Az elviselhetetlen...

Mariah Carey - Obsessed (Megszállottja)

Iszonyatos érzés ez. Ő Hiányzik. Mintha nem lennék teljesen egész és önmagam.
Szabival sokat vagyok együtt, vagyis úgy fogalmaznék, hogy annyit, amennyi megengedhető Neki és Nekem is. De ha minden jól megy, akkor újabban valaki a másiknál alszik az adott napon.
Azokban az órákban és pillanatokban semmim sem fáj, boldog vagyok akkor is ha vannak problémáim, magyarul kitudom zárni a "gonoszt" egy időre az életemből. Viszont mikor távozni kell valakinek, rám tör az üresség. Nagyon, rettenetesen rossz, hogy nincs mellettem. Megszokom gyorsan, hogy együtt vagyok Vele több mint egy napot, utána meg mintha... mintha csak úgy kiszakítottam volna belőlem egy darabot. Holott erről szó sincs, hiszen boldog vagyok, csak ... Ezt nehéz szavakba foglalni. Nem tapasztaltam azelőtt ilyesmit, de sokszor már a sírásig kihat a dolog.
Úgy örülök, hogy rám talált annak idején, és hogy én sem engedtem Őt csak úgy elszaladni annak idején. Ő igazán fantasztikus ember. Olyan más mint a többi férfi. Érett, vicces, érzéki, intelligens, rendkívül kedves, előzékeny, illedelmes. Csupa jó. Viszont az érzelmeit olykor tökéletesen tudja leplezni. Talán még nem biztos magában, de a tekintete mindent elmondó, ahogy a viselkedése is. Egyre többször látom rajta felfedezni azt a "valamit" amire minden Nő vágyik.
Nagyon, roppant óvatos. Ezt gondolom, és szinte már biztos vagyok ebben. Még mindig az van bennem, hogy bizonyítanom kell előtte. Mondjuk ahogy belemerülök ennek a témának a boncolgatásában, egyre több kérdés jön fel. Ő, az érzelmeimmel tisztában van, hisz nekem, tudja és érzi, hogy szeretem. Maximálisan megbízik bennem. Őt mégsem érzem annyira kibontakozva ilyen téren. Aláírom, sokat változott jó értelemben! Nyitottabb, de csak óvatosan enged meg dolgokat magával kapcsolatban.

Ma, nem is olyan régen, rám nyomult egy fiú, természetesen facebook-on. Nem is ismerjük egymást, egy vitából adódóan jelölt be. Én idióta, vissza igazoltam. Nem tudom, nem is értem a dolgot. Beszéltem vele, vagy 10 percet de Ő már erősen nyomult, meg dicsérte a képeimet, engem, hogy milyen szerencsés a Szabi, hogy vagyok Neki... Aztán enyhe célzásokat tett arra, hogy nekem bejön-e, hogy járnék-e vele, stb... Eléggé megijedtem, bevallom őszintén. Nem a fiú miatt. Nem vonz egyáltalán, nem érdekel. Csak nem értettem a dolgot, és soha nem is fogom tudni érteni... Hogy lehet egy ember ennyire...? Nem akarok senkit sem bántani, hisz a naivságom által kerültem ebbe a helyzetbe. Azt gondoltam, hogy haverkodni akar csupán és meg is örültem, mivel nemrég lett kapcsolata... gondoltam én. Aztán hamar beismerte, hogy az csak álca. Hát mondhatom, nagyon boldog lettem... -.-" Akkor már éreztem, hogy gáz lesz...
Rendes fiúnak tűnik, de azért ez kicsit engem is fejbe vágott. Olyan sajnálatra méltó az ilyen ember az én szememben. Nem nehéz ugyanis levonni a következtetéseket. Szüksége van egy lányra, "mindegy ki az" alapon. Csak, hogy ezt soha nem szerettem. Szomorú, de ennyire ne süllyedjen le senki szerintem! :/ Szinte nekem volt kellemetlen, ahogy vissza utasítottam. Nem sok kellett volna, hogy rendesen leoltsam, mert az amiket írt az kompromittáló volt. Gyorsan fogtam magam és leléptem. Ilyenkor esetek alkalmával, azelőtt is menekültem, mint a szélvihar! Valamiért iszonyatosan elrettentenek az ilyen emberek, még ha nem is tehetnek róla, hisz jó emberek bizonyára, csak magányosak...
Most estére megvártam Szabit, hogy essen fel msn-re. Alig vártam, hogy elmondhassam neki ezt a dolgot. És nem kell félreérteni. Nem féltékenységet akarok gerjeszteni benne! - bár valljuk be, ebből a szempontból sem előnytelen...- Igazából csak szerettem volna könnyíteni magamon. Úgy vagyok a Szabival kapcsolatban, hogy... Hogy is mondjam? Óvom a kapcsolatot, amennyire lehet, ezt nem egyszer írtam már. Nem adhatok esélyt, sem lehetőséget kétségeknek, vagy titkoknak, vagy esetleg felmerülő félreértéseknek. Így inkább mindent elmondok Neki, még akkor is ha talán jelentéktelen. Nekem is könnyebb lett így belül. Igaz, gyorsan lelépett most msn-ről, és teljesen nem is tudtuk ezt megbeszélni, de tudom, hogy kissé bántotta/bántja a dolog. Nem akartam Számára rosszat, talán úgy jöhetett le Neki... Nem arról van szó! Csak tényleg óvatos vagyok és senki hülyesége miatt nem áll érdekemben akár csak egy kis esélyt is adni annak, hogy tönkremenjen valami köztünk. Ezt Szabinak is leírtam, azt hiszem remekül fogadta a nyomulós sráccal kapcsolatban a dolgot. Az Ő szavaival élve; fel sem merült benne, semmi bizalmatlanság felém! :) Ez mindennél jobban esett abban a pillanatban! Ez az ami annyira erősen és masszívan összetart minket. A bizalom. :)
Hogy a sráccal mit csinálok, nem tudom még. Talán majd leszokik rólam. Vagy változtatok "előtte" a stílusomon és ... olyan képet adok, ami nem én vagyok... Aztán kiábrándul majd... ^^"

Ui: A rokonomat akit előző bejegyzésemben említettem, tegnap sikeresen megműtötték. Hosszú és nehéz 3 órás műtéten van túl, de hála Istennek minden rendben van, most már csak lábadoznia kell!! :))) Nagyon boldog vagyok!! :') ^^