Késői bejegyzések....

Üdvözlet Minden Kedves Olvasónak!!

Elnézést e, késői írásomért és bejegyzésemért, mentségemre váljon; összejöttek a dolgok. De mindent az elejéről...
Yuu barátnőmnél töltött egy hetes nyaralásom nagyon kellemes volt, és emlékezetes! Bár az idő nem kecsegtetett mindig nekünk, ennek ellenére valahogy el tudtuk foglalni magunkat, avagy egymást. Igazi kockák vagyunk! Sok időt töltöttünk a gép előtt (sajnos), így vissza gondolva. Yuu az Rpc munkáin dolgozott, én pedig általában pedig csak beszélgettem msn-en, vagy Yuu ügyes munkáit figyeltem meg. Nagyon ügyes! ^^


Persze azért sétálgattunk és lementünk a kis patak féleségre is, a bizonyos "Kék Hídhoz".
Az időjárás által szürkére változott napok ellen Yuu és Én néha különös, és bizarr módszerrel próbáltuk elütni az időnket. Hol fényképezkedtünk, olykor pedig szellemet idéztünk. Ez utóbbi akkor még eredménytelennek tűnt, estére azonban igencsak különös dolgot tapasztaltunk, melyre azóta sem találtam ésszerű választ. Röviden:
Yuu ágya mellé került a matrac is melyen én feküdtem. Szorosan összetolva a kettő egymás mellett helyezkedett el. Fejünk felett barátnőm hosszú és aránylag keskeny, nyitott polca helyezkedett/helyezkedik el, melyen ruháit tárolta és egyéb tárgyait. Éjjel, talán fél kettő fele, egyszer csak 2 éles kopogást hallottam meg a polcról. Kopp. Először, majd nem sokra rá újra...kopp. Nagyon megijedtem, és óvatosan Yuu barátnőmre néztem, gondolván Ő szórakozik csak velem. Ahelyett kezeit a takaró alatt láttam, olyan volt mintha már nagyban aludt volna. Próbáltam vissza aludni, nem gondolni arra, hogy amit hallottam mi is lehetett, vagy ki.
Másnap reggel természetesen lerohantam Yuu-t, és szinte kérdőre vontam, miért kopogott a fejem felett. Megdöbbenésemre, barátnőm közölte velem, hogy Ő is hallotta a két kopogást, és hogy azt hitte én csináltam a hangokat. Ezek után, nem kell mondanom, kissé megijedtem és szerintem Ő is. Választ azóta sem találtunk, mondjuk én a magam részéről nem is kerestem. Mindenki hülyének nézett minket, szerintem senki sem hitt nekünk. De akkor is hallottam a kopogásokat, és Yuu is. Nem én voltam, mert ilyennel nem szórakoznék. Nem is Ő volt... Akkor mi? Már nem is számít.
Nagyon jól éreztem magamat, sokat nevettem, sok emlékezetes pillanat volt, szóval innen is örök hála Yuukinak!! :D Imádlak!!!! ^^
....
Nyári Animecon: Pécs. A szombaton sorra került rendezvényen jómagam is megjelentem barátaim, ismerőseim hívása által. Szerény véleményem szerint, ég és föld volt a Pesti Sakura Conhoz képest, mindenesetre itt is remekül éreztem magam barátaim társaságában, kik remek cosplay-esek voltak, én meg a sajátos kis pózommal beálltam...tök gáz de mindegy... :D

Szüszike, Nika (Deidara, Itachi Uchiha)

Katt a képekre az élesebbért! ^^

(Szüszike, L, Naoya -.-)

Mikor Avival, kedves barátnőmmel oda értünk, aránylag még nem is voltak sokan. Gyorsan jegyet váltottunk, majd vártuk a többieket. Nem sokára, meg is érkezett Szüszike és Nika, még nem teljesen rajtra kész. Pillanatok alatt bemaszkírozták magukat, néhány javítás, ruha váltás és pikk-pakk, kész is voltak!! ^^
Ahogy a hőmérséklet, úgy az emberek száma is nőtt időről időre. Sok Naruto fan volt, Byakuya egy-kettő, sok Lolita, néhány L és még mi egyebek...
Vártam már kedves Kaze barátom jövetelét is, ki autóval érkezett le, de sajnos több órányit késett. Végül, szinte végszóra ő is beesett!! Sétáltunk sokat, kézen fogva is (mint jó barátok), bár ez talán néhány embernek zavaró tényező lehetett! x'D
Sajnos egy nem várt személy is megjelent ott ... kivel még most sem felhőtlen a viszonyom. (Már ha lehet egyáltalán annak hívni ezt...) Megint csak egymásra pillantottunk nem egyszer, de köszönés, vagy mosoly, ez alkalommal sem volt.
Ditt barátom. Con-on Ő is ott volt természetesen, tehát az Ő érkezését is izgatottan vártam. Eleinte az oldódás igencsak nehézkes volt (hála nekem nagyrészt), de a végére egészen jó lett kettőnk helyzete. Azaz remélem!! Még fagyit is kaptam tőle!!! *.* Finom volt!! ^^ Innen is köszönöm neki!!
Összetetten elmondhatom, jól éreztem magam, bár néha nem tetszésem erősen érezhető volt. Olykor kedvetlen voltam, és nem is beszéltem sokat barátaimmal, ami talán az egészségi állapotomra és fáradtságomra volt vissza vezethető. Innen is elnézéseteket kérem! :)
A legközelebbi anime-con ősszel lesz, tudtommal Pesten. Már most hívtak, hogy menjek el arra a rendezvényre is, de igencsak átgondolandó, hogy érdemes-e, ha még mindig ilyen zilált vagyok lelkileg. Arról nem is beszélve, hogy ez, nem lenne olcsó mulatság megint csak és szüleimet nem akarom lehúzni még többször. Ezen kívül lennének, azaz volnának fontosabb feladataim és dolgaim is, többek közt fogadott apukámhoz ellátogatni, kinek már rég megígértem menetelemet. Szeretném látni én is viszont Őt, és sajnos nem a szomszéd faluban él..
Ayumi-ciccámat is látni akarom, nagyon-nagyon, de sajnos még nem nagyon látok esélyt arra, hogy vele lehessek. Pedig jelenleg Ők a fontosabbak. Majd elválik, hogy lesz a továbbiakban.

Most szombaton, azaz 14.-én szeretett Nii-samam, azaz bátyóm is hazaérkezik Erdélyből pár nap erejéig. Jó lesz nagyon, már várom. Szeretnék vele sokat beszélgetni és persze sokat hülyülni, bár kicsit attól tartok, megváltozott. Elég kemény hónapokat tudhat maga mögött érzelmi és munka téren egyaránt. Ha itthon lesz végre, majd többet tudok megállapítani. Addig is csak a legjobbakat remélem.

Tegnap voltam vérvételen, és EKG-n. A vérvételen még eddig soha nem voltam, ezért előzőleg kissé izgultam, de végülis nem olyan vészes. EKG-n sem volt semmi eget-rengető dolog, gyorsan megcsinálták és fájdalommentes volt, ahogy azt tudtam is. Bár a tappancsok letépése rólam, nem volt a legkellemesebb. :D
Konkrét eredményt, holnap kapok. Vissza kell mennem a házi orvoshoz, és majd ő közli velem a diagnózist. Őszintén megmondom, sok jót nem várok. Az egészségemmel az utóbbi pár évben... abszolút nem foglalkoztam, szinte semmilyen szinten. Mondjuk ami azt illeti, 3 éve voltam orvosnál, mivel panaszom nem volt azalatt. Vagy kicsattanó volt az egészségem és azért, vagy azért, mert valami lappang bennem! Felkészülök mindenre! Sajnos az emberi szervezet nagyon "rejtélyes", ha fogalmazhatok így. Sosem lehet tudni, mi zajlik benne(d). De nem is harangozok be semmit, majd kiderül. Nem is félek, akkor reggel lesz időm eleget izgulni. Addig minek?

Köszönöm a Figyelmet, szorítsatok!! ;) ^^