Nem is tudom mivel kezdhetném bejegyzésem, Kedves Olvasóim! Igazából most is csak röpke időm maradt arra, hogy bejegyzést tegyek közzé, ezáltal rövidre is fogom mondanivalómat, - már ha az egyáltalán valaki számára is.
Bizonyos emberekkel személyekkel mindig is úgy voltam, hogy semmi esetre sem nem akartam elszakadni tőlük. Rettegtem és egyben betegesen meg akartam felelni számukra, hogy esély se legyen félelmem tényleges beteljesedésére...
Aztán bizonyos idő után egy barát, két barát elveszítése után, - még ha nem is látszott rajtam - tökéletesen elvoltam egymagam, nem tudott meghatni egy-egy személy "elvesztése". Megtanultam, hogy ragaszkodni amilyen jó és szép dolog, olyan veszélyes is egyben. A napokban már csak addig húzok határt magamnak ezzel kapcsolatban, amíg azzal is tisztában vagyok, hogy mekkora a rizikó faktor, ha netán-tán valamilyen sérülést is kaphatok, szenvedhetek, annak mértéke mekkora...
A napokban, elmúlt hónapokban is kaptam negatívumot olyantól, akitől nem vártam volna talán soha, és mégis elutasított vagy már nem úgy közeledett/közeledik hozzám, mint előtte. Éreztem a beszédén, a tekintetén, a lényemhez való hozzáállásán, hogy másként tekint már rám. Talán szeret még valahol, de nem én vagyok számára az a bizonyos "barát". Ami nem is baj. Hiszen semmi közünk nincs a másikhoz, és csupán talán nekem fájna, ha végleg vége lenne ennek az egésznek. Viszont sem az illető, sem magam részéről nem érzek ilyesmit. Így alakult. Ő másban látta meg a barátot, a megbízható személyt, én pedig ezt tudomásul vettem, mondhatni rohadtul nem tudott soha érdekelni.
Talán úgy tűnik haragból írok, de egyáltalán nem. Megszoktam az ilyesmit, valamint elismerem, ha én is hibás vagyok. Ez esetben lehet hogy tényleg valamit rosszul csináltam és annak okán történhetett, hogy távolabbi a viszonyom valakivel, mint valaha. De az alkalmat megragadva, kiemelném, hogy nem siránkozok. Jobb így mindenkinek. Nem fogok sírdogálni meg rettegni (mint egyesek...) sem kérdezni, nem keresem az okokat, nem fogok könyörögni.. szóval nem alázkodom meg! Ez az.. amit egyre jobban mások miatt meg kellett tanulnom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése