A mai nap. Nemsokára éjfélt üt az óra. Nem gondoltam, hogy gép elé ülök, nagy vihar volt nemrég...Elment az áram, még a közvilágítás is, dörgött és villámlott. Ilyenkor azt szokták mondani: Isten dühös, haragszik ránk. A halandókra.
Csütörtökön voltam a házi orvsomnál, bár ami azt illeti a doki ott sem volt a rendelőbe, így hát az asszisztens hölgy állított még nem teljesen "részletes" eredmények elé. Így vissza gondolva, akkor nagyon nem dühös voltam, de most úgy vagyok vele, hogy ez semmi. Valószínűleg szívritmuszavarban szenvedek, ezenkívül a vérképem sem a legjobb, valamint olyan eredményeim vannak, amelyek szívinfarktushoz vezethetnek, ha nem vagyok óvatos. Szóval pihennem kell és természetesen ennem. Anya nagyon mérges rám. Hát mi lesz ha Nii-sama hazajön. Fejmosás: 5. fejezet... ^^""
Hétfőn mehetek vissza újra az orvoshoz, és akkor már remélhetőleg többet tudok meg majd. :)
Tegnap sajnos Fogadott Apummal igencsak nem szép módon váltunk meg egymástól msn-en. Nézeteltérésünk volt, ami ezalatt a pár hónap alatt mindössze a második eset. Mégis féltem, nagy bajt csináltam.
Ma hála Istennek sikerült rendezni a vitánkat. Bár érdekes mód, egy-két dolog megmaradt bennem. Ő akárcsak én is, igencsak makacs emberek vagyunk. Nagyon nem éreztem jól magam a kialakult helyzettől, de mint kiderült, Ő konkrétan nehezen aludt el aznap éjjel. (Állítólag) :) Ma, mikor újra tudtam vele beszélni először, viselkedése eltérőbb volt a megszokottnál, talán nem volt olyan közvetlen, és az alkalommal egyetlen témánk volt: A televízió. Fel sem tűnt az elején még ez, de fél órával később már bennem is felment a pumpa és leesett... Akkor én a dacot bevágva, belementem ebbe a "játékba", mondván: ha Ő nem lép, én sem. Dühös voltam, tudni illik az az ember vagyok, aki nem kerüli a forró kását és nyíltan kimondja ha valami baja van. Mivel egyikünk sem akarta a dolgok átbeszélését kezdeményezni, tovább beszélgettünk a semmiről. Mikor másodszorra írt rám, az elején még tűrtem ezt az előzőleg folytatott; "nem hallok, nem látok, nem beszélek" - viselkedést. Na de aztán nem sokkal később elpattant az a bizonyos húr... Mindent átbeszéltünk, és természetesen kibékültünk. Nem mintha haragban lettünk volna, csupán fújtunk egymásra. Visszatekintve mint egy házaspár, olyanok voltunk. De egy barátságba, úgy érzem természetes ha néha vita is van. Most már minden rendben, sokkal jobb így. ^^
Holnap hazajön a bátyám Erdélyből. Ezáltal nem leszek gépnél (bizonytalan ideig), ha leszek is, majd délutánonként, és akkor is fél- egy órát max. Most rá szeretnék több figyelmet szánni és persze jól érezni magunkat, kikapcsolódni - ez sem az utolsó szempont. Remélem én kicsit majd meg tudom nyugtatni zilált lelki világát. Majd egymás támaszai leszünk (megint).
Szóval holnap irány Pest!!! Jó lesz a kis kiruccanás! Nem bánom kicsit sem! Jó lesz látni őt 2 hónap után!! ^^
Ennyit szerettem volna csupán közölni, köszönöm a figyelmet!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése