Boldogan..

Ahogy vészesen fogynak a percek, órák a hétből, - ebből a förtelmes hétből - és ezáltal a hét utolsó napjából, ezzel arányosan az én diagramom is növekszik pozitív irányba. Furcsa. Talán tényleg átkozott egy hét volt ez a mostani, és ahogy eltűnik lassan a vasárnap, úgy jönnek fénypontok felszínre. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy alakulnak így dolgok...

Szabiról tudom sokat írtam/írok és ezáltal talán mások számára a blog ellaposodhatott, de talán saját magam és mások is által is, "tanulásképpen" jó beszámolni, a számomra fontos élményekről, vagy esetekről.. és persze vannak hűséges Olvasóim akikben mindig bízhatok ;)

Nehéz leírni úgy egy tapasztalatot vagy eseményt, hogy a Kedves Olvasó azt valamiféleképpen át is érezze, de én azért mindig próbálkozom, hogy sikerüljön picit. Talán ezért olyan nyitott és őszinte, sokszor mondhatni már bensőséges a blogom :)

Szóval Szabi.. Hogy is jellemezhetném Őt? Ha abból indulok ki, hogy egyke, akkor talán már mindent el is mondtam az által..
Magának való. Hogy kedves Avi barátnőm szavaival élhessek ;) Van egyfajta stílusa az emberemnek, de ennek köszönhetően tudunk mindent megbeszélni.
Sokat siránkoztam még az elején, hogy nem egy romantikus lélek olyan szempontból, hogy míg mások agyba-főbe csöpögnek számtalan szívecskékkel mellékelt üzenetekben, amíg mások telerakják közös fotóval és képpel a nyílt közösségi oldalakat, addig Ő és ezáltal már én is, megmaradunk egy kicsit szűkebb és visszafogottabb világban. A mi kis világunkban. Személyre szabott, és ugyan szerényebb, mint másoké, de a miénk és egyre titkosabb.
Hiányoltam jó ideig, hogy én nem kapok olyan reakciókat amiket más szerelmes pároknál láttam. Bántott, hogy talán nem lehetek olyan fontos számára. Koppra úgy jött le. Azt hiszem tévedtem megint. Bevallom.
Szóval ezeknek tudatában már én is visszafogtam magam igencsak ezzel a "romantika" nevezetű akármivel. Nem láttam értelmét, hogy nyíltan vallottam nap mint nap szerelmet, várt reakció nélkül. Mikor felhánytorgattam, hogy minek köszönhetem "bő beszédűségét", azt válaszolta, hogy az Ő magánélete nem tartozik másra. Köpni-nyelni nem tudtam, a rózsaszín fátyolt kicsit lekaptam magamról és beláttam, igaza van. Azóta még én is jobban érzem magam. És nem is írogatok szerelmetes üzeneteket, és vallomásokat olyan helyre, ahol mások is látják. Meg lett az eredménye; Személyesen, vagy csak akár ha mi beszélgetünk gépen, már sokkal több imponáló erőt és szeretet kapok ... tapasztalatom szerint egyre többet és mélyebben.
A mai nap is volt erre példa és megmondom őszintén, mostanában nem kaptam olyan .. hogy mondjam? Ő tőle nem várhatom el, és nem is várom el, hogy olyan vallomást kapjak, mint amikkel én szoktam Őt bombázni. Ha mondja vagy leírja, hogy "szeretlek!", máris furcsán érzem magam, ahogy akkor is, ha érzem, hogy szenved a hiányom miatt... Olyankor gyengének érzem Őt is, mivel nem szoktam meg, hogy beszámol az érzéseiről nekem. Ma mikor arról ejtett szót, hogy hiányzom neki, akkor hirtelen nem tudtam mit reagálni arra, mert nem egyszerű szóval fejezte ki azt, hanem 3 mondatba foglalva, de olyan gyönyörűséggel és őszinteséggel, amit előtte még nem tapasztaltam. Szinte nem is akartam elhinni.. Ettől függetlenül tudom, csak pillanatnyi állapot volt. Valószínűleg a közeljövőben nem lesznek ilyen alkalmak, és persze nem is várom el.. De tény, hogy meglepett. Jól jött ezekben a nehéz napokban Tőle egy ekkora érzelem kitörés. Azt hiszem Ő is meglepődött saját magán, de még utólag is kaptam kedves, léleknyugtató szavakat, és hozzátette, hogy sosem mond olyat ami nem igaz... - bizonyítva ezzel őszinteségét, felém.
Szóval nem tudom mit mondhatnék... Nehezen térek még most is magamhoz, ha vissza gondolok, azokra a szavakra. Ragaszkodásom hozzá mindig is erős volt. Egyre mélyebben kötődöm hozzá, és ilyen alkalmakkor veszem észre, hogy Ő is kezd hozzám ragaszkodni, még ha talán tiltakozik is ellene. Nem fog tudni. Elárulom. Olyan ember még nem igazán született, aki tudna az érzései felett uralkodni. Talán az miatt, hogy meg szoktam, hogy nem "nyálas" és nem olyan mint a "többi" szerelmes pár, szóval ezáltal van az a mai napig is, hogy zavarba hoz az őszinteségével, vagy hogy mindig elpirulok, mert sűrűn vannak olyan mozzanatai, hogy néz rám és közben megsimogatja az arcom. Akkor arra kérem, ne csinálja, hagyja abba.. - Hülye vagyok, nem tudom miért mondom ezt mindig olyankor...
Ezek mind olyan pillanatok, amik nekem furcsák, szokatlanok Tőle... de egyben iszonyatosan boldoggá tudnak tenni! :)
Ez így összetett ... ?