Mészárszék

Ahogy haladtunk befele a több szelvényes, több osztályos intézménybe, a tipikus szag, a légkör csapott meg és egyre szorongó érzés tört rám azonnal. Gyűlölöm azt a helyet, és akinek megvan a magához való esze az nem is jár oda nagy örömmel, ha csak nincs áldott állapotban... - ez a világ legjobb és legkivételesebb esete... ;)
Sajnos az idő során nem egy rokon kényszerült kórházi beavatkozásra. Ez mostanában sincs máshogy, konkrétan holnap műtik szerettemet, délelőtt, így szerintem sokat ma sem alszom. Az egyéb magánéleti, tanulmányi problémáim az ilyen esetek mellett eltörpülnek. Nem voltunk sokat bent a kórházban és mindent próbáltam "tűrhetőnek" vélni, (a betegeket, a látványt, a kórházi kellékeket, berendezéseket...) valahogy mégsem sikerült. Tartanom kellett magam nekem is, még a körülményekhez képest próbáltam is próbáltam mindenhez "jó" képet vágni. Sok minden eszébe juthat olyankor az embernek, mikor körülötte közvetlenül szenvedni látja az embereket. Szívszorító és kiszolgáltatott, mondhatni reménytelennek tűnő néha a helyzet. Ahogy hallottam vissza, hogy Xy-nak milyen betegsége van, hogy miken ment át, hogy miket él át nap mint nap... Iszonyat volt. Nem tudtam hirtelen mit gondoljak, csak áldottam az Eget, hogy komolyabb baja, senkinek sincs olyan durva szinten a szeretteim között. Aztán csak apum szava ismétlődött nem egyszer... : " - Ilyenkor megb*szhatja az ember a sok pénzt..." - és igaza van. Mit érek pl kétszáz millió forinttal, ha olyan beteg vagyok, hogy lábra sem tudok állni??? Ha még 7 műtétem vissza van esetleg?! Semmit.
Szóval ez is elég elgondolkodtató egy dolog azt hiszem.
Holnap. Igencsak bizakodóak vagyunk, a legjobbakat reméljük! Jó orvos kezében van rokonom és a betegsége sem mondható úgy gondolom súlyosnak, csak jobb lesz megelőzni minthogy nagyobb baj legyen, ha nem kezelik kellőképpen.
Rossz, hogy nincs itthon és rossz volt Őt ott hagyni a kórházban. A legnehezebb. De hiszem, hogy minden jól fog menni holnap... Csak lennénk már túl rajta!! ^^"