Tele a pohár!!

Komolyan mondom ilyen nincs! Sikeresen megint összevesztem Szabival, és ki volt a vita forrása? Természetesen Navi. Hihetetlen, hogy mennyire nem vesz észre a Szabi dolgokat, de engem már nem érdekel!! Azt csinál amit akar, de ha belemer szólni a dolgunkba, a kapcsolatunkba Navi csak egyszer is, én két kezemmel pofozom fel úgy, hogy kettőt pördül meg egy helyben!! Az tuti!
De ami a legjobban bánt, hogy Szabi sem veszi észre magát, hogy mennyire meg tud bántani a nemtörődömségével! ...

Inkább lépek! Ennek nincs értelme így! Ha Ő egy ilyen alakra igényt tart, ad a szavára, ráadásképp "barátként" tekint rá, az ellen én nem tudok tenni, de nem is fogok, mert nincs beleszólásom!! Ennyi. Ezek szerint amúgy sem fontos, hogy én mit gondolok, hogy mennyire óvni akarom Őt, hogy csak az Ő javát nézem...

Érdekes "viszony"

Nem gondoltam volna, hogy valaha is pont Róla teszek közzé bejegyzést, de úgy gondolom van mit leírnom a történések és a furcsa esetek által...
Navi, Szabi egyik "legjobb" barátja, - amit bevallom mindennek, csak őszintének nem látok Navi oldaláról...
Ráadásképpen akik olvasták blogomat, tudják jól, talán ismerik gondolatmenetemet, melyet alá is tudok támasztani...
Mikor még csak ismerkedtem a nagy tél közepette Szabival, akkor bukkant fel Ő, Navi. Elkezdtünk beszélgetni gépen, és mivel tudatában volt annak, hogy egy kibontakozó kapcsolat kezd kialakulni köztem és Szabi közt... Ő a "jó barát" képében, rendesen hátráltatni akart abban, hogy összejöjjek Szabival. Olyanokat mondott róla, hogy tiszteletlen a nőkkel, hogy egyikben sem bízik, - és a kedvencem - , hogy engem csak "arra" használna... Navi akkor azt állította Szabiról, hogy simán kihasználna egyetlen egy éjszaka erejéig. Teljesen sokkot kaptam akkor, nem igazán tudtam mit gondoljak, kinek higgyek.. Igazából Szabit sem ismertem annyira. Könnyen el lehetett bizonytalanítani engem. Majdnem sikerült. Csak majdnem... :) Szerencsére, addigra már rendesen szerelmes voltam, az Isten sem tudott volna lebeszélni arról, hogy ne akarjak Szabival komolyabb, közelebbi kapcsolatot, akármi is történjen. Nehezen, de félresöpörve a vádakat, céltudatosan, teljes bizalommal néztem Szabira fel ugyanúgy.
Lassan, fél év elteltével elmondhatom, hogy minden amit mondott Navi, hazugság volt, rosszindulatú, irigy csel. Azóta, ennek tudata bennem megnehezíti a találkozásokat Navival. Valami iszonyat harag kap el, ha csak arról van szó, hogy közös találkozás jöhet létre xy napokon Vele... Látni sem akarom, és nem is az én világom. De el kell viselnem és mivel nem vagyok haragtartó, magamat adom ahogy tudom, nem vagyok bunkó, sem flegma vele, holott megérdemelné nagyon is.
Bevallom azt is, hogy vonzó egyéniség. Egy olyan fiú, aki minden tinilány vágyálma...
Ahhoz képest, hogy milyen vitáim voltak vele... vannak akik szerint vonzódik hozzám, de szerintem nagyon tévednek. Ha jellemeznem kellene a vele való "kapcsolatomat".. nos, hogy Őt idézzem: "- Nem vagyunk egyszerű esetek... " - mondta, mikor egy kérdésként feljött, hogy mit gondol rólunk.
Érdekes ember. Az Ő irányából inkább látok rejtett "jeleket" felém, mintsem felőlem..
Persze van barátnője,- nem is arról van szó -, de nem egy ember vette észre, hogy furcsán néz rám, valamint Szabi is hárítja mellőlem, ahogy csak tudja. Szabi Rémálmában én, összejöttem Navival. Az én rémálmomban, Szabi talált rá újra, régi "szerelmére"...

"- Nem vagyunk egyszerű esetek". Ez a mondat vajon mit takarhat az Ő szempontjából? Nemrég beszélgetésünk közben, voltam olyan bátor és megkérdeztem. Válasz, azóta sem érkezett... , de türelmes leszek. Talán arra értette, hogy viszonyom Vele azért olyan, amilyen mert tudja, hogy vétkes? Mert kifejeztem "szeretetemet" az irányába? Azt hiszi, engem a jó pofizásával majd megnyer? :) Téved. És ezt Ő is tudja...
Mindenesetre engem nem érdekel ez a fiú. Szabival igazán boldog vagyok, és senki kedvéért nem lennék hajlandó tönkretenni a kapcsolatunkat. Végre elértem, hogy tényleg bízzon bennem, hogy megnyíljon előttem teljesen... :) Nekem csak ez számít.

Na!!

Három napos desedai kint létem Szabinál, maga volt a mennyország, minden szempontból! *-*
Igaz, hogy elfáradtam, de elmondhatom, hogy megérte!! Rengeteget napoztam, horgásztam pihentem, beszélgettem a haverjaival akik mind gratuláltak a sikeres vizsgámhoz... és persze Vele voltam állandóan és mindig volt valami közös program...! Mondjuk most keverednek a napok, és lehet, hogy már csütörtöktől együtt voltunk folyamatban, de a lényeg az, hogy még ha munkanap is volt, mindig sietett "haza", hozzám... :)
A pénteki nap elég érdekesen kezdődött... Ugyanis mikor eljöttek értem az édes anyjával, előzőleg beugrottak az itteni kis bevásárló üzletbe.. Én naivan nem gondoltam volna, hogy pont az én ajándékötleteimtől foszt meg az a személy, akit nem is olyan sokára megköszöntök 24. életéve alkalmából.. Nagyon dühös voltam a helyzetre, ezt igazából megint csak Szabin töltöttem le a kedvetlenségemmel. Komolyan ki lehet ezzel zavarni engem a világból... De nem probléma már, valamit akkor is veszek neki.. Végülis, még van időm... ^^"
Idővel megbékéltem természetesen. Aztán az órák, a napok tényleg nagyon gyorsan mentek, mondhatni, soha nem akartuk, hogy véget érjen a kellemes időeltöltés. Mintha folyton önmagamat látnám Ő benne... Annyira hasonlóak vagyunk olykor és szinte mindig tudjuk, hogy a másik mit gondol, vagy mit szeretne...
Szóval nem elégedtünk be a csütörtökkel, és a péntekkel. Péntek délután Szabi igéző tekintetével arra kérlelt engem, hogy vegyem rá a szüleimet még egy nap maradásra náluk. Igencsak húztam eleinte a számat, nem akartam, hogy anyumék rám szóljanak a folytonos ottlétem által. Kettőnk érdeke volt igazából, így ahogy hazajöttünk hozzám, nem tellett el sok idő és Szabi elkért anyuéktól engem. Nem is volt gond, elengedtek, szóval ezáltal estem haza ma pontban 13:00 óra környékén...
Fáradt is vagyok... Az éjjel nem találtam a helyem igazán... valamint furcsa mód én nem is tudok a bal oldalamon feküdni soha. Egy idő után sajnos tompa fájdalmat érzek belül, mintha az egyik szervem nyomná a másikat... (Apumtól örököltem...) Szóval forgolódtam, feszelegtem rendesen, de mindezt úgy, hogy azért a Szabiba is tudja kapaszkodni xDD Mániám a kis édest folyton tapiznom! Olyan vagyok akár egy pióca *-*
Nagy nehezen valamikor késő éjjelre el tudtam aludni.. De "hála" Szabinak, Ő már 08:00-kor nekem "riadót" fújt... Természetesen addig nem hagyott nyugton, míg fel nem keltem teljesen! Mint egy gyerek.. ha kell valami, már rögtön visít... :D Pont a legszebb álmomat tudtam volna megálmodni... erre ez a kis rosszcsont csak nem hagyott nyugton! -.-" Egyszer megeszem, szó szerint!!
Nem tudom mi ok folytán, de az ottlétem alkalmával, nem egyszer bevillantak emlékképek arról, hogy milyen is volt minden még az elején... Szabival. Változott-e valami? .. Milyen volt akkor? Miben volt más minden, így fél év elteltével lassan?? :))

Lépek.. mindjárt bealszom! Bocsi az igénytelen/elkapkodott bejegyzésemért! ^^"

Ui: Avival tervezett Új és közös blogunknak is neki kell állnom újra, mivel az eddigi rendszerbe porszem került. Magyarul, MINDENT KEZDHETEK ELÖLRŐL! -.-"" Nagyon boldog vagyok!!
Na, de mostmár megyek is...
Pápá Mindenkinek!! :P

Egy "Új" fejezet

Kedden, - azt hiszem büszkén - kijelenthetem, hogy sikeres vizsgát tettem...
Hivatalos végzettségem: Települési Környezetvédelmi Technikus.
Megmondom őszintén, nagyon féltem, hogy kudarcot vallok majd. Nem éreztem magam képesnek arra, - főleg az utolsó napokban - hogy helyt álljak majd a vizsga alkalmával. Hiába éreztem azt, hogy készültem, legbelül az ideg széthasított, ahogy a bizonytalanság is, és ezeket még súlyozta a mérhetetlen megfelelni akarásom mások, és valahol önmagam irányába is. Nem egyszer nyugtatókhoz kellett nyúlnom. Persze a józan ész határáig, és csak akkor, ha hivatalos megnyilvánulásom volt, nagy emberek előtt, a nagy napokon.
Sok feszültséget keltettem magamba, szeretteimbe egyaránt. Mondhatni, olyan voltam mint egy vulkán. Egyszer törtem ki, de akkor igazán súlyos vétekkel. Megütöttem egy szerettemet, holott nem az illetőre haragudtam... mégis elég volt egy hajszálhúzás és megtörtént a "baleset". Azóta is nagyon röstellem a dolgot.
Talán csak a szeretet képes eltűrni ilyen hibákat... Tanultam belőle, soha többet nem emelek Rá kezet...

A vizsga utáni napokban nem kell mondanom, első dolgom volt a töménytelen pihenés. Egyszerűen élni is alig volt erőm azokban a napokban, rengeteg erőt leszívott belőlem a felkészülés és a megmérettetés egyaránt.
Szerdán egyből ki is mentem Szabihoz a Desedára. Csak ma késő délután estem haza, de holnap megint megyek ki és csak szombaton esek majd haza.. xDD Mint egy körforgás, de valljuk be, tényleg keveset találkoztunk csak, úgy gondolom Ő is és én is megérdemlünk egy kis időt magunknak, egymásra.. :)
Ma például horgászni is volt szerencsém! *-* Életem legkomolyabb horgász-élményével lettem gazdagabb, Kedvesem oldalán. A kíváncsi kapások mellett persze, volt időm kicsit napozni is bikiniben! IGEN! Bikiniben... Nem volt egy nagy forgalom, és hát valljuk is be, kényelmesebb öltözet ilyen forró napokon, mint egy póló... ^^
Másik büszkeségemre váljon, hogy fogtam nem is egy halat, nem is kicsit... *-* Bár meg lett a következménye, az esti pHancsizás ellenére a bőrömben érzem ezt az "aromát" még most is... :D
Persze, kellett ehhez a sikerhez egy Tanító, Szabi személyében. Ő igazán profi ebben is, akárcsak a csocsóban! De tényleg! Minden elvakultság nélkül kijelenthetem! :P És bár jól elügyetlenkedtem olykor a horgászos témát, néha azért sikerült meglepem Őt! :))
Ez a két nap... (Hát nem is volt két nap, mert ugye munkába is ment... és mi egyéb...) elmondhatom, hogy ritka olyan volt, amikor nem zajlott félreértés, vagy duzzogás egy irányból sem. Szóval szép kerek volt minden, talán olyan amilyennek lennie kell.
Nem panaszkodom. Minden figyelmet megkapok Tőle amit csak lehet, valamint a szüleivel is remek kapcsolatot ápolok. Az én szüleim is ismerik Őt, ilyen téren sincs gond.
Viszont még néha azt érzem, hogy csiszolódnunk, igazodnunk kell a másikhoz, amit legkönnyebben közös programokkal érünk el... :) Ez, nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást, csupán még vannak hiányosságok a kapcsolat "frissességét" illetően. Nem is olyan sokára, végre fél évesek leszünk. El sem hiszem, milyen gyorsan megy az idő. A vizsga mellett ennek az időnek a betöltése lesz boldogságom netovábbja. Arról nem is beszélve, hogy pontosan egy hónap múlva, Szabi születésnapját is megünnepelhetjük! *-* Mondjuk, fogalmam nincs mit adhatnék számára!! :( Annyira szeretném meglepni valami igazán átütő sikerű ajándékkal... De ötletem sincs. Egyenlőre egy pólónál, valamint esetleg egy rövid ujjú ingnél leragadtam... xDD
Nem is tudom mit akartam még közzé tenni....

Azt hiszem, mára ennyi. Szép Jóéjt Mindenkinek!! ^^

Játszom a tűzzel...?

Éljen! Hétfőt kezdően, és a keddet bezáróan végzem az átkozott technikummal, ha minden igaz. Nem mondom, hogy nem volt jó az a 2 év a többiekkel, de így a végére kicsit bepöccentem.

Hétfőn csupán 3 szóbeli és egy gyakorlati vizsgám lesz. Kedden pedig 2 gyakorlati vizsgával zárok.
Tanulok ezerrel, azaz készülök. Alig alszok, energiaitalon élek, ráadásképpen pedig nem megyek sehova. Majdnem sehova... ^^"

Holnap is csak olyan engedéllyel mehetek ki Szabihoz Toponárra, hogy majd az Ő felügyelete alatt tanulok, és hogy majd végül kikérdez a tételsorból. De nekem még így is megéri. Végre lesz imponáló erőm! :)
Tudom, bátor dolog egy ilyen találkozást beszervezni a hétvégére, de hát kockázat nélkül nincs győzelem. Bár még így sem biztos a győzelem, de mégiscsak nagyobb lendülettel fogok neki állni, mint itthon. Ismerem magam... Mivel megfelelni akarásom forrása kimeríthetetlen, ezer százalék, hogy ott kint nem okozok majd csalódást. Nem is lenne lelkiismeretem nem tanulni ott kint tisztességgel. Ráadásképpen így legalább párosítom a kellemest a hasznossal...

Nem igazán van most időm érzelmekre. De tényleg. Mégis mindig történik valami olyan, amely által akaratom ellenére sem tudok ennek eleget tenni. Nemhogy az embereket, de sokszor a mellettem lévő szeretteimet sem tudom megérteni.

Lényegében ma is hadilábon állok a kapcsolataim .. hogy is mondjam??...jellemzésével. De tényleg.
Délelőtt rám írt fb-on, chaten egy régi ismerősöm, ki ... még annál is régebben szerelmes volt belém nem is kicsit. Mások szerint, kapcsolata ellenére ma is az, de lényegtelen is. Ennek érdekében én inkább hátrébb húzódtam, semmiféleképpen nem tudtam/tudok havernál többként tekinteni az illetőre. Szóval ma rám írt meglepődésemre és picit beszélgettünk. Említette, hogy találkozhatnánk, kérdezte mi újság a kapcsolatommal, Szabival..? valamint üdvözölte Őt, amit át is adtam. -.-"" Én idióta!!!! Nem sejtettem, hogy lavinát indítok meg vele. Furcsa mód, Szabi teljesen másképp reagálta le a dolgot, - nem mondom, hogy nem esett jól a féltése - de sosem gondoltam volna, hogy ennyire ...
A eset érdekessége, hogy levelet írt az illetőnek. Korrekt, de intő levelet, "kopjon le rólam" címszóval. Elég kényesnek éreztem a helyzetet.. meg aztán nem szoktam meg, hogy Szabi ilyen "semmiségen" felhúzza magát... Persze, kíváncsi voltam a reakciójára, de hogy levelet is írt az illetőnek... ?? Jöhet majd a magyarázkodás ezerrel a saját ostobaságom miatt.
Igencsak dühösnek éreztem a Szabit... Majd megkérdőjeleztem a bizalmát felém. De nem erről van szó, másról. A vallomás amit kaptam tőle, újra sokkolt. Zavaromban azt sem tudtam mit reagáljak rá. És olykor tényleg nem értem sem Őt, sem a viselkedését. Mikor végre le tudtam írni neki pár kedvderítőnek hangzó mondatot, arra nem jött reakció. Nem tudtam a helyzettel mit kezdeni, így elköszöntem tőle.

Azt hiszi, csak Ő fél attól, hogy elveszítheti a szerelmét?? Én nem félek ugyanúgy? :)

Megszívtuk!

Hát, ma írtam a technikumi vizsgáim egy részletét meg. Környezettechnika és Hidrológia/Hidraulika voltak a főszerepben ez alkalommal. Készültem nap-napot, ugyan nem állandóan, de a magam módján, teljes erőmből...
Számolást és elméletet egyaránt tanultam, már túl akartam lenni rajta mihamarabb..

Pontban, 08:00-kor az igazgató helyettes felnyitotta a "6 pecsétes" borítékot, mely a feladatlapokat tartalmazta. Mikor kiosztották, meglepődésemre, 3 oldalnyi feladat nézett velem szemben. ( Ez még Lájkoltam volna.. :P)
Ha részletezni akarom, 6 feladatból állt mindössze. Ami igazán felháborodást váltott ki az osztályban az az volt, mikor láttuk, hogy 5 feladat tömény számolás. És hogy rontsak az esélyeken, meg a lehetőségeken, - elmondom - hogy az 5 számítási feladatból, legalább 3 olyan példa volt, melyet egyetlenegyszer sem vettünk sem a múlt év, sem az idei év során. Nem nehéz kitalálni ilyen "esélyekkel" a hátam mögött, hogy mennyire tökéletesre sikeredhetett az írásbeli.
Persze, üresen nem hagytam felületet, hiszen bárhol találhatnak majd pontot, de akkor is kétségbeejtő volt a helyzet. Az én részemről azért volt az, mert Zsófin, az osztály legjobb tanulóján a "nem tudom!" vonásokat voltam vélni felfedezni. Lehet, hogy lettek jó számítások aláírom, de... ahogy lestem az osztályt azalatt a 2 óra alatt, mindenki csak nézett össze-vissza, mint hal a szatyorban, legalább háromnegyed órán át. Ilyen eséllyel vágtam neki a feladatlaphoz...
Meglátjuk mi lesz..

Több nap után, ( mivel a találkozókat is levettem heti egyre... ) végre ma megint találkoztam Szabival. Nálam volt picit.. Picit? Több órát és elvoltunk mint a jóemberek. Alig vártam, hogy Vele lehessek, annyira vágytam az ölelésére, az érintésére, a biztatására...
A lényeg a lényeg! Megtörtént, ami eddig még soha!! O.o Kiszívta a nyakamat a kis maszatkám! Egyetlen jelentkező volt egy ideig erre a posztra, azóta ...
Szépen megmaradt a helye és szinte büszkén hordom, bár elég gyerekesnek tartottam, de hogy Szabi szavaival éljek: "Még én is gyerek vagyok!!! :D" Egyetértek. Az, de velem együtt és hihetetlen, hogy miket tudunk a másikkal kezdeni! :)

Szóval összegezve, mindenki megszívta a maga módján :D

Boldogan..

Ahogy vészesen fogynak a percek, órák a hétből, - ebből a förtelmes hétből - és ezáltal a hét utolsó napjából, ezzel arányosan az én diagramom is növekszik pozitív irányba. Furcsa. Talán tényleg átkozott egy hét volt ez a mostani, és ahogy eltűnik lassan a vasárnap, úgy jönnek fénypontok felszínre. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy alakulnak így dolgok...

Szabiról tudom sokat írtam/írok és ezáltal talán mások számára a blog ellaposodhatott, de talán saját magam és mások is által is, "tanulásképpen" jó beszámolni, a számomra fontos élményekről, vagy esetekről.. és persze vannak hűséges Olvasóim akikben mindig bízhatok ;)

Nehéz leírni úgy egy tapasztalatot vagy eseményt, hogy a Kedves Olvasó azt valamiféleképpen át is érezze, de én azért mindig próbálkozom, hogy sikerüljön picit. Talán ezért olyan nyitott és őszinte, sokszor mondhatni már bensőséges a blogom :)

Szóval Szabi.. Hogy is jellemezhetném Őt? Ha abból indulok ki, hogy egyke, akkor talán már mindent el is mondtam az által..
Magának való. Hogy kedves Avi barátnőm szavaival élhessek ;) Van egyfajta stílusa az emberemnek, de ennek köszönhetően tudunk mindent megbeszélni.
Sokat siránkoztam még az elején, hogy nem egy romantikus lélek olyan szempontból, hogy míg mások agyba-főbe csöpögnek számtalan szívecskékkel mellékelt üzenetekben, amíg mások telerakják közös fotóval és képpel a nyílt közösségi oldalakat, addig Ő és ezáltal már én is, megmaradunk egy kicsit szűkebb és visszafogottabb világban. A mi kis világunkban. Személyre szabott, és ugyan szerényebb, mint másoké, de a miénk és egyre titkosabb.
Hiányoltam jó ideig, hogy én nem kapok olyan reakciókat amiket más szerelmes pároknál láttam. Bántott, hogy talán nem lehetek olyan fontos számára. Koppra úgy jött le. Azt hiszem tévedtem megint. Bevallom.
Szóval ezeknek tudatában már én is visszafogtam magam igencsak ezzel a "romantika" nevezetű akármivel. Nem láttam értelmét, hogy nyíltan vallottam nap mint nap szerelmet, várt reakció nélkül. Mikor felhánytorgattam, hogy minek köszönhetem "bő beszédűségét", azt válaszolta, hogy az Ő magánélete nem tartozik másra. Köpni-nyelni nem tudtam, a rózsaszín fátyolt kicsit lekaptam magamról és beláttam, igaza van. Azóta még én is jobban érzem magam. És nem is írogatok szerelmetes üzeneteket, és vallomásokat olyan helyre, ahol mások is látják. Meg lett az eredménye; Személyesen, vagy csak akár ha mi beszélgetünk gépen, már sokkal több imponáló erőt és szeretet kapok ... tapasztalatom szerint egyre többet és mélyebben.
A mai nap is volt erre példa és megmondom őszintén, mostanában nem kaptam olyan .. hogy mondjam? Ő tőle nem várhatom el, és nem is várom el, hogy olyan vallomást kapjak, mint amikkel én szoktam Őt bombázni. Ha mondja vagy leírja, hogy "szeretlek!", máris furcsán érzem magam, ahogy akkor is, ha érzem, hogy szenved a hiányom miatt... Olyankor gyengének érzem Őt is, mivel nem szoktam meg, hogy beszámol az érzéseiről nekem. Ma mikor arról ejtett szót, hogy hiányzom neki, akkor hirtelen nem tudtam mit reagálni arra, mert nem egyszerű szóval fejezte ki azt, hanem 3 mondatba foglalva, de olyan gyönyörűséggel és őszinteséggel, amit előtte még nem tapasztaltam. Szinte nem is akartam elhinni.. Ettől függetlenül tudom, csak pillanatnyi állapot volt. Valószínűleg a közeljövőben nem lesznek ilyen alkalmak, és persze nem is várom el.. De tény, hogy meglepett. Jól jött ezekben a nehéz napokban Tőle egy ekkora érzelem kitörés. Azt hiszem Ő is meglepődött saját magán, de még utólag is kaptam kedves, léleknyugtató szavakat, és hozzátette, hogy sosem mond olyat ami nem igaz... - bizonyítva ezzel őszinteségét, felém.
Szóval nem tudom mit mondhatnék... Nehezen térek még most is magamhoz, ha vissza gondolok, azokra a szavakra. Ragaszkodásom hozzá mindig is erős volt. Egyre mélyebben kötődöm hozzá, és ilyen alkalmakkor veszem észre, hogy Ő is kezd hozzám ragaszkodni, még ha talán tiltakozik is ellene. Nem fog tudni. Elárulom. Olyan ember még nem igazán született, aki tudna az érzései felett uralkodni. Talán az miatt, hogy meg szoktam, hogy nem "nyálas" és nem olyan mint a "többi" szerelmes pár, szóval ezáltal van az a mai napig is, hogy zavarba hoz az őszinteségével, vagy hogy mindig elpirulok, mert sűrűn vannak olyan mozzanatai, hogy néz rám és közben megsimogatja az arcom. Akkor arra kérem, ne csinálja, hagyja abba.. - Hülye vagyok, nem tudom miért mondom ezt mindig olyankor...
Ezek mind olyan pillanatok, amik nekem furcsák, szokatlanok Tőle... de egyben iszonyatosan boldoggá tudnak tenni! :)
Ez így összetett ... ?

Fáradtan, de nem megtörve..

El sem hiszem, hogy vasárnapot írunk. Ez a hét ritka rossz volt, igazából nem is tudok hasonlóan rossz hétre visszaemlékezni ehhez képest... Ebben a hét napban aztán tömören volt szinte minden; Viták, vádak, békülések, szidások, sok idegeskedés meg feszültség, balszerencse, majdnem baleset is .. - talán sok is volt.

Nemsokára új hetet kezdünk, sokan és jó magam a keddel együtt vizsgákat is. Nagyon "boldog" vagyok tőle, tele vagyok ideggel, nem tudom mire számítsunk, mivel valami új modulban veszünk részt, ezáltal mi leszünk a "kísérleti nyuszik". A lényeg a lényeg, a szint 51%-tól van meg. Az a minimum. Ha valaki az alatt teljesít, nem valószínű, hogy megkapja a technikusi papírját. Ééés ez "csak" technikum. Ha egyetem lenne avagy főiskola, azt mondanám oké. De így, azért érdekes. Viszont ez ellen nem tehetek, amit tudtam/tudok, azt megtanultam, vagy tudni fogom, vagy nem. De nagyon ajánlom magamnak, hogy sikerüljön, mert engem itthonról kidobnak, mint macskát ****ni - már elnézést. Ilyen remek ösztönző súllyal a hátam mögött, kicsit sem görcsölök a vizsgák miatt. - csupán már alvászavaraim vannak...

Hazudok, ha azt mondom nincs inspiráló erő. Az mindig van. Ahogy céljai is vannak mindenkinek. Én csupán nem akarok szégyenben maradni sem a Szabi, sem a családom előtt. Jó lenne már csak ezáltal azért a francos papírért megküzdenem, ami hozzáteszem, szakmát nem ad.. Mondhatni semmilyen irányt nem mutat. Van, aztán kész. Itt, Somogy-megyében aligha tud elhelyezkedni valaki diplomával, pályakezdőként. Nemhogy egy Települési Környezetvédelmi Technikus eltudna.. :) Szóval ilyen és még hasonló dolgokkal a fejemben gondolkozom sokat azon, hogy mit is kezdhetnék önmagammal és (ha adja Isten meglesz..) a papírral. Nyári melót talán tud intézni barátnőm, de az is csak alkalmi lenne, és az is áldozattal járna. Ez esetben egy kis időre meg kellene válnom majd anyuéktól és Szabitól. A szüleinek is biztos furcsa lenne vagy lesz, ha megyek, de nem tudom, hogy Szabi hogy reagálna majd a dologra. Viszont sok választásom nincs, mivel pénz az kell, hogy az ember megélhessen, és nekem tapasztalatszerzésnek is jó lenne.. De bevallom, biztos nehéz napok várnának rám, talán fognak is.

Így összegezve elég kilátástalan a helyzet, de nem hiszem, hogy lehetetlen! Mostmár úgy vagyok vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, csak már legyek önálló! Tényleg vannak, azaz lennének céljaim, és tudom, hogy dolgozni és meg kell szenvedni értük, de ezeknek tudatában akarok a vizsgákon minél előbb túl lenni és szabadulni! Már régóta erre vágyom..

Összefoglalva...

"Legbensőbb érzéseimet, titkaimat is kigyóntam Neki. Szájzáram varázsos feloldását még csak nem is bántam. Mi több, kifejezetten élveztem. Az ő társaságában éreztem bizonyosan, minden sejtemen átáramlóan, hogy élek, hogy ez csodaszerűen szép."



A tegnap esti órák gyorsan elszálltak, viszont amúgy az egész pénteki nap lassú és üres volt.

Minden az előző bejegyzéseknek megfelelően történt. Majdnem minden. Egészen sokáig bent maradtam a városban, volt elintéznivalóm bőven, de legalább voltak "követőim", azaz barátaim akik velem tartottak. Az én gondjaimmal együtt az övükéit is számba vettük, így mindenki elintézte dolgait egészen hamar. De így is kb. délután háromra estem haza, - elmondhatom dögfáradtan - de még utána jött a java..

Teltek a percek, Szabi munkaideje már rég lejárt, Ő ugyan sehol nem volt. Amúgy meg kell jegyeznem, nagyon "pontos" ember általában... ^^" Ami néha bosszantó is...
Szóval vártam, de már alig állni nem tudtam, úgy sajogtak a lábaim, így gyorsan kidőltem aludni picit. Mire egyszer csak csengetést hallottam az ajtón. Gyorsan kitántorogtam és beengedtem az elveszettet..
Nem kell mondanom, hogy mennyire sokat maradt nálam. 10 percet nagyjából, mert utána máris rácsörögtek telón, hogy indulhat. Azt mondta, hogy nem marad ott a találkozó után, nem ül be sehova senkivel sem. Kedve nincs hozzá, majd este 8 körül jön. Örültem. Addig is tudtam készülni kicsit magunkra és a megbeszéltek szerint, rám is csörgött 8 óra után nem sokkal. Kijelentette, hogy kicsit tovább marad és mégis összeül a jó haverokkal. Megkérdezte, nem baj-e? Hirtelen egy ideg megint majdnem elpattant bennem, - sőt - el is pattant, de kénytelen voltam leplezni. Igazából szólt és rendes volt, hogy megkérdezett engem is róla, és nem is akartam konfliktust, sem hisztit csapni megint általam, így jobbnak láttam helyeselni a dolgot. Bár azért, rosszul esett mert vártam Rá nagyon. Csupán annyit kérdeztem, hogy mikor jön haza, mire azt felelte, hogy 10 óra körül. Ez sem tett jót az idegrendszeremnek, - én kis hisztipalánta, kisajátító Dorina, - soknak véltem még a plusz 2 órányi kitérőt. De azzal is tisztában voltam, hogy alig jár el valahova, főleg nem régi barátokkal és ismerősökkel. Így, nehezen ugyan, de sikerült eltekintenem saját önzőségemtől és a telefonban helyeseltem továbbmaradását, majd jó szórakozást kívántam Neki. Ezt a legőszintébben! Anyum is megdicsért, hogy végre szépen cselekedtem és helyesen. Ilyen dolgok terén kell változtatnom, hogy ne okozzak csalódást. Ha az alkalommal is lett volna egy kirohanásom, úgy érzem annak már lett volna következménye, mégpedig a bizalomvesztés a részéről, felém. Na ez az a dolog, a bizalom, ami kettőnket erősen összetart.
Utána azért még kicsit forrt a fejem, de tényleg sokat számított, hogy szólt és megkérdezett.
Talán már negyed 11 is elmúlt, mikor Ő még sehol nem volt. Legalábbis nálam biztos nem. Hirtelen megcsörrent a telefon újra. Ő volt. Épp hazafele tartott gyalog, gondolta felhív előtte és szól erről is... Jólesett ez is igazán. Elváltunk a telefonba és azok a várva várt percek is hosszú időnek tűntek. Nem szeretem, ha késő este egyedül sétálgat egy ismerősöm/szerettem, ebben a ronda világban. Nem volt nála a kocsi, hiszen ivott alkoholt, valamin azt mondta, hogy hazahozatja magát majd, de gondolom nem akart mást ennyivel "terhelni". Ismerem már annyira,. Mindent maga akar megoldani és önfejű, pedig biztos felajánlották, hogy elhozzák..
Szóval nagyon örültem, hogy végre-végre hazaért hozzám, igazán magaménak akartam tudni, mivel előzőleg már mindenki ellopta Tőlem! >.<
Fáradtnak tűnt picit és jókedvűnek egyben, de persze meginformáltam, hogy mi történt a rendezvényen. Én is fáradt voltam aznap, így szépen fogtam magam és elfeküdtem Vele az ágyra. Jó szorosan hozzá bújtam, átkarolt és Ő folyton csak csókolt. Saját magához képest ragaszkodóbb volt és akaratosabb, ez érdekes is volt számomra. Aludni akartam igazából, de nem hagyott nyugton... :D Hihetetlen egy figura! "CsodaCsokisSzabi" :D - ezt a nevet most ihlettem :D

A lényeg a lényeg, túléltem péntek 13.-át, bár kora délután, ha nem állok meg nehezen a zebránál, akkor velem együtt a barátaim is repülnek át a kocsin, ugyanis a vezető nem látta, hogy ott vagyunk és ahhoz képest nagyon gyorsan hajtott. Én is az utolsó pillanatban valami oknál fogva megtorpantam hála az előérzetnek, vagy 6. érzéknek, nem tudom. Tényleg nem sokon múlt, hogy aznap eltapossanak...

Na, de most mennem kell tanulni és számolni! Mindenkinek további szép napot!! ^^

Péntek 13.

Babonások vagytok? Én nem mondom annak magamat, mégis általában észben tartom mi-mikor van, szóval érdekelnek az ilyen Mende-monda történetek. Némelyiknek még több figyelmet is szentelek, de igazából az álmoknak több jelentőséget adok a magam részéről...
Nem is tudtam a mai napig, hogy pénteken, péntek 13.-a lesz... O.o Ahogy kezdődött a hetem, átvillant bennem, hogy ha már most ennyi balszerencse ér, akkor majd azon a napon mi ér el engem? Elüt egy busz? Elrabolnak? Ne adja Isten... Áhh nem, ilyenkor ilyesmire gondolni sem szabad! Mindenesetre érdekes, hogy a hétbe máris így belekezdtem. De bizonyára VÉLETLEN!! :))

Valahogy általában amit magamban kitervelek, az nem jön össze. Oké, ezt megszoktam, de mikor fontosabb dolgokról lenne szó, elkap az ideg és hiába nem tehetek róluk, változnak dolgok. Az a bizonyos péntek is ilyen lesz.
Avival tervem volt, hogy kigyalogolunk a Desedára aznap a délelőtti órákban. Természetesen nem jön össze, mivel tanáraink kitalálták, hogy pénteken lesz konzultáció. Mondjuk a csütörtök még fennállna, de engem nem engednének el így vizsgák előtt oda is, így fel sem merem vetni a kérdést...
Szóval innen is elnézésedet kérem Avi, ez alkalommal nem jött össze, de ígérem majd a nyáron, valamikor annak az elején, megszervezzük rendesen és elmegyünk ki tényleg! :))

Na de ezzel a pénteki nap, nincs lezárva. Ma volt fent nálam Szabi. Ahhoz képest, hogy tegnap összekaptunk, annak nem hagytunk nyomot a továbbiakban és ennek örülök. Szeretem ha ilyenek vagyunk...
A lényeg, hogy szóba jött a pénteki, Ő általa (is) szervezett osztály találkozó, és megkért, hogy menjek Vele, a rendezvény után mikoris a többiekkel beülnek majd valahova még inni. Nem tudom, hogy ott-e nekem ilyen alkalmakkor... Szóval mennék szívem szerint, de azért ezt még átbeszéljük. Rá bízom! Ha szeretné, hogy az oldalán legyek aznap este, ott leszek. Ha pedig itthon kell megvárnom, hát itthon várom meg!! :)
Na és a mérlegelés! xDD Az a heti pénteket...

(+) ... (-) ...

* Várom, mert együtt lehetek egészen sokat Vele!!! ^^

*Nem várom, mert közeledem a
vizsgákhoz..
*Nem várom, mert péntek 13.-a lesz.. xD

Ezzel zárom soraimat!! Jóccakát Mindenkinek!! ^^

Ohh apropó!! :) Holnap 11.-e! 4. hónap... ;)

Remek hétnek nézhetünk elébe...

Üdvözlet Kedves Olvasóim!!

Mostanában hetem ilyen balszerencsésen nem kezdődött...
Tegnap sikeresen összekaptam Szabival, Szabi haverjával (Navival) konkrétan összevesztem, de az éjszakát is rettegve töltöttem el. De mindent az elejéről...

Hétfőn lett volna konzultációnk az osztállyal, de mint kiderült, feleslegesen mentünk be négyen is... Így fogtam magam és bent maradtam barátnőmmel, Monesszal a városban és Rudival. Igaz Rudi a délelőtti órákban már levált tőlünk, de így is mindig voltak ismerősök akik hozzánk csapódtak. Mivel kora reggel engem bevitt Szabi az iskolától nem messze lévő színházpark utcájáig, arra gondoltam, hogy munka után is esetleg láthatnánk egymást, még ha 10 perc erejéig is...
Nem kell mondanom, a telefonom lemerült... Nem tudtam elérni. De kitartásom által, vagy 4 embernek kértem el telefonját telefont, hogy megtudjam cserélni a sim-kártyákat és meg tudjam csörrenten Szabit. Nem kell mondanom... A sim-kártyán nem volt rajta száma! Én idióta! -.-" De mindegy is, azóta gondoskodtam róla. Teljesen le voltam törve, munkaideje már rég lejárt, hagytam az egészet a francba...
Hazaértem, ráírtam msn-en, kiöntöttem a lelkem... fent volt, de választ nem kaptam, mintha a falnak "beszéltem" és siránkoztam volna. Kissé elöntött az ideg. Fogtam magam, majd leléptem. Egészen késő este írt csak rám. Feszült voltam, de nem rá voltam dühös, csak közben az idióta, egós Navival is nyíltan vitáztam facebook-on... Sajnos mégis minden haragom átterelődött Szabira. A legapróbb dolgokba is belekötöttem...
Szabival nem is értem min kaptunk össze. Azaz ha őszinte leszek, - bevallom - megint én reagáltam túl bizonyos dolgokat. Pénteken lesz Toldis osztálytalálkozója, melyet Ő is szervezett meg többek közt... Fogalmam nincs mikor ér haza, mivel nálam alszik majd. Aztán mondta, hogy a rendezvény után még beülnek egy helyre, és hogy engem is magával visz! Természetesen nemet mondtam, nincs kedvem menni sehova sem, majd kijelentettem, hogy ne égesse magát Velem. Erre aztán rendesen fennakadt, meg szóba jött az exbarátnője is általam, azzal is rendesen felhúztam... Nem tudom mi volt velem. Lényegében békésen váltunk el, de persze elnézést kértem a kirohanásomért...
Eljött az éjjel. Mániám a tej. (Dobozos, abból is iszok..) Így átvittem a szobámba és leraktam az asztalra, ahogy azelőtt is. Nemsokra rá megébredtem, és ittam egy pár kortyot. Folytassam? :) Kicsúszott a kezemből és egynegyede az ágyamon, a másik negyede az elosztóban kötött ki. Felhőtlenül boldog voltam. Feltöröltem, de nagyon sötét volt, csak remélni tudtam, hogy megúsztam... Hát nem. 10 perccel később sörcögésre meg égett szagra riadtam meg. Azonnal rohantam apumhoz át, szóltam majd Ő akadálymentesen mindent megoldott. De nagyon megijedtem. Nehezen aludtam csak vissza.

Iszonyat nehéz volt a tegnapi napom, most is fáradtnak érzem magam kicsit, holott tanulnom sem ártana, itt van a nyakamon a vizsga. Többet nem tudok mesélni... Jaj de! Még valami! Ma délelőtt.. anyumék szobájába bevittem a flakonos üdítőt ... Éppen ki akartam nyitni, de nem ment és kiesett a kezemből az elosztóra. Tiszta ideg voltam! Szerencsére nem jött le előzőleg a kupak, mert ha úgy esik le... Hát nekem megint végem ^^ "
Ez egy nagyon szerencsétlen hétnek indult el eddig, de biztos vizsgák miatti feszültség okozza ezeket a dolgokat, a botlásaimat... Mindenesetre vigyáznom kell jobban, mivel hosszú még a hét... ^^

[ Egyik legkedveltebb klippem, engem mindig felvidít! ;D ]

A jövőm most kezdődik... Veled!!

A jövőnket szerintem nagyrészt mi magunk alakítjuk. Döntéseinken alapszik egy-egy út tényleges kiválasztása.
Nekem hamarosan vizsgáim lesznek, majd belehuppanok a nagybetűs életbe, az önállóságba. Onnantól kezdve csak magamra számíthatok majd és másik felemre; Kedvesemre. De persze semmi sem állandó és biztos. Tudom, tapasztalom nap mint nap...
Ez a következő pár hónap igencsak érdekesnek lesz mondható számomra. Új és első munka, valamint kapcsolataim fenntartása lesz az elsődleges célom.
Félek-e? Sokan kérdezték. Még nem. Nagyjából tisztában vagyok képességeimmel és megmondom őszintén, régóta vártam arra, hogy önállóan érjek el dolgokat az életben. Hogy a kenyerem, a ruháim én vehessem meg, hogy munka díjamat arra költsem akiket szeretek, és akiknek szüksége van segítségre... De ez pár terv csak a sok közül.
Erre régóta vártam. Amitől tartok az az, hogy nem találok olyan munkát amiben "megmutathatom" magam. Igazából nem vagyok nagyravágyó és szívesen dolgoznék kétkezű munkát is, csak fizessék meg lehetőleg rendesen. ^^" - de most nem is ez a lényeg.
Bízom magamban és abban, hogy lesz lehetőségem életem során eleget dolgozni majd... ^^"

A bejegyzésem címe rendkívülinek mondható számomra. Nem kell mondanom, Szabi mondta nekem e szép és számomra ékes szavakat. Meglepett nagyon, és még annál is jobban esett! :)

Nemrég értem haza Toponárról, Szabival voltam egy egész teljes napot!! :) Nagyon jól éreztem magam, és láttam Ő is. Felszabadultabbak voltunk mint valaha tán. Bolondoztunk, nevettünk sokat, nagyon sokat! :)

A dalt is melyet linkeltem a bejegyzésre, Ő mutatta és Imádom!! :$

Jelenleg nem tudok többel rendelkezni! :)

[Viszont Avi barátnőmnek üzenem, hogy közös blogunknak neki álltam de eddig nem jutottam sokáig el... Amint tisztázódnak körülöttem a dolgok és "szabad" leszek, folytatom annak további kidolgozását...! Még lesz munka vele... ;) ]

http://navi.blog.hu/ <---- Még NEM él! :)))

Mulandó dolgok, mulandó emberek...?

Nem is tudom mivel kezdhetném bejegyzésem, Kedves Olvasóim! Igazából most is csak röpke időm maradt arra, hogy bejegyzést tegyek közzé, ezáltal rövidre is fogom mondanivalómat, - már ha az egyáltalán valaki számára is.

Bizonyos emberekkel személyekkel mindig is úgy voltam, hogy semmi esetre sem nem akartam elszakadni tőlük. Rettegtem és egyben betegesen meg akartam felelni számukra, hogy esély se legyen félelmem tényleges beteljesedésére...
Aztán bizonyos idő után egy barát, két barát elveszítése után, - még ha nem is látszott rajtam - tökéletesen elvoltam egymagam, nem tudott meghatni egy-egy személy "elvesztése". Megtanultam, hogy ragaszkodni amilyen jó és szép dolog, olyan veszélyes is egyben. A napokban már csak addig húzok határt magamnak ezzel kapcsolatban, amíg azzal is tisztában vagyok, hogy mekkora a rizikó faktor, ha netán-tán valamilyen sérülést is kaphatok, szenvedhetek, annak mértéke mekkora...
A napokban, elmúlt hónapokban is kaptam negatívumot olyantól, akitől nem vártam volna talán soha, és mégis elutasított vagy már nem úgy közeledett/közeledik hozzám, mint előtte. Éreztem a beszédén, a tekintetén, a lényemhez való hozzáállásán, hogy másként tekint már rám. Talán szeret még valahol, de nem én vagyok számára az a bizonyos "barát". Ami nem is baj. Hiszen semmi közünk nincs a másikhoz, és csupán talán nekem fájna, ha végleg vége lenne ennek az egésznek. Viszont sem az illető, sem magam részéről nem érzek ilyesmit. Így alakult. Ő másban látta meg a barátot, a megbízható személyt, én pedig ezt tudomásul vettem, mondhatni rohadtul nem tudott soha érdekelni.
Talán úgy tűnik haragból írok, de egyáltalán nem. Megszoktam az ilyesmit, valamint elismerem, ha én is hibás vagyok. Ez esetben lehet hogy tényleg valamit rosszul csináltam és annak okán történhetett, hogy távolabbi a viszonyom valakivel, mint valaha. De az alkalmat megragadva, kiemelném, hogy nem siránkozok. Jobb így mindenkinek. Nem fogok sírdogálni meg rettegni (mint egyesek...) sem kérdezni, nem keresem az okokat, nem fogok könyörögni.. szóval nem alázkodom meg! Ez az.. amit egyre jobban mások miatt meg kellett tanulnom!