Nem szokásom szappanopera címdalokért rajongani, de ez a dal már jó ideje nem megy ki a fejemből. Nagyon szép, szóval szeretettel ajánlom mindenkinek!!
Talán elég volna lélegezni
Csak lassan lélegezni
Összeszedni minden szívverésemet
De mit sem ér, ha nem vagy itt.
Merre vagy most?
Mert én még mindig nem szoktam hozzá
Hogy eljött a december
Te nem vagy itt, de én örökké várni foglak
De nem, ma nincs idő elmagyarázni
Se megkérdezni, eléggé szerettelek-e
És most itt vagyok és beszélni szeretnék veled
Azonnal… azonnal.
Mert megbicsaklanak a nyelvemen
A fontos dolgok szavak, melyeket sosem hallasz majd
Panaszok közé süllyesztem őket
Hogy aztán elengedjem mindet neked
Egyenként egymás után
Érezd őket, csókolnak és megpihennek
Kettőnk között
De ha hiányzol, nem tudom őket elismételni
Nem tudom őket kiejteni
De nem, záporoznak rám az emlékek
Azokról a napokról mikor a széllel szemben futottunk
Szeretném azt álmodni,
hogy tudok veled beszélni, azonnal
Azonnal
De nem, ma nincs idő elmagyarázni
Már így is ezernyi dolgot kell elmesélnem
És ellenem van ezernyi dolog
Talán csak elég volna lélegezni
Lassan lélegezni
De ma már késő, ma már inkább nem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése