Kártyavár

Távolról erősnek és stabilnak tűnik, de ahogy közeledünk hozzá, megremeg, és egy kisebb szél simán romba dönti pillanatok alatt... - kb így tudom jellemezni magam jelenleg is.
Amit sokszor oly masszívnak, töretlennek érzek, legtöbb esetben felborítom, saját magam hibájából. Kire vagyok dühös ilyenkor? Meg nem tudom mondani, csak érzem...

Hol is kezdjem, hogy Olvasóim picit megértsék mire gondolok, vagy mit érzek ilyenkor?
Ha valakihez tartozol, kötődsz érzelmileg, testileg is egyaránt, akkor ... nagyon nehéz megfelelned egy idő után, legfőképp önmagad számára. Olyan mintha többszörösen kellene eleget tenned. Ha ez nem megy, egyértelmű, hogy úgy látod, érzed (talán tévesen), hogy a párod számára sem vagy megfelelő. - ez normális eset általában, de rendesen kihat mindenre, és ha nem tolerálod, vagy kezeled, abból baj lehet. De azt hiszem elég érthetetlenül és töményen fogalmazok, így kicsit másképp fordítom át, ha sikerül.

A felmérések szerint, szerelmünk/párunk olyan a legtöbb esetben, mint mi magunk. Kivetített ideál, saját magunk képére. Főleg, itt a viselkedésre, a jellemzőkre gondolok. (személyiség, viselkedés, életforma, társadalmi rétegződés, vagy akár az öltözködés mód...)
Mikor ezek nagyjából vagy esetlegesen szinte teljesen megegyeznek, elsőre úgy tűnhet, hogy minden kifejezetten jól is működik. Nem. Ez tévedés, soha ne gondoljátok ezt. Mindig van valami amivel párodban esetleg felháborodottságot keltesz, vagy meglepődést. De ez oda-vissza érvényes!! Ezt, Te benned is kiválthatják, kortól, nemtől függetlenül. Ez lehet egy olyan stílusú megnyilvánulás, kérdés, viselkedés... igazából bármi, ami belőled elkeseredést, dühöt válthat ki. Ha ez az elkeseredés a magaddal szembeni bizonytalansággal és önbizalomhiánnyal is társul, a káosz teljes. Ami a legdurvább ebben az egészben, hogy nem is az a hibás, akire az adott helyzetben haragszunk, hanem valahol mi magunk. Talán, mégsem ismerjük annyira még társunkat, úgy ahogy eddig hittük...? :)

Két "megoldás" lehet véleményem szerint:

1. Vagy tisztázod a dolgot azonnal, hogy belül megnyugodj...
2. Elfojtod magadban a vita elkerülése érdekében... - Ma este az első variációba kezdtem bele, majd a második mellett tartottam ki. Nehéz volt. Mert mégiscsak bántja az embert ha nem tud kiállni magáért, de ahogy ismerem magam, holnap tisztázom is nem tetszésemet. Személyesen jobb is lesz. Így is folyton tele vagyok bizonytalansággal, de akkor még az ilyen megnyilvánulások is rátesznek még egy lapáttal... Aztán őrlődhetsz magadban a további jó pár órában.

Tudom, hogy elég érdekesen fogalmaztam ezt a bejegyzésem... ezért bocsi is. Remélem nagyjából le lehet venni, mit akartam kihozni belőle! Még egyszer elnézést! Fogjuk a késői időre, és arra, hogy ez a hét... nehéz volt. Fáradt vagyok nagyon...