A jövőnket szerintem nagyrészt mi magunk alakítjuk. Döntéseinken alapszik egy-egy út tényleges kiválasztása.
Nekem hamarosan vizsgáim lesznek, majd belehuppanok a nagybetűs életbe, az önállóságba. Onnantól kezdve csak magamra számíthatok majd és másik felemre; Kedvesemre. De persze semmi sem állandó és biztos. Tudom, tapasztalom nap mint nap...
Ez a következő pár hónap igencsak érdekesnek lesz mondható számomra. Új és első munka, valamint kapcsolataim fenntartása lesz az elsődleges célom.
Félek-e? Sokan kérdezték. Még nem. Nagyjából tisztában vagyok képességeimmel és megmondom őszintén, régóta vártam arra, hogy önállóan érjek el dolgokat az életben. Hogy a kenyerem, a ruháim én vehessem meg, hogy munka díjamat arra költsem akiket szeretek, és akiknek szüksége van segítségre... De ez pár terv csak a sok közül.
Erre régóta vártam. Amitől tartok az az, hogy nem találok olyan munkát amiben "megmutathatom" magam. Igazából nem vagyok nagyravágyó és szívesen dolgoznék kétkezű munkát is, csak fizessék meg lehetőleg rendesen. ^^" - de most nem is ez a lényeg.
Bízom magamban és abban, hogy lesz lehetőségem életem során eleget dolgozni majd... ^^"
A bejegyzésem címe rendkívülinek mondható számomra. Nem kell mondanom, Szabi mondta nekem e szép és számomra ékes szavakat. Meglepett nagyon, és még annál is jobban esett! :)
Nemrég értem haza Toponárról, Szabival voltam egy egész teljes napot!! :) Nagyon jól éreztem magam, és láttam Ő is. Felszabadultabbak voltunk mint valaha tán. Bolondoztunk, nevettünk sokat, nagyon sokat! :)
A dalt is melyet linkeltem a bejegyzésre, Ő mutatta és Imádom!! :$
Jelenleg nem tudok többel rendelkezni! :)
[Viszont Avi barátnőmnek üzenem, hogy közös blogunknak neki álltam de eddig nem jutottam sokáig el... Amint tisztázódnak körülöttem a dolgok és "szabad" leszek, folytatom annak további kidolgozását...! Még lesz munka vele... ;) ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése