Miről is szól többek között egy kapcsolat, mint a gondoskodásról, törődésről?
Pénteken voltam kint Toponáron. A tervezett programok előzőleg le lettek mondva, mivel Saab (Szabi) rendesen lebetegedett, tüszős mandulagyulladással küszköd még most is.
Eljött értem aznap délután, oda fele menet beugrottunk még egy-két üzletbe, kellett egy két dolog. Beszélni alig tudott, ahogy inni-enni is.
Láttam rajta, hogy fáradt, így azonnal, szinte parancsba mertem adni, hogy menjünk aludni. Így is lett. A tavaszi zápor esőt hallgatva, és miközben az esőcseppek a tetőt kopogtatták, egymáshoz bújva próbáltunk pihenni, több-kevesebb sikerrel. Teste tűzforró volt, szinte égette a bőrömet, ahogy hozzám ért. Sokat nem aludtam akkor (sem), hiszen azon voltam, hogy elaludjon...
Néha, pár percek erejéig hallottam, ahogy szuszogott, vagy éppen horkicált, aranyos volt nagyon! ^^ De ahogy kezdtem megnyugodni, abban a pillanatban már meg is moccant. Ez így ment legalább háromnegyed órán át, eredménytelenül, egyikünk sem aludt, viszont sikernek könyveltem el, hogy idővel, lassan, fokozatosan lement a láza.
Eljött az éjjel is. Nem kell mondanom, abban fáradtam el, hogy egyikünk sem tudott aludni rendesen, csak vergődtünk. Nem akartam elaludni mellette semmi esetre sem, akkor is próbáltam altatni... Ez így hülyén hangzik tudom, de egy betegnek a gyógyszerek mellett, máshogy nem tudsz jobban segíteni. Sok mindenre nem is emlékszem, a következő képkocka az az volt, hogy reggel fél 10-kor üdvözölt, nem egy csókkal a homlokomon. Jó volt így felébredni, de ezek szerint nem bírtam tovább tartani magam és bealudtam mellette. Ő már állítólag 7-kor fent volt, míg én szunyókáltam ezerrel a fáradtságtól.
Sajnos azóta sem javult a helyzete, holnap mehet orvoshoz vissza. Kissé aggódom.
Láttam rajta, hogy fáradt, így azonnal, szinte parancsba mertem adni, hogy menjünk aludni. Így is lett. A tavaszi zápor esőt hallgatva, és miközben az esőcseppek a tetőt kopogtatták, egymáshoz bújva próbáltunk pihenni, több-kevesebb sikerrel. Teste tűzforró volt, szinte égette a bőrömet, ahogy hozzám ért. Sokat nem aludtam akkor (sem), hiszen azon voltam, hogy elaludjon...
Néha, pár percek erejéig hallottam, ahogy szuszogott, vagy éppen horkicált, aranyos volt nagyon! ^^ De ahogy kezdtem megnyugodni, abban a pillanatban már meg is moccant. Ez így ment legalább háromnegyed órán át, eredménytelenül, egyikünk sem aludt, viszont sikernek könyveltem el, hogy idővel, lassan, fokozatosan lement a láza.
Eljött az éjjel is. Nem kell mondanom, abban fáradtam el, hogy egyikünk sem tudott aludni rendesen, csak vergődtünk. Nem akartam elaludni mellette semmi esetre sem, akkor is próbáltam altatni... Ez így hülyén hangzik tudom, de egy betegnek a gyógyszerek mellett, máshogy nem tudsz jobban segíteni. Sok mindenre nem is emlékszem, a következő képkocka az az volt, hogy reggel fél 10-kor üdvözölt, nem egy csókkal a homlokomon. Jó volt így felébredni, de ezek szerint nem bírtam tovább tartani magam és bealudtam mellette. Ő már állítólag 7-kor fent volt, míg én szunyókáltam ezerrel a fáradtságtól.
Sajnos azóta sem javult a helyzete, holnap mehet orvoshoz vissza. Kissé aggódom.
Ezzel búcsúzom mára, mindenkinek további szép Napot! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése