"Tökéletes" befejezés

Amit igazán nem szeretek magamban, az az, hogy sokszor, - mondhatni mindig - ellent mondok ígéretemnek, kijelentéseimnek. Itt persze saját magammal szembeni dolgokra gondolok, a barátoknál, "külső" embereknél, természetesen sosem szegem szavam lehetőleg...

Nem is tudom miért kezdek bele ebbe a bejegyzésbe, (huhh mennyi "e"...) de talán azért, mert az utóbbi napok során voltak momentumok, melyeket úgy gondoltam le kell írni. Még ehhez az évhez...

Bátyóm jó ideje itthon van velünk, ezáltal én sem mondhatom, hogy unatkozom. Jó-jó! Néha talán mégis, de ennyi kell. Napi rendszerességre szinte, de visszatért kedvenc szórakozásunk, a sport. Hát nem kell mondanom, milyen jól is éreztem magam az első alkalommal, kint a placcon, -4 fokban... Tegnap lement 2-re, egészen jól viseltem a sok orrfújás meg cipőkötés között...

Tegnapelőtt összevesztem barátnőmmel. Timivel. Ostoba egy téma volt a vita tárgya, - és itt nem személyeskedek - azaz így visszagondolva már jó magam sem tudom, hogy hova soroljam a dolgot...
Innen is elnézést kérek Tőle!! :S
A hír akkor is meglepett, és magamat ismerve nem is volt kérdéses, mennyire magával ragad a kíváncsiság. Mindennap olvasom a blogját. Az Ő blogját.
Tudok a gondolatairól, talán az érzelmeibe is kicsit bepillanthatok. Hajdanán ez volt minden vágyam, ezt a közel álló barátaim, de legfőképp Ő tudta a legjobban. Számomra megváltás lett volna, hogy én is tudjak ezekről a dolgokról. De azt hiszem, mégis jobban esett volna, ha egy embernek mesél ezekről, akiben megbízik, legyen az bárki, minthogy ...
Végül is az Ő döntése. Szeretem tudni mi van vele... még ha ez fikarcnyit sem számít már. Főleg számára ...

És nem sokára lezárjuk az évet. "Éljen!" - mondhatnám önfeledten, ugyanis tökéletesen beletartozom azoknak a sorába, akik elmondhatják, hogy ez az év... hát sok örömmel nem szolgált számomra és családomra. De ahogy mondani szokás; - Bízzunk!
Meglepő fordulat nálam, talán valamiért az ideig év vége volt. Megéltem, talán meg is tapasztaltam pár, nekem még újdonságnak tűnő dolgot! Kapcsolataimat legtöbbször próbáltam feléleszteni, ám az esetek nagy részében elutasítást kaptam. Pontosan azoktól, akiktől többet vártam. Mégsem mondhatom el, hogy hanyatt vágott valamelyik is. A heg azonban sajnos, ott marad...

Aztán, vannak jól sikerült "akcióim" is. Hihetetlen, de olykor még most sem hiszem el, hogy Naoya nem egy randira elment. Hogy lehet ez? Sosem voltam az a lány, aki megrögzöttül kereste volna az "Igazit". Egy embert akartam. Őt úgy nagyon. Mivel az nem jött össze, a képzeletbeli vonal mentén sosem léptem tovább. Aztán jött még egy kudarc mégis. Utána pedig valami olyan ami még igazán el sem kezdődött, máris többet adott. DE! Alapszabály! Sose éld bele magad teljesen, mert akkor huppansz egy hatalmasat, mely által még ásóval sem tudnak kikotorni a gödörből! Szóval, én személy szerint nem tervezgetek, nem erőltetek semmit. Ha összejön, akkor örülök, ha nem, hát akkor... - Bár ami azt illeti, valami miatt úgy érzem, ez a kibontakozó dolog, elég biztos talajon áll... és ha idővel tényleg sikerül, elfelejtem minden bánatomat. ^^"

Kedves barátnőm, Ayumi már ezerrel Londonban van! ^^ Irigylem, de ugyanakkor boldog vagyok! Megérdemelten van kint, és tudom, jó kezekben van és boldog! :) Várom/várjuk haza nagyon!! :) (L)

Bizonyára még valamit leszerettem volna írni... de most fogalmam nincs valamiért, hogy még mit... o.O Talán később jelentkezem! :)
Addig is legyetek jók! ;)

folyt.köv...

♥ Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!! ♥

Kedves, Tisztelt Olvasók!! ^^

Ez lenne ez évben az utolsó bejegyzésem ide, a Blogomra. Hogyan zárhatnám utolsó soraimat? Mivel jellemezhetném idei évemet? Nehéz bármit is írni, talán nem is szükségesek most szavak. Mindenkinek köszönöm a bizalmat, Barátaimnak a segítséget, a támogatást, a sok emléket és Szeretetet!! ^^ ♥
Ezúton is Kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Mindenkinek!!!

Találkozunk nemsokára, addig is vigyázzatok magatokra és egymásra!!! ^^
♥

A játéknak vége

Egy időben büszke voltam, akkor rám öltött becenevemre, a "Perverz Naoya"-ra. Azóta rendesen lekopott rólam-e név, azaz inkább nem akartam feltűnést kelteni vele. A józan ész határain nekem is poén volt ezzel szórakoznom. Valljuk be, fantáziám, az tényleg van... ^^"

Tegnap este beszélgettem msn-en egy fiatal sráccal, ki számomra igencsak vonzó, szimpatikus... - bár ez utóbbit lassan elhagyhatom...
Pár hete jelölt be facebook-on, amit akkor Mansonnak köszönhetően - nagy örömmel vettem.

Szóval a nevemhez "méltóan" kicsit elkalandoztunk előző éjjel. Nem kell mondanom, elég nagy sikernek örvendezhettem, - ha ez annak nevezhető -, de végtére is, az Ő kérése volt, én csak azt teljesítettem. Utána nem győzte hajtogatni milyen testi elváltozásai lettek... Itt nem részletezném a dolgot, mindenki tudja mire kell gondolni.
Mikor harmadszorra próbált belerángatni a "jóba", nemet mondtam arra hivatkozva, hogy ez a játék csak egy ideig poén, utána már nem. Személy szerint én tényleg így látom a mai napig. Nekem például vicces volt, és egyfajta felderítés, hogy konkrétan mit is gondol rólam. Esetleg tudna-e rám másképp is nézni...

Nem tettem eleget kérésének, helyette erről a témáról tettünk komolyabb elbeszélgetést, de úgy gondolom nehezen fogott fel bizonyos dolgokat. Eszem ágába nincs Őt illetni semmi rosszal, de meglátszik mennyi idős...

Szóval komolyabb hangnemre váltottunk, szigorúbb és zordabb énemet elővéve, szépen mondtam, hagyja abba kérlelgetést, meg a próbálkozásait, mivel elég megalázónak tartottam ezt az Ő részéről. Ennyire ne süllyedjen le szerintem senki, egy semmit mondó kis játék miatt. Én sem tettem, megálljt mondtam, a végére már ráparancsoltam. Előzőleg amire kíváncsi volt, arra válaszoltam, sőt, -elismerem- rendesen elengedtem én is magam. Amit szerettem volna megtudni, azt megtudtam. Azt hiszem.
Mondani, írni bármit lehet. Itt elsősorban Ő rá gondolok, hisz fiatal, befolyásolható egy lélek, tele kíváncsisággal. Én pedig próbálok mindig őszinte lenni. Ez viszont nem mindig előnyős, kezdem belátni.
Azt, hogy felizgattam a fantáziáját, elhiszem. A gyerekmesékből meg viszont már kinőttem...
Utálom ha ilyenek velem. Roppantul rosszul tud esni, és bár nekem sem esett jól, egy mondattal rendesen a tudtára adtam azt, amit gondoltam, éreztem.
Végszóként kimondtam neki, hogy érzelmek nélkül nem játszom semmilyen téren sem.

Visszatagadtam a felkérést a táncra. Egyetlen táncra...

Jujj ^^

Mint említettem előzőleg, ma este pontban a megbeszéltek szerint az illető ide is jött a parkolóba. Toponárra mentünk - ott lakik - és nála "néztünk filmet" majd haza is vitt... - itt nem kell rosszra gondolni, de erről kicsit később...

Iszonyatosan fáj a hátam. Sikeresen elfeküdtem náluk... :$
Mikor odaértünk hozzájuk, kedves és közvetlen anyukája fogadott engem, fülig érő szájjal. Nemsokra rá, felmentünk a fiú szobájába az emeletre. Egy kellemes kis tetőtéri szobát kell elképzelni, amely igazán kényelmes és meleg. A földön, - mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva -, egy aranyos kis saját kezűleg alakított elfekvő puha részleg fogadott. A több száz film közül valamiért, nekem igenis péntek 13 volt szimpatikus, hozzá kell tennem, kívülről tudtuk mi következik benne.
Először felajánlotta, hogy a kezére tehetem fejemet. Nem mondtam nemet, hát miért is ne? - gondoltam én... Nem sejtve, hogy egy láncreakciót indítok el azzal együtt...

Aki ismer, tudja rólam talán, hogy milyen is vagyok az érintkezések terén. Legyen szó itt simogatásról, vagy ölelésről... bármi "enyhének" mondható dologról.

Tegnap megígértem magamnak és előzőleg itt is leírtam, hogy nem szeretném, hogy hozzám érjen. Ezeknek mégsem tudtam eleget tenni és több minden történt, mint amire számítottam. Igazából visszagondolva, olyan volt az egész mintha nem is én lettem volna ott. Iszonyatosan melegem lett a hirtelen mozzanati által, de mégsem toltam el magamtól Őt és abszolút nem izgultam.
Nem egyszer megcsókolt...

Jó volt vele lenni, de most lépek, erről amúgy is regényt tudnék írni, de nem szeretnék. :) Nagyon fáj a hátam!! :S

Yuu és Nao meg miegyebek ^^

Üdvözlet Mindenkinek! ^^

A hétvégém csodás volt!! Ezt bátran kijelenthetem, hiszen kedves barátnőmnél vendégeltem meg magam, Yuu-nál! :) Egy kis... inkább nagy gond akadt a gépemmel, így szegényemet tudtam csak "elkapni" ez ügyben...

Sokkal tartozom neki, rendesen megszenvedett vele! :) De ezt leszámítva azért sokat voltunk megint együtt, bár Ő belőle sosem elég! ^^ Nem kell mondanom egy ágyban aludtunk! Régi nagy vágyam volt már, és az alkalommal teljesült. :) Persze csak aludtunk!!! :D Nem félreérteni! ^^
Nagyon jól éreztem magam!! Még sok-sok ilyen napot akarok!! *-* Iszonyatosan hiányzik Ő és Kedves Családja!! :)

Huhh, holnap lesz az utolsó tanítási nap a karácsonyi szünet megkezdéséig. Ma fejeztem be rajzomat, röpke egy óra alatt, - nem kell mondanom - vért izzadtam. Ezer éve nyúltam rajzeszközhöz... Viszont még így is tartozom Black Princessnek is egy egyedi alkotással. Nem felejtettem el!! ^^ Szerintem a szünetben neki is állok! :)

Hamár keddnél tartunk, - valljuk be - elég tartalmasnak látszik így nagy vonalakban. Este újabb randira megyek, ugyanazzal a személlyel, akivel előzőleg is mentem. Mintmár említettem, filmet nézünk nála... Ajánlom neki, hogy egy félreérthető mozzanata ne legyen, mert képen törlöm menten! Igaz, ezzel azt kockáztatom, hogy két lábbal rúg ki a lakásáról, de hát ez van... ^^" Ne siessünk már, nah... xDD

Mostanában új bejegyzéssel nem fogok örvendezni, nyakunkon az ünnepek, valamint Nii-sama is jön haza, így kissé, más dimenzióba lépek át... :D
Ha lesz időm, akkor viszont jelentkezem a fontosabb eseményekről, talán még a holnapi történésekről lesz időm pár sort írni, - sőt - igenis lesz időm, szóval most még nem köszönnék el Kedves Olvasómtól! ;)

Holnap Jelentkezem!! Jóéjt Mindenkinek! ^^

:)))

Üdvözlet!

Most estem haza a randimról. Mit is mondhatnék? Jól éreztem magam nagyon, kellemeset csalódtam a fiúba, ahogy Ő is bennem. ^^ Ennek örültem igazán. Toponáron voltunk, a "Musiban", nevezetesen a Muskátlni névre hallgató szórakozóhelyen,- ha mondhatom annak. Egy diszkrét, csendes és melegséget árasztó kis helyiség. Kicsit elterelt részlegen, ahol kellemes megvilágítás vett minket körül; kanapé, csocsóasztal és billiárd asztal fogadott. Csak mi ketten voltunk ott.
Sokat beszélgettünk, nagyon sokat. Gyorsan közös nevezőre tértünk. Egy visszafogott, humoros és udvarias férfit ismertem meg, aki mindamellett perverz is! xD Megtalálta zsák a foltját ... - mondhatnám is, nyugodt szívvel! ^^"
Életemben először biliárdoztam... o.O Ő volt az én kis oktatóm, és elsőre egész jól ment, de persze vereséget szenvedtem. Aközben is nem egy perverz dolgot elsütöttük, olykor szétröhögtük magunkat... Mégis ami a legmeglepőbb az volt mikor hirtelen simán megsimította a hátsómat! o.O Hát nem kell mondanom kicsit elpirultam, és jeleztem, hogy észrevettem a dolgot... xD Mégsem mondhatom azt, hogy zavart. Poénra vettük azt is! :D Mindössze meglepett.
Aranyos volt nagyon! Készült egy kis meglepetésre is, ami sajnos nem jött össze... :( El szeretett volna vinni egy ottani, kellemes hangulatú cukrászdába is, de az zárva volt. Akkor volt a második meglepő mozzanata. Miután kimentünk a Muskátliból, megfogta a kezemet. Vele is kéz a kézben sétáltam... Tettünk jó pár kört, de semmi konkrét nem történt...És ez így jó. Nem akarok semmi eget rengető dolgot még, ha nem muszáj. Jó... Ez így elég zord kijelentés volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy majd ha alakul... Oké. Ám legyen, de most még óvatosabb leszek.
Megbeszéltük, hogy még találkozunk, - amiben én bízom is - és akkor már filmet nézünk Nála...
Meglátjuk...

Az élet fintora?

Hát hol is kezdjem? Szégyellem magam, - bevallom - ma elkerültem a sulit nagy ívben, nem mentem be órákra. Igazából kedvem nulla volt, rosszul is éreztem magam nagyon, de váljon mentségemre, naplopásomnak volt eredménye is... - legalábbis remélem.

Apa korán levitt. Szokásos találka Moneszommal, annak haverjával és Matyival, - aki a leányzóval olyan "se veled, se nélküled" kapcsolatban van... - igazából csak a fiú bizonytalan. Ismerős helyzet, dettó bátyja!! (Tai)

Nem is akarom őket itt kitárgyalni, jogom nincs hozzá, nem is az a cél, a lényeg hogy mivel ma velük voltam szinte egész nap, volt szerencsém elbeszélgetni Matyival, lemaradva a többiektől. Elválásunkkor, már apró csókokkal kedveskedtek egymásnak... - és én nagyon büszke voltam. :) Remélem és kívánom nekik a legjobbakat.

Mindegy is. Most mennem kell, elvileg talim lesz 16:00-kor, amihez kb annyi kedvem van, mint egy foghúzáshoz, de meglátjuk mi lesz. Próbálom jól érezni magam és próbálok egy jó napot szerezni az illetőnek... ^^ :)

Majd jelenkezem...
Ui: Hétvégére megyek Yuu-hoz o.O Ahh!!!! De jó lesz!!!!!! *-* Nyamiii ^^ Már várom nagyon!! Szeretlek Yuu és köszönöm Neked!!!!

Kellemes este, Vele...

Mindene a deszkázás, a zene és azon belül is a Linkin Park.
"Ismerkedésünk" - nem mondható annyira hétköznapinak úgy érzem. Második nap után msn-en sikerült egymásra hangolódnunk, úgy amennyire még nem megszokott ilyen helyzetben... Korainak tűnt nekem is, mégsem zavart, nem foglalkoztam vele. Miért is ne? - gondoltam magamba.

Facebookon jelölt be "Huncutka" - így neveztem el -, ami számomra is meglepőnek bizonyult, hiszen épp rideg napjait éltem meg, ennek hatására Marilyn Manson volt a védjegyem úton-útfélen, így természetesen fb-on is.

Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért jelölt be engem mégis(?), akkor csupán ezt felelte;
" -Kíváncsi voltam milyen lehet az a lány, aki Mansont hallgat... " - ezt persze jó értelembe kell felfogni, hiszen ő (is) rocker.

Szóval ma egész nap egymással beszélgettünk. Küldözgettünk képet nem egyet, és egyre jobban közös nevezőre vergődtünk. Sok kérdés volt, és annál több őszinte válasz, vélemény. Bármire feleltünk a másiknak, akármilyen kérdés is volt az. Olyan érzetet keltett bennem a srác, mintha már ezer éve ismerném, vagy mintha a másik felem lenne. Mégis oly távol van tőlem... Ő is...
Mikor szembesítettem néhány - számomra kellemetlen - tényezővel, azt hittem csalódást okoztam, vagy esetleges kiábrándultság érzetet. Ahelyett kedves volt és roppant közvetlen. Olyan dolgokat írt nekem, amelyekre nem számítottam. Rám támadt az a bizonyos, "Bízom benned..." - érzet.
Nem kell rögtön kombinálni, semmi olyanba nem akarok belebonyolódni, ami érzelmeket alapulhat. Úgy érzem nem olyan csillag alatt születtem, amely egyszer csak arról tenne bizonyosságot, hogy számomra is létezhet szerelem vagy boldogság, legalább minimális szinten.

Ezáltal próbáltam Huncutkával tartani a két lépés távot, - ha mondhatom így ^^ - de ennek ellenére, mégis teljesen elbűvölt.
Teljesen egybe van a srác. Kívülről-belülről, ezenfelül intelligens és odaadó is szerintem. Mégsem kaptam belőle eleget.. Még nem... :P
Nem tudok jelenleg többet írni. Jó volt vele beszélgetni nagyon. A vad külső egy tökéletesen érzékeny és gyengéd fiút takar maga mögött, akinek vannak érzelmei! :)

Tai...

A szombati nap... az azt követőt, így vissza hallva igencsak érdekes lehetett. Barátnőm beszélt a már többször említett fiúval, "Tai"-val...
A közös buli alkalmával Monesz félrehívta...

Csak ma jött először suliba Moneszom, - és bár titkon nagyon is kíváncsi voltam - kijelentettem, nem érdekel a dolog. Hallani sem akartam róla. Tartottam magam, mígnem már nem bírtam. Óvatosan megkértem; meséljen nekem el mindent... Teljesen ismer engem Moneszom, ezáltal csak egy mosolyt hintett arcára, majd minden kérdés nélkül mesélni kezdett...
Nagyjából tudtam mire számítsak, hisz előleg nagy vonalakban leírta már vasárnap nekem.
Elkezdte mesélni konkrétan, hogy mit beszélgettek rólam, és hát hogy mondjam? Megleptek a dolgok kissé.
Tai kedves és figyelmes volt nagyon - bár ez nem meglepő. Látni lehetett rajta állítólag, hogy amit mondd az őszinte, és neki is fájó talán valahol. Lényegében a táv miatt nem ugrik fejest kapcsolatba velem, attól tartva...; nem tudná megadni azt a szeretet amit nyújthatna, amit szerinte megérdemelnék...
Nem lenne ez olyan kapcsolat, amilyennek lennie kellene. Aláírom, sajnos ez így van. Jogos és megértem, ezáltal harag sincs már bennem, inkább igazságtalanságérzet.
A pénteki kis "akcióm" után, még mindig bennem van az érzés is, hogy talán helytelenül viselkedtem vele. Annyira vártam, hogy láthassam őt, hogy halljam a hangját, hogy hozzá érhessek. Valamiért, - fogjuk a büszkeségnek nevezett tulajdonságra... - nem tudtam mégsem megtenni. Haragudtam rá, az emberekre, magamra, az életre.
Ezen a héten pénteken újra jön haza, hisz ünnepek vannak a nyakunkon.
Újra ábrándozom magamban, hogy milyen jó is lenne ha minden szó nélkül odarohannék hozzá, és szorosan magamhoz ölelném Tait. Aztán jönnek azok a roppant zavaró kérdések; "-Miért tenném? -Minek?"
Nyilván ennek így kellett történnie...

"Csodás" Péntek...

A mai nap igencsak hosszúnak tűnt, mindamellett elég lehangoló volt látni a zord idő szeszélyes pillanatait...
Lefele kísérve Moneszt a vonatpályaudvarra, egy ismerőssel futottunk össze, kinek elköszönésekor egy mondtad hagyta el a száját...; - " XY lent van már..." - a srác akivel randiztam -
Remek - gondoltam magamba, bár sejthető volt, hisz harmadik hete annak, hogy még nem jött haza.
Ezek után lefele menet, gondolataimat összeszedve, magabiztosan próbáltam készülni az elkerülhetetlennek tűnő találkozásra...
A várótermen áthaladva pillantottam meg Őt. Rám köszönt, nézett kikerekedett tekintettel felém, én pedig egy szót nem tudtam kipréselni magamból, csupán fejet bólintottam neki. Egyetlen egyszer néztem rá, akkor, majd azonnal fejet fordítottam. Tekintetem dühös volt, arcom rezzenéstelen. Mint aki menekült valami elől, olyan zaklatottsággal rohantam ki onnan. Mikor végre kiértünk a placcra, vettem pár mély levegőt, és próbáltam uralkodni magamon, testem remegésén. Olyan melegem lett hirtelen. Kint állva a haverokkal, Monesz nem győzte nekem hajtogatni, hogy a srác mennyire bámult engem. Takarásban álltam, majd mikor kijött a vonathoz a fiú is, barátnőm, minden mozzanatáról beszámolt nekem. Állítólag tekintetével továbbra is engem keresett...

Nem szeretek érzéketlen lenni, de nagy harag volt bennem akkor. Távozásom előtt, odamentem az öccséhez, kivel három puszival üdvözöltük egymást. Eközben jött egy nagy autó is - és mivel útban voltam... xD -, így akaratom ellenére sem tudtam volna adni a srácnak puszit, de igazából nem is terveztem...
Hazaérve és még most is kicsit bennem van ez a maró érzés, hogy talán ezt nem kellett volna...
De mivel bizonyos dolgokat kijelentett nekem, amikkel megbántott, így úgy érzem, hogy talán ez az "incidens" még így jól is jött ki. Egy okkal több, hogy ne váljak számára fontossá...
Nem kerestem a tekintetét, sem a szavait, sem a társaságát, de nem is fogom többet. Ez volt a kérése szinte. Hát tessék.

Most viszont mennem kell. Holnap munkanap = suli. Fáradt vagyok, és nem akarok rágódni semmin. Csupán aludni akarok...

Valami véget ért

Üdvözlet Kedves Olvasók!

Ami azt illeti, nehezen kezdek bele ebbe a bejegyzésembe. Az utóbbi napok elég zavarosak voltak, de legalább tiszta a kép teljesen.
Minek előre tervezni, ha sosem úgy sülnek el a dolgok, ahogy kigondoljuk? Folyton eszembe jut ez a kérdés, ha valamilyen téren kudarc ér, bánat önt el.

Ma lezártam véglegesen, egy számomra még esélyesnek látott kapcsolatot. Lezártam? Ez enyhe túlzás. Igazából nem volt semmi, ráadásképpen nekem adták ki az utamat. Első reakcióm magamat ismerve, nem is volt más mint düh és agresszió. Olyan igazságtalanságnak éreztem az egészet, -"összeesküvés elmélet"- gondoltam én. Túl sok reményt fűztem az illetőhöz, bíztam magamban, egy újabb "nagy" szerelem lehetőségében.
Haragban voltam a világgal mikor fejemhez vágta az illető, hogy nem jelentek számára annyit, mint amennyit számomra Ő. Többek közt ez is bántóan hatott rám, még ha nem is volt szándéka megbántani.

De mit is gondoljon ilyenkor az ember? Ki a hibás? Miért nem sikerült? Mit ronthattunk el? - válasz ez esetben azt hiszem, volt. Becsültem a srác őszinteségét, még ha olykor nyersen is fejezte ki magát vagy sértően. Szinte már-már vigasztalt és biztatott, amit nagyon nem viselek jól, személy szerint megalázónak tartom. A végére beszélgetésünket elég nevetségesnek láttam, ahogy magamat is kívülről, mert dacból, sértődöttségből én is ostobaságokat vágtam a fejéhez. Tipikus női viselkedés:

"Minden jót neked is, találd meg azt a nőt az életedben, aki neked az ideál, aki okos, csodálatosan szép, hozzád való, aki értékelni tud, aki megérdemel! Mert mindez, belőlem hiányzik! ;) ;) sziaa! ^^"
Miután "elköszöntem" tőle e szép mondattal, rá negyed órára letettem a fegyvert és fehér zászlót lobogtattam. Nem láttam értelmét ennek a gyerekes viselkedésnek. Vereséget szenvedtem, aláírom, feldolgozom és csupán elfelejtem. Nem lehet egy rossz szavam sem rá, óvni akart, bántani nem. Jobbnak látta most lezárni a dolgokat, minthogy később még nagyobb kárt szenvedjek/szenvedjünk. Ez becsülendő a szememben, mégsem jelentem ki, hogy így kellett ennek alakulnia. De mit is számít, hogy én mit akarok? :) Ez az, amit kezdek egyre jobban tudatosítani magamban. Semmit sem érnek az én szavaim, gondolataim, érzéseim...

Miután kibékültünk, megegyeztünk abban, hogy keressük még egymás társaságát, ha időnk megengedi. Ez annyiból áll majd mindössze, hogy olykor-olykor írunk a másiknak. Semmi több. Azt sem tudom mit gondoljak saját magamról, a viselkedésemről. Még dühös vagyok érzem, viszont mások szemében ez a történet "tapasztalatszerzés". Jelenleg megint fogyatkozott magabiztosságom, önbecsülésem, úgy érzem gyengébb vagyok picivel mint eddig.
Nem tudom, hogy kezeljem a helyzetet. Sírjak-e még vagy büszke legyek? Mindegyik bennem van enyhén, és csak remélni tudom, hogy idővel megértem, miért kellett ennek így történnie...

Csak egy idézet

♥...

Tudom, hogy nem szereted a macskákat, de talán engem megszerettél. Nincsenek nagy igényeim, mint egy kutyának. Kérlek, próbáld megérteni, én akkor vagyok boldog, ha hozzád bújhatok. Nem kell, hogy megetess, megvakargasd a hasam. Nem várom, hogy átvedd életem minden felelősségét. Nem kell eldöntened, mikor kell sétálnom, mikor játszanom. Csak engedj be magad mellé, ha hazatérek. Bújjunk össze csendben, mintha csak mi ketten léteznénk. Ölelj akkor is, ha megtépve, sebzetten jövök haza. Ne kérdezd ki bántott, hagyd meg a büszkeségem. Had érezzem, melletted én vagyok a legerősebb. Engedd, hogy szeresselek úgy, ahogy én tudok szeretni. Csendben, mélyen. Ha nem értesz, akkor csak fogadj el, mert én neked adtam a szívemet.

...♥

Manson egy őrült, de én ezért szeretem...

Megjegyzés a klipphez: 03:16 percnél Manson lecsókolja akkori basszusgitárosát, Twiggy Ramírezt. Személy szerint én mindig felnevetek annál a jelenetnél, egyszerűen fantasztikus! Nekem nagyon bejön! >.< ... - és ettől eltekintve még mindig hetero!!! ;)

Tegnapi beszélgetésem alatt, - melyet kedves Krisztivel folytattam- szóba jött örök "szerelmem", Marilyn Manson is. Mintha egyik felembe csak ő lenne berögzülve. Sok éve annak már, hogy büszkén kijelenthetem; hatalmas rajongója vagyok. Igazából ezt a bejegyzést, születésnapján akartam közzé tenni (1969. január. 5.), de ma valahogy elkapott a hangulat és kicsit "visszamentem az időbe" - ezért is raktam be életének egyik leghíresebb albumáról egy nagy dalt. A videót elnézve, olykor még én is meg-meglepődöm akkori mivoltán. Egyszerűen döbbenetes, hogy a kilencvenes években mekkora fénye volt - már ha mondhatom ezt, nem mindenki gondolja így...
Maga volt a szörnyeteg kirívó kinézete/viselkedése, a durva dalszövegek, a provokáló és sokkoló klippek által. Kapott hideget-meleget, élete és gyerekkora sem volt hétköznapinak és egyszerűnek mondható, mégis kijelenthetjük, hogy be írta magát a zene történelembe. Sok elvakult rajongója van, kik ezt aképpen mutatják ki, hogy majmolják avagy ugyanolyan viselkedést öltenek magukra. Ezzel nem igazán értek egyet. Manson csak egy van. Mansont nem lehet leutánozni, és úgy érzem nem is szabad. Egy idézete jut eszembe, ami pontosan erre utal: "Soha nem mondtam, hogy légy olyan, mint én. Azt mondom, légy önmagad, és különbözz a többiektől." - úgy érzem neki ez sikerült. Még egy ilyen alakot nem találni minden bokorban.
Ami azt illeti, sokan rólam sem mondanák meg, hogy Marilyn Manson rajongó lennék, holott ha tudok, ezzel büszkélkedem. Eközben pedig figyelem az emberek reakcióit, melyek legtöbbször grimaszokkal mutatkoznak meg, de ez mit sem érdekel engem.
Nyáron mikor bátyám itthon volt, sűrűn elmentünk focizni. Ezt írtam is, nem egy bejegyzésben. Azokon a napokon, sőt, még őszi alkalmakkor is, ha tehettem, Manson pólómat felöltve mentem végig a fél városon. Sokan rám se néztek, avagy olyan kijelentéseket tettek a hátam mögött, mint például: "Jesszusom..." vagy "Fúúj..." - valahogy, az ilyen pillanatokban teljes büszkeséggel töltődök meg. Manson egyik "alappillére" ugyanis, az emberek sokkolása, megbotránkoztatása. Ilyenféleképpen, valamilyen szinten én is ezt csinálom, Érte! Talán a nevébe. - enyhe túlzással. >.<"

Nagyon szeretem Őt... =)

Így is jó

Beköszöntött a tél. Az ország fehér köntöst öltött magára...
Olyan gyorsan elment ez az év is. Még most is élesen bennem vannak a tavalyi év emlékezetes, néhol pokoli pillanatai. Szinte minden ugyanolyan. Szinte...

A ma éjjeli álmom, újra a lányról szólt... kihez annyira kötődni tudnék, sok ember, és sokszor magam előtt is csak titkon. Menekültem előle, mintsem hogy lássam valaki olyannal együtt, aki nem én vagyok.
... Mégsem láttam őt napok óta. Pedig kerestem a tekintetemmel. De talán jobb is ez így. ^^"

Minden ember életében, - főleg ha szerelemről van szó - van egy, vagy több pillanat, mikor vár egy bizonyos jelre. Szerintem nem kell kifejtenem, hogy itt mire is gondolok...
Szóval én is vártam erre a bizonyos jelre, vagy két hetet, nagy áhítottsággal, mígnem az utolsó naphoz érve, minden egyértelművé vált szinte. Igazából, akár a süllyedő hajó, éreztem "vesztemet", de nem okozott igazán nagy érvágást a dolog bennem.
Helyette, fiúbarátom karjaiba vigasztalódtam. Itt nem kell rosszra gondolni, csupán össze jöttünk ma a haverokkal, köztük ott volt Monesz barátnőm is és az említett fiú, Dávid. A kanapén ülve mellette foglaltam helyet. Mikor enyhe szeretethiányomat fejeztem ki, Ő minden szó nélkül magához ölelt, és átkarolt. Bár nem tartott sokáig, mégis olyan volt mintha abban a pillanatban az Ő érintése minden előtte lévőnél intenzívebb, erőteljesebb lett volna. Fejem a mellkasán pihent meg és éreztem az illatát, a lélegzet vételét, kellemes hangját, a szívverését. Persze,- miért nem jövök Vele össze? - Kérdezhetnénk joggal, egyetértek.
Ez egyszerű. Egyrészt haverok vagyunk, másrészt pedig a szíve másért dobog. Harmadrészt... nem vagyok rászorulva senkire sem. Ez egy átkozott ördögi kör, és én minél előbb ki akarok szállni a játékból. Az érzelmek sosem volt az én asztalom és nem is lesz. Jelenlegi helyzetemben pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen apróság is akár összetörjön, vagy megsebezzen. Előfordul az ilyesmi... csalódunk, de majd elmúlik. Mint minden más...

Utóirat: November 30.án msn-en beszélgettem egy számomra fontos illetővel. Bár megígértem, hogy nem említek róla szót többet, most még úgy érezem le kell ezt írnom. ^^" Elég komoly hangnemben kezdődött a kommunikálás, azaz próbáltam újra a kérdésekre választ találni, több-kevesebb sikerrel. Aznap este csak egymással beszéltünk, aminek nem voltam ellenére. Csak rám koncentrált az alatt is legalább. A kezdeti feszültség után, észre sem vettem, mennyire elment az idő, olyannyira kellemes volt vele társalogni. Mígnem egy mondat ragadt meg csak bennem, tőle: "Oh, december egy van! :D" ... - számomra, csodás decemberi kezdet volt. ^^