El sem hiszem, hogy vasárnapot írunk. Ez a hét ritka rossz volt, igazából nem is tudok hasonlóan rossz hétre visszaemlékezni ehhez képest... Ebben a hét napban aztán tömören volt szinte minden; Viták, vádak, békülések, szidások, sok idegeskedés meg feszültség, balszerencse, majdnem baleset is .. - talán sok is volt.
Nemsokára új hetet kezdünk, sokan és jó magam a keddel együtt vizsgákat is. Nagyon "boldog" vagyok tőle, tele vagyok ideggel, nem tudom mire számítsunk, mivel valami új modulban veszünk részt, ezáltal mi leszünk a "kísérleti nyuszik". A lényeg a lényeg, a szint 51%-tól van meg. Az a minimum. Ha valaki az alatt teljesít, nem valószínű, hogy megkapja a technikusi papírját. Ééés ez "csak" technikum. Ha egyetem lenne avagy főiskola, azt mondanám oké. De így, azért érdekes. Viszont ez ellen nem tehetek, amit tudtam/tudok, azt megtanultam, vagy tudni fogom, vagy nem. De nagyon ajánlom magamnak, hogy sikerüljön, mert engem itthonról kidobnak, mint macskát ****ni - már elnézést. Ilyen remek ösztönző súllyal a hátam mögött, kicsit sem görcsölök a vizsgák miatt. - csupán már alvászavaraim vannak...
Hazudok, ha azt mondom nincs inspiráló erő. Az mindig van. Ahogy céljai is vannak mindenkinek. Én csupán nem akarok szégyenben maradni sem a Szabi, sem a családom előtt. Jó lenne már csak ezáltal azért a francos papírért megküzdenem, ami hozzáteszem, szakmát nem ad.. Mondhatni semmilyen irányt nem mutat. Van, aztán kész. Itt, Somogy-megyében aligha tud elhelyezkedni valaki diplomával, pályakezdőként. Nemhogy egy Települési Környezetvédelmi Technikus eltudna.. :) Szóval ilyen és még hasonló dolgokkal a fejemben gondolkozom sokat azon, hogy mit is kezdhetnék önmagammal és (ha adja Isten meglesz..) a papírral. Nyári melót talán tud intézni barátnőm, de az is csak alkalmi lenne, és az is áldozattal járna. Ez esetben egy kis időre meg kellene válnom majd anyuéktól és Szabitól. A szüleinek is biztos furcsa lenne vagy lesz, ha megyek, de nem tudom, hogy Szabi hogy reagálna majd a dologra. Viszont sok választásom nincs, mivel pénz az kell, hogy az ember megélhessen, és nekem tapasztalatszerzésnek is jó lenne.. De bevallom, biztos nehéz napok várnának rám, talán fognak is.
Így összegezve elég kilátástalan a helyzet, de nem hiszem, hogy lehetetlen! Mostmár úgy vagyok vele, hogy jöjjön aminek jönnie kell, csak már legyek önálló! Tényleg vannak, azaz lennének céljaim, és tudom, hogy dolgozni és meg kell szenvedni értük, de ezeknek tudatában akarok a vizsgákon minél előbb túl lenni és szabadulni! Már régóta erre vágyom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése