Manson egy őrült, de én ezért szeretem...

Megjegyzés a klipphez: 03:16 percnél Manson lecsókolja akkori basszusgitárosát, Twiggy Ramírezt. Személy szerint én mindig felnevetek annál a jelenetnél, egyszerűen fantasztikus! Nekem nagyon bejön! >.< ... - és ettől eltekintve még mindig hetero!!! ;)

Tegnapi beszélgetésem alatt, - melyet kedves Krisztivel folytattam- szóba jött örök "szerelmem", Marilyn Manson is. Mintha egyik felembe csak ő lenne berögzülve. Sok éve annak már, hogy büszkén kijelenthetem; hatalmas rajongója vagyok. Igazából ezt a bejegyzést, születésnapján akartam közzé tenni (1969. január. 5.), de ma valahogy elkapott a hangulat és kicsit "visszamentem az időbe" - ezért is raktam be életének egyik leghíresebb albumáról egy nagy dalt. A videót elnézve, olykor még én is meg-meglepődöm akkori mivoltán. Egyszerűen döbbenetes, hogy a kilencvenes években mekkora fénye volt - már ha mondhatom ezt, nem mindenki gondolja így...
Maga volt a szörnyeteg kirívó kinézete/viselkedése, a durva dalszövegek, a provokáló és sokkoló klippek által. Kapott hideget-meleget, élete és gyerekkora sem volt hétköznapinak és egyszerűnek mondható, mégis kijelenthetjük, hogy be írta magát a zene történelembe. Sok elvakult rajongója van, kik ezt aképpen mutatják ki, hogy majmolják avagy ugyanolyan viselkedést öltenek magukra. Ezzel nem igazán értek egyet. Manson csak egy van. Mansont nem lehet leutánozni, és úgy érzem nem is szabad. Egy idézete jut eszembe, ami pontosan erre utal: "Soha nem mondtam, hogy légy olyan, mint én. Azt mondom, légy önmagad, és különbözz a többiektől." - úgy érzem neki ez sikerült. Még egy ilyen alakot nem találni minden bokorban.
Ami azt illeti, sokan rólam sem mondanák meg, hogy Marilyn Manson rajongó lennék, holott ha tudok, ezzel büszkélkedem. Eközben pedig figyelem az emberek reakcióit, melyek legtöbbször grimaszokkal mutatkoznak meg, de ez mit sem érdekel engem.
Nyáron mikor bátyám itthon volt, sűrűn elmentünk focizni. Ezt írtam is, nem egy bejegyzésben. Azokon a napokon, sőt, még őszi alkalmakkor is, ha tehettem, Manson pólómat felöltve mentem végig a fél városon. Sokan rám se néztek, avagy olyan kijelentéseket tettek a hátam mögött, mint például: "Jesszusom..." vagy "Fúúj..." - valahogy, az ilyen pillanatokban teljes büszkeséggel töltődök meg. Manson egyik "alappillére" ugyanis, az emberek sokkolása, megbotránkoztatása. Ilyenféleképpen, valamilyen szinten én is ezt csinálom, Érte! Talán a nevébe. - enyhe túlzással. >.<"

Nagyon szeretem Őt... =)