam az egészet, és a legszörnyűbb, hogy mindvégig tudtam, de nem érdekelt."... "..elbasztam az életem, és most már lesz, ami lesz.." - hiába is tagadom, rossz ilyennek tudni őt, holott egy ideig ez volt minden vágyam. Őt is szenvedni látni...
Visszatérve a többiekre, nos náluk ilyen nem állt fenn.
Hálát adok a Jó Istennek. És boldog vagyok. Élvezem, hogy látom őket szenvedni, és a tudat hogy a poklot élik át csak még jobban megnyugtat. Ezt érdemelték!! Tudom nem helyes és talán én is vissza kapom az élettől, de nem tehetek róla és így látom, ezt érzem. Így nyugszik lelkem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése