5. fejezet

Előzmény: http://naoyachan20.blogspot.com/2010/11/4-fejezet-mert-miert-ne-xd.html

Műfaj: Hentai, Ecchi shoujo
Korhatár: +16
Szerző: Naoya
Szereplők: Naoya Gomoto, Grimmjow Jaggerjack, Ayumi


- Te mit tennél Ayumi? - kérdezte barátnőjét Naoya kétségbeesetten.
- Végeznék Aizennel. - vágta rá a választ.
- Aizen nagyon erős! Nekem esélyem sem lenne, hozzá képest én egy porszem vagyok!! - mondta aggodalommal.
- Nézd Nao... Őszinte leszek veled. Úgy gondolom, minden két "emberen" múlik. Grimmjow...
- Tudom! - tört ki Naoya, majd folytatta - Tudom, hidd el, hogy ha szeretne akkor nem tenné ezt velem, de... - akadt meg.
Ayumi keseredetten nézett vissza barátnőjére.
- Féltelek Nao! Két lehetőséget látok jelenleg! Vagy megszöksz és eltűnsz innen, vagy szembenézel mindkettőjükkel.
- Én?! Ayumi... annyira félek! És nem az van bennem, hogy meghalhatok, hanem Grimmjow. Nem tudom mit tegyek... - hajtotta le fejét a szürke.
- Ha szeret, akkor TE leszel az, aki mellett ki fog állni. Viszont erre nincs válasz jelenleg, ahogy garancia sem. Neked kellene tudnod. Érezned... És nem tetszik, hogy kockáztatod az életedet!!

Kora estére Naoya, Grimmjow irodájában kutakodott. Fiókokat, polcokat, iratokat átnézve próbálta kideríteni, mi is lehet a háttérben. Sietnie kellett, hiszen az espada bármelyik pillanatban beléphetett az ajtón.

- Mit csinálsz itt ilyenkor?? - jött a kérdés a nem várt személytől. Naoya mozgása leállt, meglepte Grimmjow érkezése. "A francba bele!!" - morogta magában, teste ugyanúgy mozdulatlan volt. A férfi oda lépett a háta mögé, majd számonkérést tett.

- Kérdeztem valamit Naoya! - simogatta meg a lány haját.
- Én?? Ööö... semmi-semmi, csak azt hittem itt talállak, és... - akadt meg a szó a lányban, miután arcát a férfi maga felé fordította.
Naoya teljesen megriadt, félt, hogy Grimmjow dühében olyat tesz amit később megbánhat. Az, mégsem tudott ellent mondani a lány ijedt tekintetének, így vad csókolózásba kezdtek. Grimmjow egy mozdulattal leborította íróasztala tartalmát, majd azonnal a lányt helyezte fel rá. Óvatosan leteperte Naoyát, és hamarosan ráhajolt annak apró testére. Hirtelen mozdulattal kifeszítette a lány karjait, melyeket saját szorítása által nem engedett szabadon hagyni. Eközben heves szeretkezésbe kezdtek bele, de Naoya kellemetlenül érezte magát.

- Nnn... - adta ki az ellenkező hangot a lány, de a férfi csak még erőszakosabb lett ezáltal. Csókokkal halmozta el a lány nyakát, mellét, azon pontjait melyek a legérzékenyebbek. Grimmjow már csak egy kezével fogta le a lány két kezét, de az, még így sem tudott szabadulni. Mikor már igencsak forró lett a hangulat, Naoya egy kérdéssel törte meg a szenvedélyt kettőjük közt.

- Grimmjow... Szeretsz még ugye? - kérdezte akadozó hanggal. A férfi elengedte a szorításból a lány kezeit, majd feltámaszkodott.
- Megint mi a bajod? - kérdezte a férfi szigorú tekintete kíséretében.
- Szeretsz még? Válaszolj! - a férfi pár másodperc gondolkodás után megszorította a lány állát, majd hevesen megcsókolta.
- Miért csinálod ezt velem? - tört ki a lány, szemeiben már a sírás jelei gyülekeztek, melyeket nem tudott magába tartani.
- Hogy neked folyton ezt kell csinálnod! - vágott rá az asztalára a férfi, majd felháborodottan folytatta mondókáját - Nem is értem, mit nyűglődök veled! Tényleg nem tudod felfogni, hogy mennyire más vagyok, mint te!? Nem egyszer megmondtam, hogy ha akartam volna, már rég halott lennél!
- Mi akadályoz meg? Mondd, Grimmjow! - gördült le az első könnycsepp Naoya arcán. A férfi rövidesen levált a lányról, majd távozásnak akart indulni, de az, karjánál fogva marasztalni próbálta.

- Ne, kérlek!! Ne menj el! - tört ki zokogásba pillanatok alatt. A férfi odahajolt Naoya arcához, közel. Igencsak közel, majd a fülébe akart egy szót suttogni, de nem tudta kimondani...

- Nem hiszem el, hogy ilyen kegyetlen volt veled! - mondta Ayumi dühösen a másnap délutáni találka alkalmával. - Mégis meddig akarod ezt tűrni, annak tudatában, hogy holtan akar látni Aizen?
- Nem tudom, nem tudom mit tegyek! Folyton a hatalmába kerít és nem tudok ellent mondani és... - jött az elégedetlen sóhaj.
- Ez kegyetlenség Naoya. Ami veled történik és ami történhet még! Próbálj meg valahogyan ráhatni Grimmjowra szerintem. Végülis, abban egyetértek vele, hogy ha akart volna, már rég végzett volna veled. De nem tette! És nem hiszem el, hogy nem érez irántad semmit! - reagált Ayumi.
- Kellene talán valakit magam mellé keresnem átmenetileg. - motyogta Naoya.
- Mivan? Mit? Kit? Hogyan? - tört ki a kérdésekkel Ayumi.
- Azt hiszem, tudom mit kell tennem. - hajtotta le a fejét a lány, majd kíváncsi tekintettel találta magát szemben. - Nézd Ayumi... Tudom, nem lesz egy életbiztosítás, de kell magam mellé keresnem egy aktuális udvarlót, ráadásul olyat, akit Grimmjow is ismer. Persze, mindezt úgy, hogy az adott illető épségét ne kockáztassam, de mivel én vagyok a célpont, nem hiszem, hogy gond lesz...
- Te megőrültél? - háborodott fel barátnője - Így is pengeélen táncolsz Nao! Ezzel csak még jobban eléred, hogy találkozhass a halál angyalával!
- Nem. Ezzel elérem, hogy kiderüljön a teljes igazság. Elvileg lesz pár nap haladékom, ráadásképpen megtudom, hogy Grimmjow mit is érez igazán irántam.
- Nem érted meg, hogy mennyire kiteszed magad ennek az egésznek? Miért nem húzunk el innen a francba?!
- Nem futamodom meg Ayumi! Ezt ne is kérd légyszíves!! Engem már nem érdekel, hogy mi lesz velem, hogy meghalok.. hogyha Grimmjow nem szeret... - szomorodott el.
- Akkor mit akarsz?
- Megtudni a teljes igazságot. - válaszolt magabiztosan a szürke. - Viszont téged Ayumi, nem szeretnélek ebbe belerángatni, szóval jobb lesz, ha nélkülözöl egy darabig.
- Elment az eszed?! Te vagy a legjobb barátnőm! Nem foglak cserbenhagyni! Szeretnék végig melletted lenni és támogatni!!
- Nem lehet. Kérlek, hadd intézzem el én! - kérte Ayumit.
- Hm. El akarod intézni, azzal hogy elkezded ásni a saját gödrödet egy szörnyeteg kedvéért! Gratulálok Nao! - vágta a szemében a lánynak, majd szó nélkül ott hagyta azt.

Este nyolc órát ütött az vekker, mikor Grimmjow hirtelen "haza" toppant. A látottaktól, először nem tudott megszólalni.

- Megtudhatom, mit művelsz? - jött az érdes, szigor hang.
- El akarok menni innen. - jelentette ki Naoya.
- Igen? Mert? - jöttek az újabb kérdések a férfiból.
- Mert... - próbálta Naoya befejezni, de nem tudta.
- Mert? Válaszolj! - parancsoló hanggal kérlelte a lányt.
- Nem mindegy az neked? - reagált flegmán Naoya.

Grimmjow karjánál fogva, magához rángatta a lányt.

- Legalább nézz a szemembe, ha kérdezlek... "kedvesem"! - mondta cinikusan.
- Elengednél? - rántotta el kezét a szorításból - Szerintem semmi közöd hozzá, hogy mikor, kivel és hova megyek! Tudtommal nem vagyok senkid sem, hogy beszámolóval tartozzam, pont neked! - mondta szemrehányóan a férfinak.
- Ebben egyetértünk, semmi sem vagy számomra Naoya! - nevetett fel a kék hajú. Naoya egy nagyot nyelt a váratlan kijelentéstől, majd folytatta ruháinak pakolását a bőrőndbe.

- Elmennél már végre? - sürgette a lányt dacból.
- Ha zavar a jelenlétem, ki lehet menni innen. - mondta gúnyosan a lány, melyre a férfi egy felnevetéssel tudott reagálni.

Mikor Naoya teljesen bepakolta ruháit, Grimmjow mellett elsétálva az ajtó felé vette lépteit. Az ajtóhoz érve, tárni kezdte azt, de egy hirtelen lökéssel Grimmjow becsapta előtte az ajtót, majd teste a lány fölé emelkedett.

- Ugye, nem gondolod, hogy hagylak csak úgy elmenni?! - hajolt a lányhoz, majd csókolgatni kezdte annak nyakát, kulcscsontját. A lány keze a kilincs felé indult meg újra, de a férfi megfogta, majd hátra szorította. Neki lökte a lányt az ajtónak, miközben másik kezével az ajtóra támaszkodott. Naoyán az újabb elkeseredés jelei voltak láthatók, de Grimmjow ezzel mit sem foglalkozott.

- Nem fogsz elmenni innen...az enyém vagy! - suttogta a lány fülébe halkan, majd megharapta annak fülcimpáját gyengéden.

- Ahh... - jött ki az érzéki hang a lányból, melyet nem tudott leplezni.

A "jelszó" hallatán a férfi elengedte a lányt szorításából. Naoya, Grimmjow felé fordult és azonnal csókolózásba törtek ki, szenvedélyesebben mint valaha...

~ folyt.köv ~

Kerestelek - Te Busque

Magyar dalszöveg: http://translations.blog.hu/2008/11/02/nelly_furtado_feat_juanes_te_busque

Üdvözletem Minden Kedves Olvasónak!! ^^

Az utóbbi napjaim igencsak különlegesnek mondhatóak...
Barátságok törnek össze, barátságok alakulnak, szerelmek, kapcsolatok mennek tönkre pillanatok alatt a szemem láttára. Sosem értettem. Hogy történhet ilyesmi?
Ma például, kellemetlen nézeteltérésbe kerültem egykori barátnőmmel, kivel annak idején három és fél éves barátságunk törhetetlen volt. Azaz annak hittük azt...
Egy közös ismerősünkel jó kapcsolatban vagyok, ami természetesen az illetőnek is szemet szúrt. Kapásból sértegetni kezdte mindkettőnket, és gúnyos szavakat jegyzett meg a hátunk mögött, közösségi oldalon. Mikor a fülembe jutott a hír, kissé kiakadtam. De mint kiderült... féltékeny volt az ismerősre. Elvesztettem a fejemet és egy durva levéllel jutalmaztam meg a "leányzót". Mentegetőzött, magyarázkodott, majd kijelentette, hogy igenis érdekli, hogy mit gondolok és kérte, hogy osszam meg vele. Milyen meglepő... adtam tudtára neki is, de csak ellenkezett. Nem is értem mit akar. Egyáltalán, miért kell a mi közös múltunkba egy harmadik személyt belevenni, aki nem tehet semmiről? Nekem égett a pofám helyette is, hisz végtére is, miattam és a 'kisasszony" féltékenységi drámája miatt tört ki a háború újra. Ennyi idő után...
Talán tudta, hogy nem hagyom szó nélkül majd, és kiprovokálta hogy ráírjak. Milyen furcsa. A napokban láttam őt a városban. A sétálóutcán sétált, velem egy párhuzamba és olyan-nagyon rideg volt. Mintha nem vett volna észre engem, csak tovább sétált. Most mit akarhat mégis? Én annak idején kerestem a társaságát, próbáltam volna egy új esélyt adni kettőnknek, de most én mondhatom és érezhetem úgy, hogy: NEM!
Nem is kívánok erről több szót és felesleges is, csak megdöbbentett a dolog.

Na, de ha már érzelmek...
Ma megint "arattam", és a kelleténél jobban adtam tudtára egy illetőnek azt, hogy mit is "érzek" iránta, enyhe túlzással. Ez, az illetőt kissé meglepte talán. Sőt. Sok volt neki úgy vettem észre. Ez által kicsit lankadt a lelkesedésem, de megértem Őt is teljesen. Mint minden kapcsolatban, itt is vannak már most akadályok. [Táv...] Csak én nem akarom észrevenni őket. Lassan betegesen fejest akarok ugrani a kapcsolatba. Szeretnék szerelmes lenni. Ő belé. Ő az egyetlen személy, aki által úgy érzem, van miért/kiért küzdenem az életemben.
Remélem nem rontottam el teljesen semmit, mert akkor felkötöm magam! :(
Nem gondoltam, hogy ez így hat ki rá, hogy ennyire meglepi majd a dolog. Mindenesetre mostanában nem keresem a társaságát, várok. Ha nem megy, mit is erőltessek? Hiába szeretném Őt, hiába lennék nyitott a dologra, ha ő még nem készült fel lelkileg. ^^ Rosszul fogalmazok. Óvni akar minket és ezáltal még bizonytalan nagyon. Hát rá bízom.
Az idő mindent megold - ezt mondják -, és én, semmi esetre sem akarom veszni hagyni. Ha nem muszáj, még nem! Ahhoz túlságosan nagy kincs... Csiszolatlan gyémánt... Talán... az én gyémántom. ^^

Az Első ^^

Ma találkoztam a megbeszéltek szerint, azzal a fiúval, kivel mások segítsége által randiztunk. Ő 20 éves, soproni egyetemista, de mivel Somogy-megyében "lakik", ezért csak 1-2 hetenként tud hazajönni, így ma rám szakított egy kis időt.
Szégyen ide-vagy oda, ez volt az első komolyabb randink mindkettőnk életünkbe, ami talán még különlegessé tette azt az érzést ami kialakult. Az elején igencsak nehézkesen indult minden. Egy kis félreértés által, csak fél óra csúszással találtunk a másikra. Hihetetlen, hogy milyen zavarban voltam, dödögtem jó ideig, ráadásképpen kávézót is alig találtunk, ami normális lett volna, és olcsó. Nagy hátizsákjával a vállán, velem az oldalán, nagy nehezen mégis sikerült egy alkalmasnak mondható helyet találni, általam. Természetesen az Arany Szarvast! ^^" Persze, nem a legmegfelelőbb célra szolgál a helyiség ilyen esetben, de legalább csend volt, tisztaság és le tudtunk ülni. Onnantól kezdve pedig egyikünk jobban pirult mint a másik. Nézegettük, méregettük tekintetünkkel egymást, de persze sokat is beszélgettünk. A zavartság mindkettőnkön látszott erősen, így volt hogy pillanatokra a tekintetünk akadt össze, majd elmosolyodtunk. Nagyon illedelmes és egyenes ember. Helyes, jó kiállású és édes, ahogy zavarban tud lenni. Nem egyszer sikerült erősen "eltalálnom". Sokat nevettünk és rengeteg kellemes perc volt, de végül tisztáztuk a tényeket. Óvatos volt és figyelmes rám nézve, nem győzött a semmiért elnézést kérni.
Mikor lekísértem a végállomásra, kicsit összemelegedtünk. Lefele sétálva is fogtuk egymás kezét, ölelkeztünk, és az érkező közös ismerősök, már úgy tekintettek ránk, mint egy pár. Mondjuk tényleg olyanok voltunk!! ^^"
Hogy mit beszéltünk meg a továbbiakban, az titok marad!! :P A lényeg, hogy nagyon jó napunk volt a cudar idő és egymás elkerülése ellenére is!! Remek ember, és örülök, hogy megismerhettem!! Úgy gondolom minden rendben ment. Legalábbis remélem, ahogy azt is, hogy lesz folytatása, egyszer... ^^

Red Hot Chili Peppers - Around The World : http://www.youtube.com/watch?v=dJ4ukEgdIlY&feature=channel

4. fejezet… mert miért ne? xD

Előzmények: http://naoyachan20.blogspot.com/2010/07/fanfic-3-az-utolso-resz-es-cim-nelkul.html

Műfaj: Hentai, Ecchi shoujo
Korhatár: +16
Szerző: Naoya, Ayumi
Szereplők: Naoya Gomoto, Grimmjow Jaggerjack, Aizen Sōsuke


Naoya az előző éjszakát Grimmjowal töltötte, azonban kora reggelre már magányosan ébredt. Hirtelen egy szobában találta magát, keze az ágy másik felén kereste szeretője testét. Nem volt ott, helye érintetlennek látszott. A szobát teljes rend uralta, mintha csak Naoya töltötte volna az éjszakát el benne. A lány megpillantotta Grimmjow ingét, melyet gyorsan magára öltött. Háromszor is belefért volna, mégis hatalmas büszkeséggel viselte.

- Az Ő illata… - mosolyodott el.

Pár perc elteltével elindult megkeresni párját, mígnem egy hosszú folyosóra ért ki. Nem akart feltűnést kelteni, ezáltal csak halk léptekkel, óvatosan közlekedett. Minden nagyon csendesnek és üresnek látszott. Az egyik iroda ajtaja résnyire volt kinyitva, belőle halovány fény szűrődött ki jó pár méterről.

- Végre! - gondolta magába a lány, majd lassan oda lopakodott. Ki akarta tárni az ajtót jobban, de a csendet egy párbeszélgetés törte meg.

- Mikor akarod elintézni? – kérdezte Aizen elégedetlenül.
- Két napon belül végzek vele. – jött a magabiztos válasz. – a lány felismerte Grimmjow érdes hangját. A hallottaktól teste remegésbe tört ki, gyorsan távozott és visszarohant a szobába. A falnak támaszkodva, nézett ki meredten az ablakon. Nem akarta felfogni, aminek fültanúja volt.

- Meg akar ölni… - gondolta magában, és szemeit lassan könnyek lepték el. Hirtelen Grimmjow húzta vadul magához a lányt.

- Ahh! Te vagy az? – jött a bizonytalan kérdés a lányból.
- Én hát! – mondta, majd a lány nyakát kezdte csókolgatni. – Igencsak izgató vagy az ingemben Naoya. – mondta az espada, és az ing alá csúsztatta kezét. A lány egy óvatos megrezdüléssel jelezte meglepődöttségét, testét összehúzva próbált kissé ellenkezni.
- Ne Grimmjow! – mondta, de a férfi meg sem hallotta annak szavát.
- Kívánlak! – szorította még jobban magához a lány testét.
- Áuu…ez fáj Grimmjow! Engedj el, kérlek! – a férfi dühében egy morgó hangot adott ki, majd maga felé fordította a lányt, de az erős szorításból továbbra sem engedte el.
- Az enyém vagy! – vágta kíméletlenül a lány szemébe, majd beleharapott annak nyakába.
A férfi meglepetten vélte felfedezni Naoya érzéketlenségét. Egy hang nem jött ki ajkán, a harapás ellenére sem.
- Mi a bajod?! – tette fel a kérdést az espada.
- Semmi. Kérlek, menj el most. – Grimmjow nem értette a lány reakcióját.
- Hehh – jött az elégedetlen hang, majd megfogta a lány arcát, melyre egy csókot lehelt, végül távozásnak eredt.

- Most mit tegyek?? – kérdezte kétségbeesetten magától Naoya, de válasz még nem volt.

~ Folyt. köv. ~

Először és mindörökké, Naoya

Több mint két éve lassan annak, hogy megismerkedtem barátnőm által (Yuu) a Bleach Rock Musical-el. Ott pillantottam meg először Őt, a Hisagit alakító, Naoya Gomoto néven ismert férfit. Szinte első látásra szerelmes lettem belé. Megfogott helyes arca, mély hangja, szúrós tekintete. "Tökéletes Ideál". Érettségi időszakom alatt is minden videó részletben őt kerestem, és hamarosan Hisagival együtt az egész csapatba beleszerettem. Szóbeli/Írásbeli alatt is az éjjeleket, nappalokat a tanulás mellett a dalok gyakorlása töltötte ki csupán. Még ilyenkor is kiráz a hideg, mikor az említett videókat nézem. ^^
Emlékszel Yuu, mennyit énekeltünk együtt? *-* (L)
Miután sikeresen leérettségiztem, még csak "Naoya Gomoto Fangirl"-ként voltam "ismert" és regisztrált tag egy bizonyos weboldalon. Emlékek néha bevillannak, sokan élcelődtek hosszú nevemen, de nem foglalkoztam velük. Büszke voltam és a nyár beteljesedésével egy levél megírásán törtem fejem. "Levelet" akartam írni Naoyának, melyben szerelmet vallok és tiszteletemet fejezem ki felé. Nem egy próbalevél készült, melyet el akartam küldeni. Így visszagondolva, igencsak vicces lehettem, de akkor az Isten sem tudott lebeszélni tervemről. Vagy mégis...? Egy számomra, akkor még különös ember került életem központjába, ezáltal kis idővel nagyot fordult a világ bennem, a levél elküldése eltolódott. Örökre. Véletlen lett volna, vagy a sors akarta így? Még sokszor eltöprengek ezen. Szabadabb voltam és naivabb mint valaha - néha még most is így gondolom. A fordulópont akkor következett be igazán, mikor bizonyos dolgoktól, emberektől kezdtem akaratom ellenére is elszakadni. A Naoya nevet akkor is használtam, de teljesen csak az arra következő időszakban váltam vele eggyé. A történtek ellenére is ezt a nevet viseltem, nem tudtam tőle megválni. Lassan egyre több ember, az Ő nevén szólított meg. Rossz dolgokra emlékeztetett, le akartam magamról húzni azt a réteget, melyet saját magam által ragasztottam fel. Naoya - sokan ha ezt a nevet hallották - gúnyt, dühöt, undort - egy kellemetlen tényező jegyeit öltötte magára, akarata ellenére. "Nem szennyezhetem be a nevét..." - annyiszor futott át bennem a gondolat. Minél jobban meg szerettem volna óvni magamat és e nevet, annál inkább azt éreztem; - már hozzám tartozik. Innentől kezdve eszem ágában sem volt letagadni nevem. Az idő múlásával saját karaktert is öltöttem magamra. Milyen lennék vágyaim szerint ha Naoya egy anime karakter lenne? A választás nem véletlenszerűen született meg. Egy fiú... megkérdezte tőlem msn-en keresztül akkor: "Te is olyan bájos vagy, mint a képen látható cicalány?"- hangzott el a meglepő kérdés, melyre csak haloványan emlékszem. Azt válaszoltam, hogy közel sem vagyok olyan szép. Itt a hangsúly a férfin volt, aki feltette a kérdést. Ezáltal tettem nevem mellé a szürke hajú, bájos tekintetű neko-girlt. Védjegyemmé vált, tökéletesen összeforrasztottam őket. Nem volt megállás. Azóta ért egy-két dolog engem is, és talán még büszkébben hordom mint bármikor eddig.
Ezért is tervezem, hogy teljesen eggyé válok karakteremmel egyetlen alkalom erejéig. Várom a megfelelő lehetőséget, hogy legyen egy nagyobb rendezvényű animecon lehetőleg jövő nyáron, melyen én is megjelenek hivatalosan Naoyaként. A ruhát barátnőm már megtervezte, és csodálatosan szép!! Köszönöm Yuu!!! Mikor megláttam, az volt bennem, hogy ez az én ruhám. Magamra akarom ölteni, a cicafülekkel, a szürke és különös hajstílussal együtt. Büszkén, tartással és kellő magabiztossággal végig akarok vonulni benne. Erre megfelelőbb alkalom, mint egy animecon, nincs is. Varrónő ismerősömmel már egyeztettünk, vállalja a ruha megszabását. Édesanyámat is már beiktattam tervemről, és a ruha elnyerte tetszését. Csinos és egyedi darab. Talán azon a napon, én is szép lehetek egyszer az életembe. És ha találkozom bizonyos emberekkel, emelt fővel fogok elsétálni mellettük. Most már, tényleg csak ez az egyik fő célom, melyet megvalósításra szánok, bár tudom nekem is tennem kell dolgokat érte. Még vár rám addig is egy két feladat...

Naoya Gomoto (Hisagi Shuuhei szerepében)

Elgondolkodtató...

"Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért utálta az
egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt
vele, segített neki és biztatta. Míg egy nap végre találtak donort aki
felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle, ha látni fog, hozzá megy-e feleségül. A lány igent mondott.

Az operáció sikerült, mikor a lány először kinyitotta szemeit, a barátját látta, de ő is vak volt. A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e? A lány elutasította. Pár napon belül a lány kapott egy levelet amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot, és a levél végén állt egy mondat:

Vigyázz kérlek a szemeimre!...."

És a kapuk végleg becsukódnak

Szép Estét Mindenkinek!!

Azt hiszem kijelenthetem, végeztem a vers megírásával kapcsolatban. Bár nem vagyok tőle elragadtatva, valahol nekem mégis tetszenek. Őszintére sikerültek úgy gondolom. Két verset sikerült "papírra" vetnem, de csak egy fog újságba kerülni. A téma mindegyik esetben egyetlen személy. És ha már van alkalmam, szeretném kijelenteni, hogy a bizonyos illetőt, itt a blogomon, soha, semmilyen körülmények között, többet már nem fogom megemlíteni. Utolsó szavaimat vele kapcsolatban így a legtisztességesebb zárni. Versben. Remélem valamelyik elnyeri tetszéseteket! Szívesen fogadok véleményt. ^^
Ui: A második vershez a klippet szándékosan linkeltem. Az alatta szóló zene hallgatása közben írtam meg! ;)

Megjegyzés: Az "Hozzád" c. versben néhány szó nem látszódik teljesen a minta miatt:
1. vsz. Harmadik sor vége: "kegyetlen"
4. vsz. Harmadik sor vége: "véli"

*katt a képre az élesebbért! :)

Megtisztelő

Néha elég csak beszélgetni kicsit, máris könnyebb. Kinek elmeséled bajod, részben övéé is válik. - szép mondat -.-" Bocs, de jelenleg 02:17 van és fáradok. ^^" Kiírhatnám magamból pár versszakra én is bánatomat. Ajánlotta fel tegnap Oliver. Ő egy kedves barátom és egyben a sulink magazinjának a szerkesztője. Ezáltal belerakna pár verset. Mégis mindössze kemény 3 embert talált aki erre alkalmasnak nevezhető lenne. Köztünk engem. Igazán jólesett, de mit mondhatnék? Elég silány vagyok-e téren. Vacilláltam rendesen, de Ő ragaszkodott hozzám. A versemhez. Bólintottam. Ám legyen. Már csak a témát kell kitalálnom. Ha már "közhelyre" kerül, és olvasni fogják, olyat szeretnék alkotni ami talán mások számára tetszetős lehet. Meglátjuk. Még van pár napom.

Iszonyatosan fáradt vagyok. Hajnali beszélgetésem kitartott jó pár óráig tisztelt Black Princess barátnőmmel. Természetesen tanácsért és lelkifröccsért rohantam hozzá, amiért ég is a pofám rendesen. Innen is köszönöm neki! Sokat segített mint mindig és újra elbűvölt. Ezt viszont már kezdem megszokni tőle. ^^

Irány az ágy... alig élek és már vasárnap van. Hurrá! A következő értelmes dolog amivel szemezni fogok az a füzetem lesz elsősorban. ^^"

Jóéjt Mindenkinek!!
Ui: Bár, ilyenkor a normális ember már rég az igazak álmát aludja.

Blá-Blá-Blááá

(Blue - Guilty)

Üdv Emberek!!

Szép napsütéses napra virradtunk ma is, és már szombat van. -.-'' Ami a fiatalok számára nem a legelőnyösebb nap, hiszen közeledünk az őszi szünet végéhez. Ha jellemezni lehetne ezt a hetet... hát nehéz kicsit bármit is mondani. Nekem elég egyhangú volt. Alvás, zene, msn, alvás... és a végére egy kis füzetlapozgatásnak is szorítanom kellett időt. xD De nem panaszkodom!
Mégis, egy két emberrel tudtam beszélgetni komolyan. Olyanokkal akik, vagy hozzám tartoztak egy ideig, vagy akiket mostanság tudtam megismerni. Viszont Ayumi-ciccámmal ezer éve beszéltem és hiányzik is, de fontos dolga akadt így megértem távollétét és remélem jól van(nak)! ^^ ♥

Yuu, téged pedig nagyon szeretlek!! :) Ezt gondoltam leírom ide! ^^" ♥ Nemsokára tali! Szétfoglak zabálni!!!! :P

És ha már a találkozás szónál akadtunk meg. Mint említettem nemrég, megismertem egy lányt. Annát. ^^ Bájos egy csajszi. Olyan furcsa a maga módján. Semmi különös nincs rajta, mégis kitűnik a többi fiatal közül. Barátságunk azthiszem, mondhatjuk úgy, hogy alakulóban van. Jövőhét pénteken elvileg találkozom a haverokkal és vele is. Elértem, hogy egy Hubira meghívhassam Őt, és egy közös fotó is elvileg tervben van. Néha beszélgetünk, meg hülyülünk facebook-on. Nagyon közvetlen kis csajszinak tűnik és őszintének. Úgy tűnik ő is komál engem!! ^^" Remélem én sem rontok el azon a napon én sem semmit, de már most pirulok. >.<" Már alig várom!! ♥

Fogadott apummal (Szaszy) mostanság csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Jó pár hete nem volt gép közelében, bár ennek tudom okát. :) Mindenesetre hiányzik!! ^^" Remélem Ő is jól van!!

Hmm... ezek az álmok az őrületbe kergetnek engem. Ma például egy iszonyat ostobaság jutott ki rám. Igazából voltak benne szörnyek, meg menekülés, félelem is, ami mégis legjobban megmaradt bennem, az az volt, hogy anyumnak és nekem egyszerre esett ki a fogunk. o.O OMG...WTF? - már elnézést! Esküszöm kitalálni nem tudtam magamba, hogy mit jelenthetett ez, csak azt, hogy ki kell derítenem. Mikor volt időm géphez ülni, gyorsan meg is lestem az egyik online-álomfejtőn. Mikor elolvastam, nem akartam hinni a szememnek...

FOG:

- Nehezen elszenvedett vereség. Kieső fog: fájdalmas veszteség. - Azt hiszem nincs ehhez mit hozzászólnom, elég a tudat is...
Arról nem is beszélve, hogy az illetőre éjjel, hajnali kettő magasságában ráírtam "Jó éjszakát Kívánni!!" Csak nevetett majd elköszönt Ő is. Hát én is nevettem saját magam oltári hülyeségén, de nem bírtam ki. Veszítenivalóm már abszolút nincs és hát tudja, hogy ez vagyok én! >.<""Szereztem magunknak pár perc jókedvet. (???) ^^"

Nemsokára jön Ő!! A nagy sztár, Gaga. Azaz talán már itt is van Pesten. Kedves Csabi barátom ott lesz a koncerten és ha minden igaz, fb-on fogja közvetíteni a fontosabb eseményeket!! >.<"" Ahh ezazzz!!! Csak ügyesen kis pajtás!! Jó szórakozást és vigyázz magadra!! *-*

Hát mára szerintem ennyi. Ha történik valami eget-rengető dolog velem, úgy is megírom, mert nem birok magammal!! :D

További Szép Napot!

Mert hinni akartam

Énekelni volna kedvem. Le tudnám vezetni dühöm és fájdalmam. Viszont az alkalom nem megfelelő és nem vagyok egymagam. Azaz most megint úgy érzem, hogy talán egy kicsit mégis. Nyomasztó volt az éjjelem és keserű, bár nem mertem mutatni gyengeségem. Legszívesebben ki tudtam volna tépni a falat a helyéről. De aztán a hirtelen felindulást újabb könnyek vették át. Ezeknek a könnyeknek a története sokkal mélyebbről fakadó volt. Inkább... ismerősek voltak talán. Rég tört rám ez a fajta fájdalom amit tegnap éreznem kellett.
Csodának köszönhetően, nagy nehezen álomba mélyedtem. Olyan fáradtnak éreztem magam, mint még mostanában soha. Fájt a fejem, a mozdulatok nehézkesek voltak, pedig semmi megerőltetőt nem tettem. Csak Vele beszélgettem.
Ma délután egykor keltem fel újra. Erőtlen voltam kissé, hisz ráadásképpen éhesen feküdtem le éjjel. Felkelni még nem volt szándékom. Csak feküdtem mozdulatlanul, próbáltam vissza aludni. De nem ment. Lüktetett a fejem, az óra kattogása is zavaró volt.
Most olyan sehogy vagyok. Az agyam jár megállás nélkül jár erre-arra, de legtöbbször Ő rajta és a tegnapiakon. Akármennyire is szeretném, sok jót nem tudok kihozni belőle, és ez elég fájó.
Nem tudom mit tegyek. Szeretném vele tartani a kapcsolatot, beszélgetni, hogy tudjam mi van Vele, de elgondolkodtató, hogy nekem megéri-e, ha sosem lehetek teljesen a közelébe... soha.

Fanfic 3!! Az utolsó rész és cím nélkül maradt xDD

Műfaj: Hentai, Ecchi shoujo
Korhatár: +16
Szerző: Naoya
Szereplők: Naoya, Grimmjow Jaggerjack, Yuuki Ai

Előzmények: http://naoyachan20.blogspot.com/2010/06/fanfic-2-resz-csak-ayumi-kedveert.html

A munka kezdete előtt Naoya és Yuu beszélgettek az ebédlőben.

- Nao... - mondta szomorúan barátnője. - rossz rád nézni.
A lány nem válaszolt semmit, csak a maga előtt lévő kávéját kevergette, mely már rég kihűltnek látszott.
- Mindenki róluk beszél... - szólalt meg Naoya meredt és homályos tekintettel.
- Jajj pici Nao... Van más is a világon! - mosolyodott el Yuuki. - Naoya ezek hallatán mérgében leverte poharát az asztalról.
- Nao! Normális vagy?! - riadt meg a barna.
Válasz nem volt. Naoyán a mérhetetlen düh vette át az uralmat, melyet próbált elnyomni magába.
Hirtelen a hangosbemondón Byakuya hangját lehetett meghallani:
" Naoya Gomotot és Grimmjow Jaggerjacket kéretem az irodámba most! Köszönöm!! " - hallatszott az egész épületbe.
Naoya lassan felállva asztalától, útnak indult. Yuuki még egy utolsó mondattal engedte el barátnőjét.
- Nao... Tudod jól, hogy nem szeret.
Azzal a lány minden reakció nélkül, Byakuya irodája felé vette az irányt. Pár perccel később oda is ért az ajtóhoz, melyre óvatos kopogtatásokat ejtett. Kinyitotta az ajtót. Az iroda asztalnál Byakuya szúrós tekintete és Grimmjow fogadta, ki rá sem nézett a lányra.
- Örülök, hogy itt vagy Naoya - üdvözölte főnöke a lányt. - Ülj le kérlek.
- Köszönöm, inkább állnék Uram! - mondta magabiztosan.
- Rendben - helyeselte a hosszú hajú férfi, majd tovább folytatta. - Azt hiszem, nem kell mondanom, miért is vagytok itt az irodámban. Mégis tudni akarom, hogy mégis mit képzeltek magatokról és hogy mi folyik itt! Grimmjow Jaggerjack? Kérhetnék egy kis beszámolót? - mondta szemrehányóan a kék hajúnak.
- Heh... Mire kíváncsi Uram? Arra, hogy miért zaklat engem ez a kedves "kislány" itt mellettem?
- Szerintem egyértelmű - mondta undokul majd lenéző tekintettel a lányra nézett.
- Zaklatlak Grimmjow??Tényleg? Hát ez érdekes - tört ki Naoya.
- Grimmjow! Hagyd békén Naoyát - parancsolta rá a férfira.
Mély levegővétel után Byakuya a két érintett félre tekintett, majd döntését megosztotta azokkal.
- Grimmjow Jaggerjack. Adok tíz percet, hogy eltakarodj innen élve. Semmi keresnivalód nincs már itt. Remélem világos voltam. És többet egy kollégám közelébe ne lássalak, legyen az Ayumi, vagy akárki. Naoyát pedig felejtsd el örökre!
Grimmjow öklét összeszorítva, őrült tekintettel, széles mosollyal az arcán tudomásul vette a parancsot. Naoya végig a férfira meredt, teljes elkeseredés lepte el szívét.
"Nem láthatom többet!" - gondolta a lány, majd megszólalt.
- Uram! Én szeretem őt! Kérem, ne küldje el! - tört ki a lány, szeméből a könnycseppek záporesőként kezdtek potyogni. Grimmjow alig akart hinni a fülének, teljesen meglepte őt a váratlan kijelentés.
- Naoya! Nem hallottad, amit mondtam? Grimmjow nem közülünk való. Csak miattad tartottam itt és viseltem el, de megszegte a szabályokat, téged pedig átvert. Ezek után is azt akarod, hogy maradjon? - nézett a lányra, majd Grimmjow felé fordította fejét. - 8 perced van Grimmjow Jaggerjack! Tűnés innen!! - emelte fel hangját Byakuya. Azzal a kék hajú gyors tempóval elrohant onnan.
- Közlöm, hogy tetted és parancsom elleni tiltakozásod által lefokozlak. Most pedig távozz és gondolkozz el kicsit! Remélem, most már tudod mi a szabály. Többet meg ne lássalak vele!! - parancsolta Naoyának, Byakuya.
- Értettem Uram... - hajtotta le a fejét, majd kivonult az irodából.
A nap végeztével Naoya fáradtan, és láthatóan megtörten szedelőzködött. Sem Ayumi, sem pedig Yuu nem mertek hozzászólni. Ayumi könnyes szemmel, teljes szégyenérzettel próbált közeledni egykori barátnőjéhez.
- Naoya... - szólalt meg bátortalanul.
- Ne szólj hozzám! - üvöltött a lányra.
- Nao! Maradj nyugton! - nyugtatta Yuuki.
- Engedj el te is Yuuki!! Ez a ti hibátok mind!! Minden a ti hibátok!! - futott el a lány.

Yuuki délután az irodájában iratait és elintéznivalóit látta el, mikor hirtelen Grimmjow kopogás nélkül berontott hozzá.
- Te? Mit keresel itt? - kérdezte illetődötten a férfit.
A férfi dühös tekintettel a lány felé indult majd a falnak lökte azt.
- Mégis mit képzelsz magadról Yuuki Ai? Beszéltem Ayumival és említette a kis "akciódat"...
- Jajj Grimmjow...hogy te mekkora egy fasz vagy - nevette ki.
A férfi ezek hallatára nyakánál fogva szorította a lányt.
- Úgy látom fogalmad nincs, kivel állsz szembe Yuuki Ai... - mosolyodott el a férfi.
- AA....engedje el te szemét!!... - látván a lány szenvedését a földre dobta azt.
Yuuki levegő után kapkodva, a szorítás helyét simogatta nyakán...
- Nao...Naoya... Tudja, hogy nem szereted őt! - mondta undokul, félelem nélkül a férfi szemébe.
- Hehh..!! Yuuki Ai... Naoya az enyém és senki nem fog ezen változtatni. Még egy ilyen és garantálom, hogy vége lesz a karrierednek!!
- Grimmjow...akármit is mondasz, megcsaltad Naoyát és ezen nem tudsz változtatni! És akármi is lesz kettőtökkel, erre mindig fogom emlékeztetni Grimmjow! Ezt garantálom! - üvöltötte a lány.
Grimmjowot újabb idegroham kapta el. Hajánál fogva rángatta meg a lányt, ki próbált ellenszegülni, elég sikertelenül.
- Utoljára mondom Yuuki... és most jól figyelj! Ha még egyszer bele mersz szólni a kapcsolatunkba... elintézem, hogy az alkalommal, esély se legyen arra, hogy visszakapd a karodat! Remélem elég érthető voltam! - engedte el a lányt.
- Undorító vagy Grimmjow és Naoya téged szeret... Mint egy őrült, ragaszkodik hozzád, pedig ha tudná...ha tudná, hogy milyen szörnyeteg lakozik benned! - mondta keseredetten.
- Naoya... Naoya tudja, jól milyen vagyok és azt is, hogy csak ő mellette tudok nyugton maradni. Elfogad minden hibámmal, minden rossz tulajdonságommal együtt. Egy szörnyeteget szeret, ez igaz. De ő választotta ezt. Nem fél és nem hátrál meg. - gyengült el a férfi, melyet Yuuki is meglepően fogadott. Pár perccel később a férfiba visszaszállt "való énje" és széles mosollyal az arcán távozott az ajtón.

Késő este köszöntött Naoyára. Az utcákat már csak a telihold világította meg, ő pedig céltalanul botorkált, kissé erőtlenül. Nem tudta hova is tart, csupán el akart menni messzire. Gondolatai csak a kék hajú espada körül forogtak. Hiányzott neki. Hirtelen valami félelmetes és egyben izgató érzés kerítette hatalmába. Mintha valaki figyelte volna, úgy érezte, de nem mert megfordulni. Pár lépés után megállt és erőt véve magán óvatosan hátra nézett.
Grimmjow állt ott. A lány szíve ki akart esni a helyéről, izgatottságától remegni kezdett. Nem szóltak egymáshoz. Csak ott álltak pár percig. Grimmjow le nem vette tekintetét a lányról, ki ennek tudatába, nem mert visszanézni a férfira. Gyengének és kiszolgáltatottnak érezte magát, de nem attól, hogy az ellenséggel áll szembe ki bármely pillanatban végezhetne vele. Ezzel a férfi is teljesen tisztában volt. Nem sokkal ezek után Grimmjow hirtelen a lány háta mögé termett. Naoya összehúzta magát, behunyta szemét a félelemtől. Látható volt rajta, hisz úgy remegett mintha csak Szibériába lett volna. A férfi gyengéden, hátulról szorosan átkarolta a lányt, és magához szorította. "Naoya" - suttogta halkan a férfi, majd folytatta - Tudtam, hogy itt leszel.
A lány remegése pillanatok alatt leállt, teljesen beleolvadt Grimmjow karjaiba. Simogatni kezdte a lányt nagyon gyengéden, majd csókokkal halmozta el annak nyakát és környékét.
- Grimmjow... ezt nem kéne... - mondta a férfinak.
- Psszzt... - nyugtatta a lányt - Semmi baj Nao.
A lány nem tudott ellent szegülni az espadanak. A férfi maga felé fordította a lányt kinek mélyen a szemébe nézett. Szenvedélyes csókot váltottak nem egyszer. Olyanok voltak akár a kamaszok, kik csak titokban találkozhatnak. A levegő is felforrt szinte a szenvedélytől, melyet kettőjük egymás iránti vágya váltott ki. A férfi nem tétlenkedett. Óvatosan a földre borította Naoyát, kinek combjait szétfeszítette, majd testével a közé hajolt.
További csókokkal kényeztette a lányt. A lány hirtelen, izgatott hanggal megszólította a férfit:
- Grimmjow! - támaszkodott fel a lány - Ugye nem itt akarod csinálni? - nézett kétségbeesetten.
A férfi tekintetében a kéj villant meg, arcán pedig egy gúnyos mosoly, mellyel sejtetni tudta szándékait. Egy röpke mozdulattal megvált felső ruházatától, melyet a lány háta mögé csempészett a kényelem érdekében. Azzal, hogy ez meg történt, a lányt újra hátára fektette.
- Grimm... - akadt meg a lány szava, melyet újra Grimmjow szakított meg egy heves csókkal. A lány nem tudott ellenszegülni.
Grimmjow továbbra is csókolgatta a lányt, de eközben keze is munkának látott. A lánynak minden porcikáját megsimogatta. Keze automatikusan a lány combjai közé tévedt.
A lány egy óvatos megrezdüléssel jelezte izgatottságát, melytől a férfi még jobban kívánta a lányt.
- Grim...ah.. itt látha..láthat akárki.. - lihegte a férfinak.
- Ne foglalkozz velük. Csak rám koncentrálj!
A férfi még tempósabban mozgott, majd közel hajolva a lányhoz, annak fülébe suttogta:
- Szeretlek Naoya...
A lány tekintete kikerekedett, majd szíve egyre csak jobban kezdett verni a hallottaktól. Sírni lett volna kedve az örömtől, de inkább hagyta, hogy párja teljesen magáévá tegye. A lány sem tétlenkedett. Combjait még jobban összeszorította, jelezvén ragaszkodását és a férfi utáni vágyát. Grimmjow mikor már látta, hogy a lányt felizgatta kellőképpen, annak testével gyorsan összeforrt.
- Ahh... Grimmjow... - nyögte fel a lány hangosan az első behatolástól.
A férfi még jobban kitámasztotta karját, majd csípőmozgása tempós ütemet váltott. A lány kapaszkodott a férfiba, ahogyan csak tudott, másik kezével pedig a férfi hajába túrt. Grimmjow szinte már megállás nélkül a lányba mozgott, vágya semmit sem csillapodott. Mintha soha nem akarta volna abbahagyni. Ez ellen a lány sem visszakozott, és már az sem érdekelte, hogy bárki megláthatja őket.
- Ahhh...ahhh... - nyögte fel újra és újra a lány. Grimmjow tekintete vad volt és zavarba ejtő. Naoya egyre sűrűbben kapkodott a levegő után. A férfi lassított tempóján, nem akarta teljesen kimeríteni még a lányt. Az ütem igencsak lelassult, a csókok és kéj azonban ugyanolyan mértékkel megmaradtak. Óvatosan levált a lányról. Pozíciót váltva a lány a térdére támaszkodott, majd a férfi hátulról, egy óvatos lökéssel behatolt újra. A férfi megfogta a lány vállait, majd azokba kapaszkodva egyre jobban mozgott. Naoya homlokán vízcseppek kezdtek el csillogni, haja kezdett átnedvesedni.
- Aaa... - nyögte újra és újra a lány. Grimmjow eközben kezével a lány mellét kezdte el simogatni. Testével még jobban lányra hajolt, kinek nyakát csókolgatta, harapdálta. A férfi mozgása megint csak gyors tempóra váltott. A lány már nem bírta sokáig visszafogni magát, de ez elmondható volt a férfira is. Iszonyatos tempó vette át kezdetét mozgásuknak. Naoya folyamatos nyögéseket adott ki, melyre Grimmjow csak jobban felizgult. Miután végleg "elmentek" együtt, a férfi pár ütemes lökést adott még a lánynak. Grimmjow óvatosan kihúzta férfiasságát Naoyából. Magára fektette a lányt, kin látszott a kimerültség és gyengeség. A férfi megsimogatta a lányt, adott egy puszit homlokára, majd hagyta, hogy mély álomba szenderüljön karjai közt. Eközben csak a lányt figyelte, ki pillanatok alatt álomba zuhant a kimerültségtől.
" Ez a lány... Tényleg szeret engem. Semmi kétség. "
E gondolatok közt vigyázott a lányra. És nem akarta elengedni soha többé...

Teljes gázzal a vég felé

Tegnap is beszéltem Vele. És bár az elején minden olyan "jónak" tűnt, valami oknál fogva ez zavart pontosan benne. Emlékezetkiesés vagy ... ez talán tudatos lehetett? Miért csinálja? Kérdeztem magamban többek közt ezt is. Majd megemlítettem neki, hogy volna számtalan kérdésem felé, melyeket nem merek feltenni. Rövid idő után... "-Mik lennének azok a kérdések?" - érdeklődött. Jó pár percig nem tudtam eldönteni, hogy soroljam-e neki vagy inkább tartsam meg magamnak azokat, a botrány elkerülése végett. Így azt válaszoltam: "- Volt időm a kérdésekkel együtt a válaszokat is megalkotni. Nem is olyan fontosak már." - tértem ki rafináltan.
A lényegesebb kérdéseket 99%-át kihagytam az "ostromból". Bár nehézkes volt, elértem hogy kicsit komolyabbra vegyük a témát. Azaz, hogy tényleg beszélgessünk a dolgokról, legalább egy picit. Megemlítettem pár apróbb dolgot eleinte, melyre olyan cinikusan válaszolt. Úgy jött le hirtelen. Nem egy percig azt éreztem, semmi komoly mondat nem tud kisugározni belőle, amire én enyhén céloztam is; "-Úgy látom ez csak nekem fontos..." - címszavakkal. A kis tiltakozást sugárzó: "- Nem, de..." és a további reagálás után végül is előjött az, amire vártam. A semmi egyértelműségre és a szokásos védjegyévé vált, és köztes válaszra: "Lehet" - ettől a falnak tudnék menni. Semmilyen válasz egy kijelentésre vagy kérdésre. Összegezve, igazán sokra nem jutottam. De nem is volt igazán szándékom. Igazából ez a "tudatlanság" zavart. Mintha egy jó haver lettem volna addig a pillanatig. Egy éve nem beszéltünk. Milyen hozzáállás volt ez? Nem értettem, és ami azt illeti most sem megy valahogy. Ha én valakitől rossz viszonyban, vitával a hátunk mögött válok el, -nos a magam részéről - elég nehéz nem "emlékezni", akármilyen téma is legyen az.
Sok őszinte pillanatot nem sikerült észlelnem a részéről, de kedves volt és figyelmes. Abból a szempontból, hogy saját magához képest mindenre válaszolt vagy volt reagálása. Talán, olykor megbombáztam a hirtelen kijelentéseimmel, amelyre bizonytalan ideig nem tudott mit szólni, de úgy érzem ezek kellettek. Legalább amíg eljut a tudatáig, addig legyen az eszébe, hogy mi volt akkor és kik miatt. De persze ezzel célozni sem akarok itt senkire. Nincs jogom. Majd személyesen intézem el, ha Isten is úgy akarja.
Levonatkoztatásképpen pedig még annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez, hogy akármi volt, vagy nem volt... Mindhárman hibásak vagyunk. Az érintett fél azért, mert még egy "kifejletlen" és befolyásolható ember, aki még saját magáért sem tud felelősséget vállalni, nemhogy mások érzelmeiért. A "titkos" illető, (a harmadik) a férfi pedig azért mert beleavatkozott olyan dologba, amihez semmi köze és joga nem volt!! Nyugodt lelkiismerettel és rombolással elérte célját. Na de nyugtával dicsérjük a napot! - tartja a közmondás.
Végezetül én is hibás voltam és vagyok is úgy gondolom! Mert nagyon szerettem azt a fiút! És ez lett a vesztem talán...
Ő és Én.
Halott ügy.

Jason Voorhees és egy röpke cikk

Rendellenességgel jött a világra. Torz és visszataszító arccal. A fiatalok ez által elítélték, bántalmazták, és féltek is tőle. Mígnem egy nap egy szerencsétlen "balesetben" a fiatal fiú meghalt.
Évek elteltével Jason feltámadt. Teljes szörnyeteggé vált kívülről-belülről. Maszk mögé takarván arcát, emberfeletti képességekkel a tarsolyában, vérszomjas mészárlás követte az eseményeket. "Néma gyilkos". Személy szerint én így nevezem őt. Nincs indok, nincs szó. Nincsenek kérdések, ahogy nincs kegyelem sem. Olyan mint egy gép. Bosszúvágy? Kegyelemdöfés? Elégtétel rettenetes múltja miatt? A nem egy részből álló "sorozat" (9+3 rész) a 90-es évek nagy és klasszikus horror filmjének tudható be. Sikere azóta is töretlen, és sokaknak már kapásból beugrik jellegzetes karaktere, ha csak annyit mondok; Jason, avagy Péntek 13. ^^
Én folyton beleszeretek!!! *____________* (L)

Megjegyzés: He's Back (The Man Behind The Mask) egy dal, a legendás Hard Rock énekestől, Alice Cooper-től. Cooper 1986-ban készítette el ezt a dalt, Constrictor nevű albumára. A dal a Friday the 13th: Jasons Live filmzenéje volt, amely szintén '86-ban került a filmvászonra. A dalban hallható többször is a "chi-chi-chi-ha-ha-ha", amely eredetileg a Péntek 13. nevű filmben volt hallható.

Jason Voorhees eddigi élete során megölt több mint kétszáz embert. Fegyverei között volt: csákány, bozótvágó, lombfűrész, fűrész, vasvilla, félkezes balta, kés.

Maybe, maybe

Sötét van és hűvös. Furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha ez megtörtént volna már, azaz inkább ismerős. Ő pedig hiányzik szüntelenül. Miért kellett ennek így történnie?
Dalaim közt arra az albumra is rátaláltam melyet tavaly, ugyanebben az időszakban hallgattam. Tipikus szakításos album. (Kelly Clarkson - My December)
Így visszahallgatva nehéz akármit is mondani. Fáj... Iszonyatosan...

I'm strong, but I break
I'm stubborn, and I make plenty of mistakes
Yeah I'm hard, and life with me is never easy
To figure out, to love, I'm jaded but oh so lovely
All you have to do is hold me
And you'll know and you'll see just how sweet it can be
If you'll trust me, love me, let me, maybe, maybe

Someday when we're at the same place
When we're on the same road
When it's okay to hold my hand without feeling lost
Without all the excuses
When it's just because
You love me, you let me, you need me, then maybe, maybe

All you have to do is hold me
And you'll know and you'll see just how sweet it can be
If you'll trust me, love me, let me, maybe, maybe

I'm confusing as hell
Yeah I'm north and south
And I'll probably never have it all figured out
but what I know is I wasn't meant to walk this world without you
And I promise I'll try
Yeah I'm gonna try to give you every little part of me
Every single detail you missed with your eyes
Then maybe, maybe, yeah maybe, yeah maybe,
maybe, yeah maybe, yeah maybe

One day, we'll meet again and you'll need me,
you'll see me completely
Every little thing,
oh yeah maybe, you'll need me,you'll love me,
you'll love me then

I don't want to be tough
And I don't wanna be proud
I don't need to be fixed and I certainly don't need to be found
I'm not lost, I need to be loved, I just need to be loved
I just want to be loved by you
And I won't stop cause I believe that maybe yeah maybe

Maybe yeah maybe
Maybe, maybe
I should know better than to touch the fire twice
but I'm thinking maybe, yeah, maybe you might,
Maybe, love maybe

Time

Tegnap, pontosan 18 órával ezelőtt Nii-sama visszament Erdélybe, három hét itthonlét után. Most eléggé üres ilyenkor a lakás. Nem olyan mozgalmas és jómagamat is kicsit magányosabbnak érzem. Unatkozás nem volt azalatt a napokon. Valami közös program mindig volt azért, ha engedte az idő és a munka, hisz még szabadságán sem maradt feladat nélkül. -.-" Ennek ellenére azért jó volt nagyon!! *-* Sokat fociztunk, sportoltunk, meg hülyültünk. Filmeket is néztünk! ^^ És még kaptam egy rózsafüzért is tőle, valamint egy plüss csiga-bigát!! ^^

(Csiguszom *-*)

Bár a füzért magamnál kellene, hogy hordjam, jelenleg az ágyam fölött lévő polcon lóg... Viszont idővel lehet, hogy magamhoz veszem. :) Már Kolozsváron (Cluj-Napoca) van Nii-sama. ^^ Nagyon szeret ott lenni, és azáltal, hogy "hatalmát" visszakapta, sok feladat vár rá. Karácsonyra újra jön haza!!! :)

Tegnap este volt időm agyalni meg persze megint gödörbe zuhanni... Ayumi barátnőm segítségével mégis sikerült kivánszorognom belőle. Bár utórezgések még vannak. Elegem lett. Nii-sama elmenete által minden összezuhant. Elszállt a tartásom, a jókedvem, az életkedvem, hisz míg itthon volt, nem volt időm rágódni, sem morfondírozni. Akkor meg valahogy minden eszembe jutott. Kedvem lett volna leinni magam és elmenni aludni már este 8 órakor. De aztán nem tettem. Ayuminak hála!!! :) Elég rossz, hogy olykor másra kényszerülünk, hogy kicsit elhitessük magunkkal, hogy nem vagyunk feleslegesek. Vagy legalább hogy az érzést mérsékelni tudjuk. Sokat beszélgettünk. Talán ez kellett. Kibeszélni magamból újra azt, ami már lassan évek óta nyugtalanít. Nem szeretem az igazságtalanságot. Összerakva pár kép kockákat, nem volt nehéz kitalálni mi-miért volt annak idején. Bár a helyzeten nem változtat. Tulajdonképpen semmin. Mégis helyrehozhatatlan károkat okozott bennem, és talán titkon az érintett félben is. Ennek tudatában pedig akaratom ellenére sem lesz már semmi olyan mint annak idején. Ebbe nem tudok beletörődni igazán. Talán csak nekem fáj, hogy így lett vége...

Blogom új külsőt váltott. Bár a rózsaszín nem az én színem, ez a sablon valahogy mégis kapóra jött!! ^^ Nekem tetszik, nem olyan egyhangú talán így a blog!! xD Jelenleg semmit nem csinálok, nagyban zenét hallgatok, meg rágódom szó szerint. Hiszen rágózom! :P Na de a hülyeséget félretéve, volna még dolgom a napokban. (Takarítás, tanulás...)

Most meg a szobámról csináltam pár képet!! *-* Bár a képminőség néhol silány.... és ezért sorry! Nagyon szeretem!! ^^

(a büszkeségem >.<)

(xDD)

(L)

Álomkép

Az utca csendes volt és már az ősz színeiben pompázott. Csak a szél susogása és a lépések által okozta levél ropogás törte meg a csendet. A fiú és a lány párhuzamban haladtak egymás mellett. Még mozgásuk is szinte egy ütemet játszott. Külső szemmel nézve, komoly beszélgetésnek tűnt, mégsem szóltak sokat egymáshoz. A fiú csak előremeredten bámult, míg a lány hol a fiúra tekintett, hol pedig előre. Olyan különbözőnek tűntek egymáshoz képest, mégis valami kapcsolat
összefogta őket. Pillanatok múlva a fiú szólalt meg először:

- Mi jár a fejedben? - kérdezte halkan
- Semmi - reagált a lány remegő hangon
- Na, mondd meg! Mire gondolsz?? - kérte a lányt nevetve, melytől az, enyhén elpirult
- Nem akarom mondani, mert... nem lehet - válaszolt a lány komolyan

A lány fejében csak egy szó ismétlődött egyre intenzívebben: "Szeretlek! Szeretlek!! SZERETLEK!!!!!!" - mondta volna ki szíve mélyén, valami oknál fogva, mégsem tette meg...

----------------------------------------------- ♥ --------------------------------------------

Álmából felriadt a lány, majd azonnal a telefonja után nyúlt, melyen a fiú tekintete szegeződött vissza rá. Bizonytalan ideig nézegette. Biztos helyre tette le telefonját, majd hagyta hogy az álom újra elringassa...
--------------------------------------