Na!!

Három napos desedai kint létem Szabinál, maga volt a mennyország, minden szempontból! *-*
Igaz, hogy elfáradtam, de elmondhatom, hogy megérte!! Rengeteget napoztam, horgásztam pihentem, beszélgettem a haverjaival akik mind gratuláltak a sikeres vizsgámhoz... és persze Vele voltam állandóan és mindig volt valami közös program...! Mondjuk most keverednek a napok, és lehet, hogy már csütörtöktől együtt voltunk folyamatban, de a lényeg az, hogy még ha munkanap is volt, mindig sietett "haza", hozzám... :)
A pénteki nap elég érdekesen kezdődött... Ugyanis mikor eljöttek értem az édes anyjával, előzőleg beugrottak az itteni kis bevásárló üzletbe.. Én naivan nem gondoltam volna, hogy pont az én ajándékötleteimtől foszt meg az a személy, akit nem is olyan sokára megköszöntök 24. életéve alkalmából.. Nagyon dühös voltam a helyzetre, ezt igazából megint csak Szabin töltöttem le a kedvetlenségemmel. Komolyan ki lehet ezzel zavarni engem a világból... De nem probléma már, valamit akkor is veszek neki.. Végülis, még van időm... ^^"
Idővel megbékéltem természetesen. Aztán az órák, a napok tényleg nagyon gyorsan mentek, mondhatni, soha nem akartuk, hogy véget érjen a kellemes időeltöltés. Mintha folyton önmagamat látnám Ő benne... Annyira hasonlóak vagyunk olykor és szinte mindig tudjuk, hogy a másik mit gondol, vagy mit szeretne...
Szóval nem elégedtünk be a csütörtökkel, és a péntekkel. Péntek délután Szabi igéző tekintetével arra kérlelt engem, hogy vegyem rá a szüleimet még egy nap maradásra náluk. Igencsak húztam eleinte a számat, nem akartam, hogy anyumék rám szóljanak a folytonos ottlétem által. Kettőnk érdeke volt igazából, így ahogy hazajöttünk hozzám, nem tellett el sok idő és Szabi elkért anyuéktól engem. Nem is volt gond, elengedtek, szóval ezáltal estem haza ma pontban 13:00 óra környékén...
Fáradt is vagyok... Az éjjel nem találtam a helyem igazán... valamint furcsa mód én nem is tudok a bal oldalamon feküdni soha. Egy idő után sajnos tompa fájdalmat érzek belül, mintha az egyik szervem nyomná a másikat... (Apumtól örököltem...) Szóval forgolódtam, feszelegtem rendesen, de mindezt úgy, hogy azért a Szabiba is tudja kapaszkodni xDD Mániám a kis édest folyton tapiznom! Olyan vagyok akár egy pióca *-*
Nagy nehezen valamikor késő éjjelre el tudtam aludni.. De "hála" Szabinak, Ő már 08:00-kor nekem "riadót" fújt... Természetesen addig nem hagyott nyugton, míg fel nem keltem teljesen! Mint egy gyerek.. ha kell valami, már rögtön visít... :D Pont a legszebb álmomat tudtam volna megálmodni... erre ez a kis rosszcsont csak nem hagyott nyugton! -.-" Egyszer megeszem, szó szerint!!
Nem tudom mi ok folytán, de az ottlétem alkalmával, nem egyszer bevillantak emlékképek arról, hogy milyen is volt minden még az elején... Szabival. Változott-e valami? .. Milyen volt akkor? Miben volt más minden, így fél év elteltével lassan?? :))

Lépek.. mindjárt bealszom! Bocsi az igénytelen/elkapkodott bejegyzésemért! ^^"

Ui: Avival tervezett Új és közös blogunknak is neki kell állnom újra, mivel az eddigi rendszerbe porszem került. Magyarul, MINDENT KEZDHETEK ELÖLRŐL! -.-"" Nagyon boldog vagyok!!
Na, de mostmár megyek is...
Pápá Mindenkinek!! :P