Magyar dalszöveg: http://translations.blog.hu/2008/11/02/nelly_furtado_feat_juanes_te_busque
Üdvözletem Minden Kedves Olvasónak!! ^^
Az utóbbi napjaim igencsak különlegesnek mondhatóak...
Barátságok törnek össze, barátságok alakulnak, szerelmek, kapcsolatok mennek tönkre pillanatok alatt a szemem láttára. Sosem értettem. Hogy történhet ilyesmi?
Ma például, kellemetlen nézeteltérésbe kerültem egykori barátnőmmel, kivel annak idején három és fél éves barátságunk törhetetlen volt. Azaz annak hittük azt...
Egy közös ismerősünkel jó kapcsolatban vagyok, ami természetesen az illetőnek is szemet szúrt. Kapásból sértegetni kezdte mindkettőnket, és gúnyos szavakat jegyzett meg a hátunk mögött, közösségi oldalon. Mikor a fülembe jutott a hír, kissé kiakadtam. De mint kiderült... féltékeny volt az ismerősre. Elvesztettem a fejemet és egy durva levéllel jutalmaztam meg a "leányzót". Mentegetőzött, magyarázkodott, majd kijelentette, hogy igenis érdekli, hogy mit gondolok és kérte, hogy osszam meg vele. Milyen meglepő... adtam tudtára neki is, de csak ellenkezett. Nem is értem mit akar. Egyáltalán, miért kell a mi közös múltunkba egy harmadik személyt belevenni, aki nem tehet semmiről? Nekem égett a pofám helyette is, hisz végtére is, miattam és a 'kisasszony" féltékenységi drámája miatt tört ki a háború újra. Ennyi idő után...
Talán tudta, hogy nem hagyom szó nélkül majd, és kiprovokálta hogy ráírjak. Milyen furcsa. A napokban láttam őt a városban. A sétálóutcán sétált, velem egy párhuzamba és olyan-nagyon rideg volt. Mintha nem vett volna észre engem, csak tovább sétált. Most mit akarhat mégis? Én annak idején kerestem a társaságát, próbáltam volna egy új esélyt adni kettőnknek, de most én mondhatom és érezhetem úgy, hogy: NEM!
Nem is kívánok erről több szót és felesleges is, csak megdöbbentett a dolog.
Na, de ha már érzelmek...
Ma megint "arattam", és a kelleténél jobban adtam tudtára egy illetőnek azt, hogy mit is "érzek" iránta, enyhe túlzással. Ez, az illetőt kissé meglepte talán. Sőt. Sok volt neki úgy vettem észre. Ez által kicsit lankadt a lelkesedésem, de megértem Őt is teljesen. Mint minden kapcsolatban, itt is vannak már most akadályok. [Táv...] Csak én nem akarom észrevenni őket. Lassan betegesen fejest akarok ugrani a kapcsolatba. Szeretnék szerelmes lenni. Ő belé. Ő az egyetlen személy, aki által úgy érzem, van miért/kiért küzdenem az életemben.
Remélem nem rontottam el teljesen semmit, mert akkor felkötöm magam! :(
Nem gondoltam, hogy ez így hat ki rá, hogy ennyire meglepi majd a dolog. Mindenesetre mostanában nem keresem a társaságát, várok. Ha nem megy, mit is erőltessek? Hiába szeretném Őt, hiába lennék nyitott a dologra, ha ő még nem készült fel lelkileg. ^^ Rosszul fogalmazok. Óvni akar minket és ezáltal még bizonytalan nagyon. Hát rá bízom.
Az idő mindent megold - ezt mondják -, és én, semmi esetre sem akarom veszni hagyni. Ha nem muszáj, még nem! Ahhoz túlságosan nagy kincs... Csiszolatlan gyémánt... Talán... az én gyémántom. ^^
Az utóbbi napjaim igencsak különlegesnek mondhatóak...
Barátságok törnek össze, barátságok alakulnak, szerelmek, kapcsolatok mennek tönkre pillanatok alatt a szemem láttára. Sosem értettem. Hogy történhet ilyesmi?
Ma például, kellemetlen nézeteltérésbe kerültem egykori barátnőmmel, kivel annak idején három és fél éves barátságunk törhetetlen volt. Azaz annak hittük azt...
Egy közös ismerősünkel jó kapcsolatban vagyok, ami természetesen az illetőnek is szemet szúrt. Kapásból sértegetni kezdte mindkettőnket, és gúnyos szavakat jegyzett meg a hátunk mögött, közösségi oldalon. Mikor a fülembe jutott a hír, kissé kiakadtam. De mint kiderült... féltékeny volt az ismerősre. Elvesztettem a fejemet és egy durva levéllel jutalmaztam meg a "leányzót". Mentegetőzött, magyarázkodott, majd kijelentette, hogy igenis érdekli, hogy mit gondolok és kérte, hogy osszam meg vele. Milyen meglepő... adtam tudtára neki is, de csak ellenkezett. Nem is értem mit akar. Egyáltalán, miért kell a mi közös múltunkba egy harmadik személyt belevenni, aki nem tehet semmiről? Nekem égett a pofám helyette is, hisz végtére is, miattam és a 'kisasszony" féltékenységi drámája miatt tört ki a háború újra. Ennyi idő után...
Talán tudta, hogy nem hagyom szó nélkül majd, és kiprovokálta hogy ráírjak. Milyen furcsa. A napokban láttam őt a városban. A sétálóutcán sétált, velem egy párhuzamba és olyan-nagyon rideg volt. Mintha nem vett volna észre engem, csak tovább sétált. Most mit akarhat mégis? Én annak idején kerestem a társaságát, próbáltam volna egy új esélyt adni kettőnknek, de most én mondhatom és érezhetem úgy, hogy: NEM!
Nem is kívánok erről több szót és felesleges is, csak megdöbbentett a dolog.
Na, de ha már érzelmek...
Ma megint "arattam", és a kelleténél jobban adtam tudtára egy illetőnek azt, hogy mit is "érzek" iránta, enyhe túlzással. Ez, az illetőt kissé meglepte talán. Sőt. Sok volt neki úgy vettem észre. Ez által kicsit lankadt a lelkesedésem, de megértem Őt is teljesen. Mint minden kapcsolatban, itt is vannak már most akadályok. [Táv...] Csak én nem akarom észrevenni őket. Lassan betegesen fejest akarok ugrani a kapcsolatba. Szeretnék szerelmes lenni. Ő belé. Ő az egyetlen személy, aki által úgy érzem, van miért/kiért küzdenem az életemben.
Remélem nem rontottam el teljesen semmit, mert akkor felkötöm magam! :(
Nem gondoltam, hogy ez így hat ki rá, hogy ennyire meglepi majd a dolog. Mindenesetre mostanában nem keresem a társaságát, várok. Ha nem megy, mit is erőltessek? Hiába szeretném Őt, hiába lennék nyitott a dologra, ha ő még nem készült fel lelkileg. ^^ Rosszul fogalmazok. Óvni akar minket és ezáltal még bizonytalan nagyon. Hát rá bízom.
Az idő mindent megold - ezt mondják -, és én, semmi esetre sem akarom veszni hagyni. Ha nem muszáj, még nem! Ahhoz túlságosan nagy kincs... Csiszolatlan gyémánt... Talán... az én gyémántom. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése