Szilánkok

Furcsán érzem magam. Ilyet már rég éreztem.

Barátnőm által (Monesz), még nyáron találkoztam egy fiúval. Ők ketten jó barátok voltak már akkor, kötődésük a régi iskolai időkre vezethetőek vissza. Már akkoriban szimpatikusnak tűnt. Egy átlagos embert kell elképzelni, egy enyhe mosolyt öltő pókerarccal mellékelve, valamint kellemes humorral megspékelve.

Ezen a héten mi hárman, legalább kétszer összefutottunk a megbeszéltek szerint. Akkor még nem is gondoltam, hogy akár Ő egy jel is lehet az életembe...

Azóta facebook-on beszélgettünk privát üzenetben pár sort, majd elkérte az msn-címem. Ami azt illeti, tényleg nem igazán ismerjük a másikat. Valahogy szemtől-szemben még nem tudtunk a másik előtt kiolvadni még haveri szintre sem. Persze a közvetlenség, a humor mindig ott izzik köztünk.

Két napja kérésére, megadtam az msn-címem. Miért is ne? Hiszen egy szimpatikus embert láttam benne, és mivel barátnőm szeretett régi barátja, nem tudtam róla rossz képet alkotni. Nem is akartam persze.

Ma is beszéltem vele, nem is olyan rég. Zaklatottságom, feszültségem erre vezethető vissza.
Mindig is sejtettem, hogy a mögött a bizonyos pókerarc mögött egy komoly és intelligens személyiség lapul. Ezért msn-en nem minden esetben az ökörködés és másik élcelése volt a fő téma. Ez így volt fél órája is. Kicsit komolyabb témára tértünk rá. Konkrétan én kerültem központba. Nem írtam semmi olyan konkrétat és feltűnőt és két sorom után olyan jellemzőkkel illetett megállás nélkül, melyeket szép kerek mondatba rám aggatott. Aki úgy igazán mélyen ismer, az tudja milyen vagyok. A szavai üvegszilánkként hatoltak a tudatomig és odáig, addig a helyig ahonnan pontosan távol akartam tartani őket. Tökéletesen belém látott és ezt tudta jól. Egyértelmű reakcióim során, nem volt nehéz rájönnie, hogy olyan helyen talált el, ahol fáj.

Outcast says:

"- Tudom hogy a ... mit jelent.
- Azt, hogy ismeretlenül betörtem a lelki világod 1 nem kívánatos szakaszára és megbolygattam :( "

Pontosan fogalmazott újra a bocsánatkérő szavai mellett. Zavart és dühített, hogy szinte egy nyitott könyv lettem a számára, hogy ilyen "könnyen" belém látott. Sértette és még mindig érzem, hogy sérti is a büszkeségem ezeknek a tudata. Mindenesetre Ő, egy a sok közül aki erre ilyen rövid időn belül képes volt.

"Gyenge vagy!" - vágta hajdanán fejemhez "Grimmjow". A személy akit annyira nagyon szerettem az utolsó pillanatig, akitől nem fájtak ezek a szavak ennyire.
Sokat gondolok rá még a mai napig is. Ő azt hiszem örökre egy olyan személy marad számomra, akitől - még ha úgy is látszik - nem fogok tudni elszakadni lélekben. Senkit nem szerettem annyira mint amennyire Őt... Holott, neki is "köszönhetem" azt, ami hozzásegített ahhoz, hogy olyan legyek amilyen most vagyok...