Hétfőn csupán 3 szóbeli és egy gyakorlati vizsgám lesz. Kedden pedig 2 gyakorlati vizsgával zárok.
Tanulok ezerrel, azaz készülök. Alig alszok, energiaitalon élek, ráadásképpen pedig nem megyek sehova. Majdnem sehova... ^^"
Holnap is csak olyan engedéllyel mehetek ki Szabihoz Toponárra, hogy majd az Ő felügyelete alatt tanulok, és hogy majd végül kikérdez a tételsorból. De nekem még így is megéri. Végre lesz imponáló erőm! :)
Tudom, bátor dolog egy ilyen találkozást beszervezni a hétvégére, de hát kockázat nélkül nincs győzelem. Bár még így sem biztos a győzelem, de mégiscsak nagyobb lendülettel fogok neki állni, mint itthon. Ismerem magam... Mivel megfelelni akarásom forrása kimeríthetetlen, ezer százalék, hogy ott kint nem okozok majd csalódást. Nem is lenne lelkiismeretem nem tanulni ott kint tisztességgel. Ráadásképpen így legalább párosítom a kellemest a hasznossal...
Nem igazán van most időm érzelmekre. De tényleg. Mégis mindig történik valami olyan, amely által akaratom ellenére sem tudok ennek eleget tenni. Nemhogy az embereket, de sokszor a mellettem lévő szeretteimet sem tudom megérteni.
Lényegében ma is hadilábon állok a kapcsolataim .. hogy is mondjam??...jellemzésével. De tényleg.
Délelőtt rám írt fb-on, chaten egy régi ismerősöm, ki ... még annál is régebben szerelmes volt belém nem is kicsit. Mások szerint, kapcsolata ellenére ma is az, de lényegtelen is. Ennek érdekében én inkább hátrébb húzódtam, semmiféleképpen nem tudtam/tudok havernál többként tekinteni az illetőre. Szóval ma rám írt meglepődésemre és picit beszélgettünk. Említette, hogy találkozhatnánk, kérdezte mi újság a kapcsolatommal, Szabival..? valamint üdvözölte Őt, amit át is adtam. -.-"" Én idióta!!!! Nem sejtettem, hogy lavinát indítok meg vele. Furcsa mód, Szabi teljesen másképp reagálta le a dolgot, - nem mondom, hogy nem esett jól a féltése - de sosem gondoltam volna, hogy ennyire ...
A eset érdekessége, hogy levelet írt az illetőnek. Korrekt, de intő levelet, "kopjon le rólam" címszóval. Elég kényesnek éreztem a helyzetet.. meg aztán nem szoktam meg, hogy Szabi ilyen "semmiségen" felhúzza magát... Persze, kíváncsi voltam a reakciójára, de hogy levelet is írt az illetőnek... ?? Jöhet majd a magyarázkodás ezerrel a saját ostobaságom miatt.
Igencsak dühösnek éreztem a Szabit... Majd megkérdőjeleztem a bizalmát felém. De nem erről van szó, másról. A vallomás amit kaptam tőle, újra sokkolt. Zavaromban azt sem tudtam mit reagáljak rá. És olykor tényleg nem értem sem Őt, sem a viselkedését. Mikor végre le tudtam írni neki pár kedvderítőnek hangzó mondatot, arra nem jött reakció. Nem tudtam a helyzettel mit kezdeni, így elköszöntem tőle.
Azt hiszi, csak Ő fél attól, hogy elveszítheti a szerelmét?? Én nem félek ugyanúgy? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése