A mai nap igencsak hosszúnak tűnt, mindamellett elég lehangoló volt látni a zord idő szeszélyes pillanatait...
Lefele kísérve Moneszt a vonatpályaudvarra, egy ismerőssel futottunk össze, kinek elköszönésekor egy mondtad hagyta el a száját...; - " XY lent van már..." - a srác akivel randiztam -
Remek - gondoltam magamba, bár sejthető volt, hisz harmadik hete annak, hogy még nem jött haza.
Ezek után lefele menet, gondolataimat összeszedve, magabiztosan próbáltam készülni az elkerülhetetlennek tűnő találkozásra...
A várótermen áthaladva pillantottam meg Őt. Rám köszönt, nézett kikerekedett tekintettel felém, én pedig egy szót nem tudtam kipréselni magamból, csupán fejet bólintottam neki. Egyetlen egyszer néztem rá, akkor, majd azonnal fejet fordítottam. Tekintetem dühös volt, arcom rezzenéstelen. Mint aki menekült valami elől, olyan zaklatottsággal rohantam ki onnan. Mikor végre kiértünk a placcra, vettem pár mély levegőt, és próbáltam uralkodni magamon, testem remegésén. Olyan melegem lett hirtelen. Kint állva a haverokkal, Monesz nem győzte nekem hajtogatni, hogy a srác mennyire bámult engem. Takarásban álltam, majd mikor kijött a vonathoz a fiú is, barátnőm, minden mozzanatáról beszámolt nekem. Állítólag tekintetével továbbra is engem keresett...
Nem szeretek érzéketlen lenni, de nagy harag volt bennem akkor. Távozásom előtt, odamentem az öccséhez, kivel három puszival üdvözöltük egymást. Eközben jött egy nagy autó is - és mivel útban voltam... xD -, így akaratom ellenére sem tudtam volna adni a srácnak puszit, de igazából nem is terveztem...
Hazaérve és még most is kicsit bennem van ez a maró érzés, hogy talán ezt nem kellett volna...
De mivel bizonyos dolgokat kijelentett nekem, amikkel megbántott, így úgy érzem, hogy talán ez az "incidens" még így jól is jött ki. Egy okkal több, hogy ne váljak számára fontossá...
Nem kerestem a tekintetét, sem a szavait, sem a társaságát, de nem is fogom többet. Ez volt a kérése szinte. Hát tessék.
Most viszont mennem kell. Holnap munkanap = suli. Fáradt vagyok, és nem akarok rágódni semmin. Csupán aludni akarok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése