(A kép csak illusztráció!!... xDD)Nem kérik számon miért és kinek, nem kell indok, sem magyarázat, csupán olykor szükségesnek érezzük. Jöhet jókedvből, vidámságból, szeretetből, magányból, és sajnos fájdalomból is.
Én nagyon szeretek ölelgetni embereket, bármilyen körülmények között is legyek.
Nem is olyan rég, egy kedves osztálytársamat hagyta akkori kedvese faképnél. A fiú azóta is romokban hever, bár olykor próbál helyes arcára mosolyt csalni, de aztán pillanatok alatt újra azzal a fagyos arccal, és könnybe lábadt tekintettel találkozom. Az első napokban nagyon nehéz volt. Bár teljesen nem tudtam átérezni azt amit akkor ő, de mégis mintha olykor magamat láttam volna. Egyik órai szünetben nagyon kiborultnak láttam. Nem tudtam mi lenne jobb. Mégis erőt vettem magamon, oda sétáltam hozzá. Halkan nevén szólítottam, átöleltem, ő megsimogatott, majd elengedett. Két másodpercre rá, hirtelen szorosan átkarolt és hallottam, éreztem ahogy egész teste remegett a zokogástól. Én is erősen átkaroltam, és folyton azt mondogattam: "Nem lesz semmi baj!! Semmi baj!" - talán ez is egy jó példa arra, hogy ennek mekkora jelentősége van a mai világban.
A mai alkalommal én is kitettem magamért, a jobbik értelemben. A vonat állomásra kísértem Moneszomat, majd ő keltette fel figyelmemet is!! "Ott van Dóri is!!!" - mondta kedvesen, én pedig már mentem is hozzá. Akkor még nem, de pár perc után megint mintha megszűnt volna a világ arra a kis időre. Egymás karjaiban voltunk, hülyültünk, puszilgattuk egymást megállás nélkül!!! Persze kicsit leszbikusnak tűnhettünk talán mások szemében, pedig még mindig nem vagyunk azok!! >.<" Csupán örültünk a másik társaságának, lényének! ^^ El sem engedtük egymást!!! *-* Olyan cuksi volt Yuu!!! *-* Nagyon jólesett, ahogy ott foglalatoskodott velem!! Sajnálatos módon viszont az idő rövid volt, és mivel a leányzó nem akart szó szerint elengedni, ezáltal majdnem lekéstem a buszom! >.<" Mintha össze lettünk volna ragasztva!! Jó volt!!! xDDD Ahh és csinált is pár képet!!! ^^ Bár sajnos karakterétől, Yuuki Ai-tól megválni kíván, nekem MINDIG IS Ő LESZ AZ ELSŐ!!!!! Yuuki és Nao!!! ^^ Ami azt illeti sokszor én is elgondolkodtam azon, hogy nevemet (Naoya) "eltemessem", hiszen annyi minden fűzhető hozzá. Mégis szeretem és hiába is akartam, nem tudok és már nem is szándékozom megválni tőle. Nem menekülök... együtt élek bizonyos kialakult helyzetekkel. Ez nem jelenti azt, hogy Yuuki-t le szeretném beszélni!! :) Ő ha így látja jobbnak, akkor egyetértek vele!!!Ez az ő választása: (http://hayat-bir-gemi-gibidir.blogspot.com/2010/10/yuuki-az-en-valasztasom.html) De számomra akkor is ő lesz az én kis Yuu-m!! ^^ (L)
Visszatérve pedig az ölelésre.... engedjétek, hogy ehhez szóljak még pár szót. Mint írtam is, szeretek ölelkezni!! ^^" Szerintem igazán kifejező tud lenni!! :) Sokat mondó, mégsem kellenek hozzá szavak, nem kerül semmibe és bizonyított tény, hogy a "léleksimogató" hatása van!!! Szóval ne szégyelljünk ölelgetni rokonokat, barátokat, ha úgy érezzük szükséges!! Hisz mindkét félnek jól esik, legyen az bármilyen okból is!!! Még nekem is van adósságom, sok barátnőmet, kik távolban élnek tőlem, szeretném megölelgetni rendesen!! >.< Első sorban Ayumi-ciccámat !!! *-* Hogy egyem a húsát!!! Neki sokkal tartozom!! :)
És egy személy, kinek ölelésére talán mindennél jobban vágyom, bár azt hiszem, már tudom, ez csak egy álom...
Köszönöm!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése