A mindennapok

Üdvözletem Mindenkinek!

Elég régen írtam blogomra, igazából most sem tudom mivel is kezdhetném, még ha páran, esetleg kíváncsiak is... :P
Sokan, - bár olykor én is - azt gondolják tapasztalataim szerint, hogy mióta nem vagyok "egyedülálló", sokat változtam. Magamon olyan eget-rengetően nagy változást én nem tapasztaltam. Vannak, akik szerint jó irányba de változtam, és persze akadnak olyanok is, akik talán valami mást látnak bennem már. Ezt a valamit sajnos nem tudják kategóriába sorolni, hogy jó-e avagy nem, csupán megjegyzik. Pár emberen a ledöbbentséget vélem észrevenni, avagy az enyhe irigységet - de ez a legkevesebb.
Nem akartam és nem is akarok változni. Igencsak ellenzem az ilyesmit. Bár van, hogy tudtunk kívül játszódik le az egész. Sodródunk az árral... azaz inkább az érzésekkel.

Lassan egy hónapja vagyok kapcsolatban. Pontosabban most, ezen a héten pénteken lesz egy hónapja... Ő 11.-ét tartja tekinti annak a bizonyos napnak, én bennem mégis a 13.-a van. Ezen nem veszek össze, legyen akkor 11. - elnézést a kitérőért! ^^"
Persze ez az idő még szinte semmitmondó, én mégis becsben tartom - ha lehet.

Igazából féltem is, hogy ezek után, majd máshogy tekintenek rám a barátaim, ismerőseim, de nem panaszkodhatom. Igaz barátaim, rokonaim örülnek boldogságomnak és ezt meg is mondják a szemembe. Azt mondták sokan, hogy megérdemlem, hogy boldog legyek. Én általában olyankor, persze először egy köszönéssel reagáltam, mosolyom mellett, de közben... " - Nem tudom... " - érzés futott át rajtam...
Még nekem is kissé furcsa a helyzet, talán még szokatlan. Vagyis nem. Hazudok. Nagyon jó úgy, ahogy most van. Minden. Igaz, sokszor én is meglepődöm magamon, mármint... a szerelem az emberből érdekes dolgokat tud kihozni. ^^"
És persze van, ami sosem változik talán. Akadály, gát, egy fal. Sok, talán a legtöbb esetben az a bizonyos "zöld szemű szörnyeteg" egy hatalmas rög a kapcsolatban. Nálam ilyen szóba sem jön. Velem egy gond van: Bizalmatlanság. Nem Ő benne nem bízom! Erről szó sincs. Hajtogatom magamban, és persze Neki is, ha szóba jön a téma, hiszen nem akarom, hogy félreértse. Nem tudom mitől, de van bennem egy érzés, ami által magamról nem tudok sok jót elhinni, vagy akár gondolni, főleg mikor Ő mondja. Ha udvarol, ha bókol, ha olyan szavakat mondd, ha úgy érint meg és közben tekintete rám mered, - sajnos nehezen reagálok. Van, hogy sokszor semmit sem, holott annyira nagyon vágyom azokra a szavakra. Talán ez a bizalmatlanság visszavezethető arra, hogy milyen nehezen kezdődött el ez az egész, és hát - valljuk be - sosem voltam egy egós, önbizalomtól túlcsorduló ember. Minden szóra, tettre, mozdulatra hatalmas hangsúlyt fektetek és mindamellett megfigyelek dolgokat.
Sok tapasztalatom nincs a szerelemben, ezt nem tagadom és nem is titkolom. Néhány esetben engem löktek el, és volt hogy én taszítottam el bizonyos személyeket magamtól. Mivel most élem meg igazán, hogy ez milyen is... így sok újjal találkozom, ami nekem szokatlan. Már most érzem, és tudom, hogy nem csak magamért kell vállalnom felelősséget, hanem Ő érte is. Most már nem lehetek önző, és önérdekű, most már Ő rá is kell figyelnem, gondolnom, vigyáznom ami egy ilyen kapcsolatban elvileg "alap" dolog. Nekem meg persze egyértelműen az. Fontos. Pont ma mondta nekem, hogy bízik bennem. 120%-ig. Mivel tudja, hogy nagyon hitetlenke vagyok, ezek a szavak tőle, rám, szinte áldásként hatnak. Így is nagyon türelmes és elnéző velem, amiért hálás vagyok Neki. Ha így folytatom, ezzel a "nem hiszem el..." - hozzáállással, könnyen ingataggá teszem a még most sem teljesen szilárd kapcsolatot.
Bizalom. Nem csak Ő benne, magamban is bíznom kell(ene).
Képes vagyok rá remélem! Megküzdöttem azért, ahol most tartok! Nem léphetek hátra, csak előre! :)

Mindegy is. Igazából nem tudom miért írtam le ezeket a sorokat. Talán ha majd valaki olvassa, egy nap segítségként tudja felhasználni, bennem pedig emlékeket hagy meg majd.
Amit még ehhez az egészhez fűznék az az, hogy ettől nem vagyok sem jobb, sem több hogy van Valakim. Ha egyszer, ne adja Isten vége lesz, igaz fájni fog, jobban mint valaha, de tudomásul veszem. Azonban jelenleg Ő fontos igazán Nekem. Nehezen bízom meg az emberekben ilyen téren. Ő benne kezdek igazán. Nagyon, teljes odaadással. Nem áll szándékomban a karjaim közül elejteni, lehetőleg soha... :)