2011-et írunk máris. Mintha minden ugyanolyan lenne, semmi sem változik. Emberek jönnek-mennek, peregnek az órák és a percek...
Elnézést a kis kitérőmért, talán csak... elkalandoztam kissé... ^^"
Az én életem is lassan szappanopera lesz, ha így folytatom. -.-" De ez most lényegtelen is igazából.
Hétfőn újra látom a Fiút, akiről már szinte minden rosszat hallottam, mégsem tagadom meg magamtól. Mondhatni epekedve várom, hogy újra együtt legyek vele, és többet tudjak meg róla, és szándékairól, a ronda vádakról/szavakról, melyekkel "barátja" illeti.
Szilveszter éjjel, kb fél 12-kor, lejött ide hozzám, a közeli bolt parkolójába. Bár, egy másik haverjával jelent meg, egyből magához rántott és megcsókolt. Sok időt nem voltunk együtt, mégis kívülről nézve olyanok voltunk mint egy pár. Mikor viszont szóba jönnek az érzelmek (levelezés közben), akkor a részéről, olyan nem is létezik. Joggal megkérdezhetném talán, hogy akkor miért fogja a kezem, miért csókol meg folyton és miért simogat olyan lágyan? De nem tudom feltenni ezeket a kérdéseket neki szemtől-szemben, helyette csak hagyom, hogy hozzám érjen... minnél előbb.
Tanácsokat kérhetek, kérlelhetek aztán akárkitől. Magamtól kell rájönnöm a titok nyitjára. Elég bizonytalan vagyok, igazából még mindig nem tudom mit gondoljak Róla...
A legfontosabb azthiszem az, hogy megőrizzem a nyugalmam ezzel kapcsolatban. - ami rohadt nehéz, valljuk be... - Az ember akaratlanul is agyal, rágódik, holott felesleges. Hiszen "csak" érzelmekről van szó. Ez a mai világban, már rég elveszítette valós jelentését.
Szóval csak lazán, mindent alaposan átgondolva, nem elkapkodva! Taktikát váltunk szépen mi is. Lehet így is játszani... Aztán lesz ami lesz, mindenesetre hétfői napot ennyire még nem vártam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése