Várni a legnehezebb. Olyankor minden olyan lassúnak tűnik. Főleg az idő múlása. A hétfői randevúmat - már ha az lesz ... - átrakattam keddre, hogy addig is a bátyóval legyek.
Tegnap este "sikeresen" megint rossz híreket kaptam az érintett fél haverjától. Valami iszonyatos düh kapott el, - pedig igazából nem bántott Ő - nem is tudtam aludni. Könnyeim visszatartása mellett, kedves bátyám próbált lelket önteni belém. A hangom nem egyszer megcsuklott, megremegett mikor Róla volt szó, vagy ahogy kérdezett Nii-sama. A hétvégém sem telt máshogy. Állítólag lerí rólam, hogy szerelmes vagyok, - bár ezt makacsul tagadom, tagadni próbálom - és hogy ez a "kapcsolat"... csak kín számomra. Ez az, amit nem hazudtolok meg. Nem így képzeltem semmit és mostmár úgy érzem nincs igazán okom olyan álmot kergetni ami nem is létezik. Nekem erre nincs időm. Valamint a tanulmányaimat is előtérbe KELL helyeznem, szóval... talán jobb is lesz ez így. Addig várok. Még egy nap és azthiszem szembesülök mindennel, de talán nem csak én...
And I Dream That You're Mine...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése