Találkoztam egy angyallal...

Pénteki nap volt. Monesszal és Tomival, közös megegyezés szerint elmentünk a város egy közkedvelt presszójába, hol sok korombéli fiatal szokta ráérős idejét tölteni. Az Arany szarvas. Először ódzkodtam az ötlettől, hiszen nem szokásom ilyen helyekre járni, főleg nem ember sokaság közé... olyan körülmények közt. Mégis a péntek hangulata és talán a kíváncsiságom által, mégis bólintottam egyet. "Miért is ne?!" - gondoltam magamba. Ezáltal utunk a szarvasba vezetett. Tomi barátom féltve tekintgetett rám mikor helyet foglaltunk, közérzetemre ügyelve. Én, aki olyannak érezte magát akár egy újszülött, halkan, csendes üzemmódban figyeltem az embereket, a mozdulatokat, az asztalon elhelyezkedő italokat.
Akkor pillantottam meg Őt. Épp érkező haverjaival fogott kezet. Egy kedves és bájos arc nézett olykor-olykor rám, melyet néhány hosszú fekete hajtincs takart el. Teljesen magával ragadott. Barátaival ült az asztalnál, szeme csillogása még a cigifüstön át is tökéletesen kivehető volt. Mintha egy teljesen más burok vette volna körül, mely forróságot öntött magából. Mosolya gyönyörű volt és zavarba ejtően kellemes már. Tekintetem másra sem tudott koncentrálni, csak rá. Bár elvileg kapcsolatban vagyok, akkor mégis azt éreztem; meg kell ismernem Őt. Néhány fontos és kritikus információval a tarsolyomba, figyelmemet semmi sem tudta levenni róla.
Egy hét elteltével, azaz ma, újra láttam Őt. Újra ott volt. És mint múlt héten, - így - ez alkalommal is örültem a társaságának, még ha csak méterekről is figyelhettem. "Ennek így kell lennie, tovább nem mehetek úgy sem..." - gondoltam folyamatosan, és közben minden mozdulatát az én tekintetem követte. Ma sajnos rövid csak röpke fél órát lehettem ott a haverokkal. Elkérve a pultból a mosdó kulcsát, Moneszt bekísértem. Rá egy percre jött Ő és a barátnője. Szintén kísérő volt. Egy térségben voltam azzal a lánnyal, kit első alkalommal egy álom pasinak hittem. Tudatomban volt és van is, hogy Ő lány. Mégis akkor, hogy olyan közel volt hozzám, nem mertem rá nézni. Azaz mégis... Ami már neki is feltűnést keltett. A kulcsot a kezembe szorongatva, hirtelen hozzám szolt. " Majd oda adhatod ám a kulcsot, úgy is mi megyünk ki később!!!" - nézett rám hatalmas, őzgida szemeivel, és helyes mosolyával. Én pedig bátran átnyújtottam a kulcsot a kezébe. Mikor Monesszal kiléptünk volna a mosdó ajtón, én az utolsó pillanatban Anna felé fordultam, majd leszólítottam. Lesz ami lesz. Ez volt bennem. Így hát mikor megtudtam a nevét, iszonyatos tempóval kifordultam a helyiségből. Rohantam vissza az asztalunkhoz majd gyorsan helyet foglaltam. A többiek kikerekedett szemmel néztek rám. Zavarodott voltam és vörös. Akár a hőmérő szála, úgy nőtt bennem is a hőmérséklet. Ez elég erősen érezhető is volt. Pár perccel később távoztunk az Arany Szarvasból. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mégis boldog voltam, hiszen megtudtam a teljes nevét és egyfajta kapcsolatot teremtettem vele. Semmi rossz szándékom nincs. És leszbikus sem vagyok!!! Ezt bizton állíthatom!! :) A lány kisugárzása, közvetlensége mégis magával ragadott teljes mértékben. Szeretném megismerni jobban. Jövőhéten újra megyek a haverokkal egy pohár kolára... Ő is ott lesz, biztos. ^^ Ha rám mosolyog és köszön esetleg ezek után, azt örömmel veszem majd és jó jelként. Addig viszont megtartom a három lépés távolságot, hiszen nem erőltethetek semmit és nem is szeretnék! Mára ennyi, remélem nem keltettem félreértést senkibe sem!! ^^

Nemsokára jelentkezem!!