Norvégia és szerelem

Álom-álom, édes Álom. Talán annyira nem is...

Vasárnap, Szabi jó barátja, Zsolti hazajött Norvégiából picit "pihenni" és egyúttal beköszönni a nagy napra a szülinapjára. Ott, azon a napon szóba jött sok minden a beszélgetésünk alkalmával, itt gondolok a jövőre és a munkára. Szabi munkahelye igen csak bizonytalan, mondhatni haldokló. A részleg, amelyen dolgozik, elsejével megszűnik. Valószínűleg áthelyezik Őt és embereit más céghez, de még az sem biztos...

Szóval azalatt a vasárnapi beszélgetés alatt, természetesen ez is szóba jött. Zsolti azt mondta, el tudná Szabit helyezni kint Norvégiába. Adódna munka bőven. Szabi rám nézett és azt mondta, mennék én is Vele! Kivinne magával... Nagyon jól esett, hogy gondolt rám, holott nem is számítottam rá. Nem akartam, hogy úgy érezze hogy attól, hogy én vagyok, még nem mehetne. Sőt, felajánlottam, hogy megvárom itthon, de Ő ragaszkodik hozzám! ^^ :$

Zsolti szerint, az én elhelyezésemmel sem lenne gond.

Ma is szóba jött ez a külföldi út. Szabival gondolkodás nélkül kimennénk, de Ő még megvárja, hogy mit is mondanak bent a cégnél majd. Kb 18.-án megy vissza Zsolti is dolgozni, Ő vele együtt akkor, mi is megindulnánk Szabival. Minden ezen héten dől el a cégen belül, legkésőbb jövőhéten. Én, a magam részéről tettem már egy kis áldozatot ezért. Lemondtam egy 2 hónapos nyári melót a Balatonon, azt is kockáztatva, hogy barátnőm megsértődött Rám. Bár bevallom, 2 hónapot sehogy sem bírtam volna ki a párom nélkül, ahogy ismerem magam... Talán hibát követtem el ezzel, de egy pillanat erejéig hittem, hogy talán kijuthatunk. Aztán, ahogy belemerülnék a gondolatba, az érzésbe, máris jön a hideg zuhany. Igazából, semmi-de semmi nem kötne minket ide Szabival (max a rokonok)... Ő meg most mégis hezitál és vár. Fogalmam nincs mire. Nem akarok hizstisnek tűnni, de jó lenne ezt eldönteni minél előbb, hogy ki mit akar. Tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, de Magyarországon mire várjak ilyen körülmények közt?? :(

Nem lenne sok időnk ott a munka miatt igazán egymásra Szabival, de mégis úgy gondolom, hogy ez a kapcsolatunkat is megerősítené...

Annyira jó, hogy van nekem Ő és annyi mindennel tartozom még Neki! Szeretném megalapozni a jövőmet kint Norvégiába, lehetőleg az Ő oldalán majd... :)

Bárcsak sikerülne... :((

Szabi és a szülinapja!! ^^

(Kacsintós, éneklős Titaaa *-*)

Nos, el kell mondjam mikor megláttam ezt a videót, hát először.. : "Ez meg mi??xD" - de aztán megtetszett, és nem hagyhatom ki, hogy ne tegyem fel a hangulat és a téma által a blogra. :D

Pénteken Szabival bent leszünk a városba, várhatóan újra elsétálunk Panni barátunkhoz, mondhatni minden ugyanazzal a történéssel folyik mint ezelőtt héten, azzal a kivételes alkalommal, hogy vasárnap, azaz 26.-án Szabi a születésnapját ünnepli majd! 24. életévét tölti be, bár azt mondta nem csap e-miatt nagy felhajtást...

Ma megvettem az ajándékát is! Anyummal mi már reggel 8.00-kor az üzlethez értünk, bár az 9.00-kor volt kegyes kinyitni! -.-" De már ott kinéztem a próbabán a pólót és alig vártam, hogy beeshessek érte! Szerintem gyönyörű szép és jól fog állni majd neki! ^^ Remélem örül majd kicsit! ^^

A szombatot és a vasárnapot már kint töltjük a Desin, náluk. Elvileg lesz halászlé is csinálva.. de mi az, vagy ki az nekem? ._." Azt sem tudom, hogy isszák-e vagy eszik! xD Mindenesetre nem lehetek illetlen, egy kanállal majd belekóstolok... Na jó, tudom mi az, de valahogy sosem haltam meg a tudatért, hogy olyat ehetek. Ez a helyzet. Majd legfeljebb koplalok!

Ha jó idő lenne, - ami nem várható sajnos - akkor lemennék vele a strandra ott. Az első hivatalos csókunk színhelyére! ^^ :$ Lehet menni fog :P

Vasárnap pedig kijönnek Panniék személyesen is megköszönteni Szabit, de én lehet, hogy előzőleg oda adom ajándékát! :)

Kíváncsi leszek erre a hétvégére... Elvileg Navi .. nos.. beszéltem vele nemrég. Azt mondta, nem haragszik Ő senkire, és hogy nem akar velem rosszban lenni. Hát helyes is! Mindamellett kijelentette, hogy Ő még majd beszélni akar a Szabival. Ez a beszélgetés hét elején volt, azóta nem igazán kereste meg Szabit. Szóval ennyit róla! De ne is jöjjön ki a Desire.. valahogy nagyon nem lenne jó ötlet összefutnia olyan emberekkel, akikkel egy időben, azaz a mai napig haragban volt/van...

Meglátjuk mi lesz!! ^^ Csak lenne már holnap! :P

Teljes napok *-*

Hosszú volt ez a hétvége, de annál színesebb. Rég éreztem magam ilyen jól mint ez alkalommal, hiszen ritka volt az olyan nap vagy hét előzőleg, mikor ne vesztem volna össze Szabival.

Péntek: Délután ugyan kis késéssel, de fél 4 körül feljött hozzám Szabi a megbeszéltek szerint. Lepakolt, elhelyezkedett, kényelembe hozta magát, majd rövidesen egy hatalmas spagetti adaggal a pocakunkba és pezsgővel a kezünkbe, időt csúszva, de beestünk Panni barátunkhoz is a lakására.

Ott jó pár órát elbeszélgettünk, régi fényképeket nézegettünk, és az emlékek felidézése során sokszor az volt bennem, hogy ugyan velem oszt meg Szabi mindent és testben-lélekben közelebb állok hozzá mint bárki más, olyan mintha le lennék maradva Pannitól..

Egy ideig csak mosolyogtam és próbáltam "beleolvadni" mindenbe, de aztán csak azon kaptam magam, hogy kedvesen néz rám Szabi és simogat. Mintha tudta volna, hogy mi nyomja a lelkem. Szeretném én is úgy megismerni Őt, mint Panni. :( Furcsa érzés volt. Nem hiába volt most előző éjjel is rémálmom... De erre még visszatérek később.

Szóval aznap este elég későn estünk haza is, de egy kis meglepivel hamar feldobtam az esténket is. :))

Szombat: Kora reggel irány ki Toponárra a Muskátli vendéglőbe a Csocsó-versenyre! Nagyon vártam az eseményt, Szabi is izgatottabbnak tűnt egyre csak jobban. Elég korán érkeztünk, azaz pont időre, de mégis alig voltak akkor még ott. Aztán lassacskán minden más résztvevő megérkezett párosan-külön egyaránt. Nekikezdődött kis bemelegítés és pár sör legurítása után a verseny. Lényeg a lényeg.. Sajnos nagyon erős volt a mezőny, Szabiék pontatlanok voltak és mivel előzőleg kimerítették magukat, hamar erejüket vesztve hagyták el a színhelyet. Azaz jómagammal léptünk le, elmentünk fagyizni egy jót! :) Mindezek ellenére, nagyon jól éreztem magam és büszke vagyok Rá! Nem kispályásokkal küzdött, úgy gondolom a maga részéről amit tudott, megtett. Talán, legközelebb jobban sikerül! :)

Jelenleg vasárnapot írunk. Az egész hétvégém szépségét egy ronda álom, mondjuk ki, a félelmem akarta kettétörni, szerencsére sikertelenül. :) Szabi is nemrég ment haza tőlünk, de egy kis sütit még sikeresen megízleltettem vele!! ^^ Furcsa mód, még nem is hiányzik mellőlem annyira, mint általában. Félő, hogy ez nem tart sokáig.. ^^"

Az álmom:

Szabival egy közös lakásban éltünk együtt mely békés volt, hangulatos, olyan mint amilyet képzelni sem tudnék szebbnek talán..

A történések egyik pillanatról a másikra jönnek. Egyszercsak látom, hogy Szabi pakolja a ruháit, mire én:

- Hova mész??!! Miért pakolsz?

- Elmegyek Pannival kikapcsolódni és kicsit romantikázni!

- Tessék?

- A Pannussal leszek egy egész hetet!!

- Takarodj innen!! Most azonnal!! - reagáltam összetörve, de indulása előtt még pár szóval megfenyegetett.. ami csak hab volt a tortán.

- Viselkedj, ha nem akarod, hogy véget vessek végleg ennek a kapcsolatnak! - vágta a fejemhez végszóként, én pedig a vita után órákig sírva kóboroltam az utcákon.

Lényegében ennyi. Nem tartom riválisomnak Pannit, de tisztában vagyok dolgokkal. Most már lényegtelen is ez az álom, de akkor azon az éjjelen minden valósabbnak tűnt, mint hinnétek! Jó volt felébredni igazán!

Egy csomót tudnék még mesélni és részletekbe bonyolódni, viszont most lépek, iszonyatosan fáradt vagyok ,,ésés'' nagyon boldog!! ^^ :P

Vázlatok... - kicsit másképp xD

Nos, úgy döntöttem, hogy döntöttem.

Sosem voltam a külsőmmel megelégedve és bár fogytam sikeresen pár kilót, a testalkatom kicsit megváltozott, de nem úgy ahogy nekem az jó lenne. A hátsóm pl. eltűnt szó szerint, lapos lett.. xD Szóval ez így nem igazán jó. Rendszeresen és időben étkezem - annyit amennyit kell és elegendő - viszont nem sportolok és ez baj. Lényegtelen is, változtatni akarok, mondjuk amint lesz végre munkám, szerintem nem fogok ragaszkodni mellette a sporthoz. De addig is van mit alakítani.

Szabit jelenleg a hajam kinézete érdekli, - mintha nem lenne mindegy, hogy mi van útban sokszor xD - szerinte ha hosszabb lenne a hajam, akkor az jobban állna nekem. Fogalmam nincs milyen lennék. Vagy nagyon hosszú hajam volt csak, vagy pedig a mostani ez a félhosszú. Nekem a következő alkalommal a kettő közti megoldást kell majd beújítanom, a Kedves örömére. Mondjuk szerintem is jobban állna, na meg nem árt egy kis változtatás sosem. Ezzel is színesítve a dolgokat. Viszont maradok szőke! :D Ahhoz ragaszkodom, legalább had támasszam alá, hogy nem hiába vagyok idióta... xD

Lényegében a külsőmről ennyit.

Várom a hétvégét nagyon! Szabival bemegyünk majd Toponárra, ahol csocsó-versenyen vesz majd részt. Nagyon ügyes és tehetséges, biztos vagyok benne, hogy ellenfeleinek nem lesz könnyű dolga. Engem is elhívott melynek külön örültem. Igazság szerint nem akartam ott téblábolni és zavarni mikor éppen versenyen van, de Ő ragaszkodik ott létemhez. Szívesen megyek, mellette leszek és szorítok Neki. :) Amúgy első randink helyszínére megyünk, a Muskátli vendéglőbe! :D Szóval ezer örömmel fogok nosztalgiázni is majd! :)

Egyenlőre ennyi. Később jelentkezem! ;D

Viharfelhők, majd napsütés...

2011.06.12. (Vasárnap)

Alig vártam a péntek délutánt, majd pedig azt követően a többi napot, bár nagyon nehezen és rosszul kezdődött minden. Mégsem lepődtem meg. Valahogy vitákból és gondokból az utóbbi időben minden egyes találkozásunk során .. bőven kijut. De mindent az elejéről...

Csütörtökön estefele természetesen Navi húzta fel az agyvizemet. Abszurd kijelentéssel megszúrva boldogságomat, sikerült teljesen kiborítania. A továbbiakban pedig fb-on folytattam vele egy rövid, de annál tartalmasabb vitát, melyben az alkalommal is Szabit próbálta előttem lehúzni, befeketíteni - sikertelenül. Utólag szégyellem, de akkor sikerült kissé elbizonytalanítania. Nem tudtam mit gondoljak, alig vártam, hogy személyesen is megmutathassam bizonyítékkal a tulajdonomban Szabinak, hogy milyen az Ő "barátja". Nem esett jól, mert nem szokásom ilyen undok dolgokhoz folyamodni, de ez volt az a határ amelyen túl már nem bírtam tartani magam. Mikor megmutattam a beszélgetést Szabinak, kétkedve figyeltem az Ő reagálásait is. Van-e igazságalapja a vádaknak? Kiáll önmagáért? Felvállal egy hármas beszélgetést, mely pontosan ezekre a problémákra vetít fényt? Először nem is igazán reagált az olvasmányra, - pedig mindent elmondó volt - de aztán idővel láttam rajta, hogy dühös lett igazán. Megbeszéltük a dolgot nem egyszer és én, ahogy tudtam a legnagyobb őszinteséggel megkértem Szabit is, hogy hogyha van valami, amit el szeretne mondani nekem, de nem tudok róla, akkor nyugodtan megteheti. Ő tiszta lelkiismerettel azt válaszolta, hogy soha nem bántott sem szóval, sem semmilyen más módon. Hittem Neki, de legfőképp akkor amikor bevállalta a hármas találkozót is, ahol - ha van/volna félnivalója - félő minden kiderül...

Navi egy roppant rosszindulatú és ilyen téren mondjuk ki: sz*rkeverő ember aki miután rendesen összekavarta másoknak a dolgait, képes pofátlanul mások szemébe mosolyogni és olyan képet mutatni önmagáról, mint egy igaz barát. De Ő a szememben soha nem volt az. Ez december óta így megy. Próbáltam eltekinteni attól a decemberi beszélgetéstől, és kicsit félretolni azt, Szabi miatt... de mivel újra megmutatta a foga fehérjét, onnantól kezdve nekem nem volt több kérdeznivalóm felé. Nem érdekelt, hogy ki kinek a barátja. Fogtam magam és eldöntöttem, hogy velem, egy ilyen por alak, nem fog szórakozni! Azt gondolja sajnos, hogy attól hogy nő vagyok, még hülye is és befolyásolható. Más alakokat Navi tökéletesen a keblére tud ölelni és be tudnak neki hódolni, - magyarul közkedvelt személy - de ott rontotta el, hogy engem lenézett. Nem tudja kivel áll szemben, és ezt nem azért mondom, mert fellengzőnek akarok tűnni, csupán ha Ő így áll Szabihoz és én hozzám is, akkor ne várja el, hogy én jópofát vágjak az Ő gusztustalan dolgaihoz és ezt, személyesen is bármikor megmondom Neki. Nem volt célom minden esetben Szabit ellene haragítanom és nem is kell így lennie. Elértem, hogy ne bízzon meg Szabi Naviba, mert egyáltalán nem méltó arra. Innentől kezdve pedig lezárom a dolgot, látni sem akarom!

Szóval így kezdődött a csütörtök-péntek.

Péntek délután itthon nagyban kuplerájban állt a lakás nekem köszönhetően. Valahogy nem jutott időm precízen mindenre. Az utolsó pillanatra hagytam Szabi ajándékát is, mely elsöprő sikert aratott. Kirakta a számítógép asztalára!! ^^ *-* Valamint megmutatta másoknak is. :)

Szombaton voltunk lent a strandon is, valamint előzőleg elmentünk csónakázni is! ^^ Jól éreztem magam nagyon!! :)

Tegnap 6.hónapunk ünneplését azzal zártuk, hogy eljött hozzám aludni, de előzőleg voltunk egy közös jó barátunknál is! Elpezsgőztük és elbolondoztuk az időt, de véletlenül búcsú alkalmával ott, Szabi egy roppantul fájó mondatot ejtett ki a száján, ami hallatán azt hittem ott helyben sírom el magam. Jobb is volt abban a pillanatban távozni, szinte futottam hazafele. Legalábbis a lépteim gyors tempót ütemeztek. Ez egy olyan mondat volt, ami.. Igazából a barátunkkal kapcsolatos, aki mellesleg Nő, és kicsit érdekesen jött ki a dolog. Ők mindig is olyan barátok voltak akik (legalábbis szerintem..) mindig is jó és szép párt alkothatnának együtt. Ezeknek tudatában elvesztettem a fejem, Szabi is alig bírta tartani a tempómat, megfogta ugyan a kezem, de pár vitaszó után némán vonultunk egymás mellett. Hazának a boltnál meg kellett állni, természetesen pulti kiszolgálás volt a késői órákban. Ott sem igazán szóltam hozzá.

Gyorsan hazaestem, megfürödtem, és elpihentem az ágyra. Kellemetlen csend vett minket körül, az elejtett mondata járt végig a fejemben, nameg az, hogy én mit keresek mellette? Azaz, hogy Ő mit keres egy ilyen lánynál mint én...??! Ezekkel a gondolatokkal a fejemben próbáltam erősnek tűnni, holott semmi rosszat nem tett. Kis idő múltán miután már alváshoz készültem volna, Ő puszilgatni kezdett, simogatott, fölém emelkedett, de én nekem egy mosoly nem kunkorodott rá az arcomra, csak fapofával hagytam "küszködni". Idővel észrevette, hogy nem vagyok vevő dolgokra. Majd megkérdezte: "Aludni szeretnél?". A válasz "Nem" volt, hiszen tele ideggel nem tudtam nyugton maradni. Visszafeküdt mellém, egy darabig simogatott majd, próbált elaludni. Egy "ne haragudj" mondat kiejtésére vártam, de nem kaptam. Így nem kértem belőle továbbra sem. Felé fordultam és elkezdtem bámulni. Hirtelen kinyitotta a szemét, és Ő is ugyanezt kezdte el. "- Mi a baj?" - kérdezte suttogva. Mire én azt válaszoltam, semmi. Sajnos nem bírtam sokáig tartani magam és elnézést kértem a kirohanásomért, a jelenetért amit rendeztem. Jó szorosan átölelt és arra kért, hogy én bocsássak meg Neki. Szerinte sem volt szép az, amit akkor tett, igaz nem akart megbántani, mégis sikerült rendesen letörnie egy darabot a büszkeségemből. Nem tudtam Rá haragudni, tudta, hogy bűnös Ő is, láttam hogy megbánta a dolgot. Hála égnek kibékültünk újra. Viszont akkor is zavar, hogy újabban ennyi a vita. Fogalmam nincs mi az oka, de általában az Ő ... hát hibának nem is, de tévedésnek már inkább mondható dolgai miatt kereked vita. Meggondolatlanul, figyelmetlenül tud olykor dolgokat kimondani úgy, hogy ott vagyok én, vagy épp érintett vagyok a dologban. Lényegtelen is, elnézést kért, és nem tudok Rá haragudni.

Erről jut eszembe... Akkor éjjel mondta Ő is ezt nekem. Nem tudok olyat tenni és mondani amivel Őt megtudnám bántani. Gúnyosan felnevettem, majd azt mondtam: "-Nem szeretlek.. Nem szeretlek! .. " erre Ő: "- Hazudsz!" - vágta rá vissza azonnal, széles mosollyal. Majd én újra: "- Nem szeretlek és bármikor elhagynálak...!" - mire Ő újra: "- Nem hagynál el, mert szeretsz engem, tudom...!" - THE END! :)

Francos szerelem, Ki vagy Te?

"Egy láthatatlan csoda." - ha költőien vagy ha a szeremhez mint fogalomhoz, méltóan akarom azt kifejezni. Nekem ez a három szó mégsem sokat mondó. Mondhatni kissé tömör és ráadásképpen hiányos is.
Szerintem a szerelmet nem lehet fogalomba, vagy idézetbe rakni. Az összes szerelmi mondás, az a több száz idézet is, csak néhány cikkely magáról a szerelemről. Ha mind azt a pár száz mondatot összeraknánk, hát közelítenénk a több ezer szavas, és minden elmondó, soha véget nem érő, egész idézethez.
De ez elég irreális, valljuk be. :)
Én a szerelmet tettekben mérem. Ha magamból indulok ki, lássuk csak.. kezdjük az elején:
Régen minden szerelmes embert idiótának, vaknak, egy hipnotizált, sokszor szerencsétlen és befolyásolható bábúnak véltem. Láttam rajtuk a gyengeséget, hogy egy másik, idegen ember miatt, egy ugyanolyan lélek miatt - akik nem voltak több senkinél sem - mégis elvesztették régi mivoltjukat.
Veszélyes dolog a szerelem. A legjobb esetben butít, naivvá és érzékennyé tesz minket. Első és legutolsó sorban pedig mérhetetlenül boldoggá! A legrosszabbik eset, mikor már a túlvilágban látjuk és véljük felfedezni szerelmi csalódásunk mentsvárát. Ennyire erős hatalommal bírna a szerelem?
Nem. Nem gondolom így. Azt gondolom, hogy ezt az ember válogatja meg. Van egy érzékenyebb ember, van egy erősebb masszívabb lelkű ember esete. Nem biztos, de szerintem a legtöbb esetekben az érzékeny ember többször és mélyebben van padlón, ha valamiféle csalódás éri a szerelemben. Hogy miért? Mert a szerelem erősségét, melyet saját maga az ember "alkot", a lelke a szíve mélyén, az ugyanúgy tükrözi gazdáját. Tehát ha én nagyon érzékeny vagyok, szerintem logikus: annál jobban szerelmes tudok is lenni. Nem tudok parancsolni az érzelmeknek, nem látok reálisan dolgokat, és ami nekem apróságként jöhet le, az a külső szemmel látó embereknek talán botrányos lehet.
Ezek azok a tettek többek közt, melyekben én is "méréseket" végzek. Újabban saját magamon tapasztalom azt, hogy semmitmondó, nevetséges és abszurd dolgokon húzom fel magam! Mondhatni én kreálok problémákat én provokálok vitákat. Azokban a percekben annyira dühös vagyok, hogy törni-zúzni tudnék. Igen, a megfelelni akarás újra fellobban ilyenkor az emberben. Ha meg persze, nem jön össze minden a saját kis szívünk diktálása folyamán, az bizony elég nagy port kavarhat. Pedig ezek hétköznapi dolgok, mégis mind arra vezet végül, hogy többek közt, nemhogy párunknak, de magunknak is meg akarunk felelni teljesen.
Nem akartam sosem az a jellegzetes, rózsaszínfelhős szerelmes ember lenni. De idővel rájöttem, engednem kell ahhoz, hogy magam mellett páromat is boldognak tudhassam. Viszont nem könnyű kettő fele szakadni ilyen téren sem. Ilyenkor mikor már idők telnek el a kapcsolatban és egyre jobban kiveséztük, felboncolgattuk párunk tulajadonságát egytől-egyig, szembesülünk az ellentétekkel is. Hiszen kettő, egyforma ember nem létezik szerelemben. Így hát lassan, idomulunk, igazodunk a másik jelleméhez, olykor annyira, hogy felvesszük annak szokásait, viselkedését, jellemzőjét. Átalakulunk, változunk picit. Nem rossz ez a változás minden esetben, csak akkor ha az rossz hatással van másokra. Ijesztőnek hangzik ez a változás, nemde? Egy büszke ember nehezen veti le gátlásait, érveit, erkölcseit más valakiért. Ha viszont igazán szerelmes, akkor ez a változás akaratán kívül lejátszódik. Ugyanis az érzelmek azok, amelyeknek csak igen nehezen tudunk nemet, megálljt parancsolni. Ahol ez sikeres mégis, ott már régen probléma merül fel.
Szóval ez az átalakulás, nem is olyan rossz dolog. Én is mindig ettől tartottam. Talán másoknak kudarcot vallok, vagy csalódnak bennem, rossz irányba változom... ? Nem szabad, hogy egy kapcsolat miatt akármi is megváltozzon bennünk olyan irányba, amely már visszafordíthatatlan. Sok embert egy kapcsolat olykor úgy látom, erősebbé tesz, de ez inkább ott mutatkozik meg, hogy fellengzősebb, kicsit maga mutogatóbb, olykor súrolja a "Ki, ha nem én??" - érzetet. Változnak a barátai, a szüleihez való hozzáállása, önzőbb, és durvább is a viselkedése.. Aztán ha esetleg elválnak a szerelmes pár útjai, hát az roppant kellemetlen. Azért érezzük utána magunkat üresnek, mert azok a felvett szokások és jellemzők, az összefonódás lelkileg és testileg is megszakad egyaránt.
Mintha elmennénk vásárolni egy válltáskát. Hazafele menet, büszkén és magabiztosan hordva, egyszer csak letámadnak és elveszik tőlünk, az össze értékkel ami benne volt. Ha belegondolunk, talán nem is az a táska volt a lényeg.. Ugye? A tartalom, melyet magában hordozott. Lehet, hogy nem kapjuk vissza többé a táskát. Ha vissza is kapjuk, ritka eset, hogy azt ne hiányosan. - talán rossz példa, de megközelíti a valóságot szerintem.

Lényegében szerintem a szerelem az egy olyan dolog, amelyet minden ember saját maga által alkot olyanra mint amilyen önmaga, mindenkinél más és más a szerelem mértéke, fontossága, annak meglátása. Hogy mennyi erőt fektethet bele? Hogy mennyire éri meg küzdeni egy számunkra fontos emberért? Sok mindenen múlik. Csodálatos dolog, de amilyen szép olyan veszélyes is egyben...

Enyhe kitörésemért, elnézéseteket kérem. Talán még órákig tudnék az én ostoba szemléletemmel véleményt alkotni, de felesleges. A szerelem, megmagyarázhatatlan tettek sokasága!!!! :D Mégis megmagyaráztam???? ._."

Még pár nap...

Ha jó kedvem van..: Guns N' Roses - Sweet Child O' Mine :) <-- örök kedvenc! :P Axl... >.< (L)(L)(L) - fan mode: ON!!!! - xD


De most kicsit komolyabban... :

Még pár nap és elérkezik a várva várt szombati nap! Nem is tudom, addig több bejegyzést nem is tartogatok talán beiktatni. Lesz dolgom bőven még a héten... Valamint pénteken már itt alszik nálam Szabi, nem hiszem hogy lesz időm írni.. és hát készülnöm is kell még sokat.

Meglettek a képek alkotva! Örömmel kijelenthetem! Nekem tetszenek, szerintem helyesek vagyunk rajta :$ Kettőnk alkot egy egészet! ^^ Igazából két kép közt vacillálok.. Talán van az három is... És nem tudom mi szerint döntök! Azt hiszem, kikérem Kriszti barátnőm véleményét!! *-* Ő nagyon jól ért az ilyesmihez szerintem... ^^
Aztán holnap, vagy holnapután beugrom a városba, ütközöm is barátnőmmel, de talán még előtte elmegyek megvásárolni a képkeretet is. Ott is egy csomó szép van, ahol néztem... Nehéz lesz picit a döntés, de ott már könnyebb lesz a választás mégiscsak mint a képnél.. :)

Aztán szombaton kora reggel kimegyünk innen tőlünk Toponárra a Desire. Pezsgőt viszek, az ajándékot pedig el kell rejtenem addigra.. és nem elfelejteni!! >.< Aztán valószínűleg egy szerény, kétszemélyes kis "ünneplésnek" nézünk elébe Szabival :) Kicsit izgulok.. szerintem Ő is készül picit! ^^ Mondjuk megkértem, hogy ne vegyen nekem semmit! Mert tényleg nincs szükségem ajándékra, így is elhalmoz a figyelmességével mindig, és ez bőven elég nekem! :) De mintha sejtené, hogy én sem megyek üres kézzel, így mindig csak vigyorog ha az ajándék téma jön szóba.. :D Tényleg nem várok én semmit, egy kellemes csónakozásnak is örülnél Vele, kicsit belemerülve az esti órákba..
Remélem én megfogom tudni lepni Őt! Bár nevetséges indokkal mentem ki tegnap is hozzá, kicsit sem volt feltűnő, hogy a "célom", a fánk recept majdnem ott maradt. Amiért elvileg mentem... xDD Tudtam, hogy így járok.. :D De valljuk be, kit érdekelt akkor a recept?? ;D Képet akartam, jót és szépet, amin együtt vagyunk és végre egy harmadik ember a fotós... :)

Legutóbb nagyon bírtam Szabit, aranyos volt. Fent voltunk a szobájában.. (mely a padlástéren van és nagyon kellemes... *-*) Ez a kora reggeli időben történt, épp öltözködtünk. Egyszer csak azt mondja, hogy az éjjel milyen jót "beszélgettünk"! Nézek értetlenül Rá, nem emlékeztem ilyesmire.. Így hát kíváncsian kérdeztem vissza, hogy mégis mikor és mit? Mire azt válaszolta;
" - Nem emlékszel Cica? Azt mondtad éjjel nekem, hogy -Imádlak, és azt válaszoltam - Én is Téged!" - hirtelen még a kezem is leállt a nagy ruha szedésben, komolyan nem igazán rémlett ilyesmi nálam! Ijesztő volt ezzel szembesülni, pont általa, és abban a pillanatban nagyon zavarba jöttem, talán jobban mint eddig bármikor! Azt sem tudtam hova lépjek, vagy bújjak! :) Kerültem a szemkontaktust, érdekes pillanat volt! Ez mondjuk pont az aznapi nagy vitánkkor történt. Talán kicsit elgyengültem.. ^^" Viszont azt is mondta, hogy nagyon megnyugtató volt mellettem aludnia! Hogy előtte, annyira megnyugtatót még nem érzett.. Az volt az első alkalom, hogy végre a karjában aludhattam el én is, ugyanis amúgy folyton/csak a hasán alszik.. ^^"
Legközelebb mindenesetre nem kívánkozom ilyen szentimentális lenni Ő előtte!! -.-"" Olyan ciki, hogy én ilyet csak úgy kijelentettem.. Francba velem meg a szerelemmel!! -.-" Megleptem magamat is rendesen! Most viszont távozom lassan! :D Ha esetleg mégis tennék addig bejegyzést... Akkor, ne lepődjetek meg! :)

A következő fejezet a sors tintájával lesz megírva...

Nehéz volt ez a hét. Egyre jobban belebonyolódom az eseményekbe, sokszor minden kimondott szó és tett, sőt az időrend is keveredik... Csak egy valami nem változik. Szabi és én..
Talán már unalmassá kezdhet válni, hogy folyton "mi" vagyunk a téma, de talán így összegezve a dolgokat, magamon kívül más is tanulhat a történtekből, amelyekbe szinte hajszálpontos részletességgel próbálok bepillantást adni..

Mint előző bejegyzésemben is észrevehető volt, első és talán legkomolyabb mélypontján vagyunk túl a kapcsolatunkat illetően. Talán megint csak én értettem félre dolgokat, talán tényleg igazam volt sok dologban, nem tudom, de tény hogy volt miről pénteken, késő délután elbeszélgetnünk kettőnknek Szabival.
Emlékszem, a hangulat mindkét félről elég feszült és nyomott volt. Kétségbeesést véltem magamon felfedezni, közben pedig hatalmas dühvel bombáztam Kedvesemet, a számomra még akkor kételyes dolgokkal kapcsolatban... Ronda szavakkal és kérdésekkel rontottam csak még jobban, az amúgy is "haldoklónak" tűnő kapcsolat esélyeit. Holott nem akartam a véghez folyamodni, de a büszkeségem mégis erősebb volt. Reakciók alig voltak akkor még Szabi részéről, csak pár szó erejéig védte meg magát és érzéseit, ami még több félelmet keltett bennem.
"Ennyire nem érdeklem már?? Tényleg vége lesz, csak így?" - fogalmazódott bennem a kérdések sorozata, nem tudtam már mit szólni, mígnem végre felszólalt pár perc csend után Ő is.:

" - Nagyon félek, hogy elveszítelek..." - nézett rám bús tekintetével. Azelőtt, még talán soha nem láttam akkora félelmet a szemében, mint aznap. Nem igazán értettem a reakcióját, de utólag már minden képkocka összerakódott bennem. Mindent próbáltam Vele megbeszélni, úgy ahogy kellett. Higgadtan, figyelmesen, és persze az Ő nézetét is megértően!!

Mára azt hiszem minden rendeződött. Sokáig, és néha még most is úgy gondolom, hogy talán nem kellene egyes dolgokat feszegetni, bolygatni. De ugyanakkor ott az ellenérv is mellettem, hogy egy kapcsolat nem olyan dolog, amiben a félelmeinket és a gondolatainkat a kétségeket titkolni kellene! Sajnos, ha van félelmünk, arról beszélnünk kell, hogy megnyugtassuk elsősorban magunkat, vagy - a rosszabbik eset - hogy kiderüljenek fájó, de igaz dolgok.
Rossz lett volna így lassan 11.-e előtt szakítani.
Erről jut eszembe, hogy meg lesz elvileg az ajándékom számára!! Bár, kissé nehéz lesz a kivitelezése.. Egy bekeretezett képre gondoltam ajándékként, melyen mi ketten vagyunk. Ugyan van kép rólunk és minden mellékes apró dolgot el tudok intézni (a fotó előhívását Kriszi barátnőm által, a képkeretet pedig olcsón be tudom szerezni..), de kellene egyetlen egy kép amelyen igazán jól mutatunk. Ha ez az ajándék összejönne.. Nagyon boldog lennék. Ha pedig nem lesz számomra "megfelelő" kép, akkor majd kiválasztom valamelyiket a sok közül és lényegében ennyi.

Hogy hogyan lesz a továbbiakban kettőnkkel? Megmondom őszintén, fogalmam nincs, de nem is tervezgetek. Jön a második félévünk...

Szívtelenül...

Nagyon heves vitán vagyok túl, nem is olyan régóta Szabival. Csak ámulok és nézek magam elé, próbálom összerakni a kósza gondolatokat, érzéseket, próbálom a jót meglátni az eredményhez méltóan, de nem megy. Milyen eredmény ez egyáltalán?? Belül fáj nagyon valami még mindig, és az eszem sem tud ilyenkor békét hagyni gazdájának. Tudtam, hogy vannak és lesznek problémák.. mégsem gondoltam volna, hogy kerülhetünk olyan helyzetbe, amely veszélyeztetheti kapcsolatunk jövőjét, annak folytatását..
Most, a vita végével úgy érzem esélyem megint csökkent bizonyos szempontból. Talán nem kellene kimutatnom az érzelmeim, a fájdalmam, de egyszerűen letagadni is képtelen vagyok azokat.
Sokszor az ember olyan dolgokat kap, olyan dolgokat vágnak a szemünkbe, amit talán jobb lenne nem kimondani, még ha az igaz is. Sosem voltam ennek híve, mégis folyton ebbe a helyzetbe kerülök, magamnak nagyon szenvedést okozva! Az igazi nagy problémám az az, hogy nehéz megtartani büszkeségem amellett, hogy se magamnak, sem másnak ne okozzak fájdalmat. A kettő együtt, lehetetlen. Vagy erőre kapsz és kiszállsz a játékból, vagy gyenge maradsz és megalkuvó leszel, ezáltal fejet hajtasz, "minden rendben!"- címszóval.
Én, az utóbbi mellett döntöttem most, de ez nem is meglepő. Mindig is gyenge voltam érzelmek terén, arról nem is beszélve, hogy milyen szerelmes vagyok.. talán, ezek után még mindig. Azzal együtt, hogy megalkudtam, úgy érzem csalódtam is valamilyen szinten a "másik felem"-ben. De ezzel együtt feltehetem a kérdést, hogy megint mit vártam? Sosem lesz olyan párkapcsolat, ahol mindkét fél egyenlően szeretné a másikat... Sem ebben, sem pedig a szerelem nélküli párkapcsolatban nem hittem soha, de soha! Ehhez tartom magam. Igazán nem kellett volna sok, hogy kimondjam; Vége. Ami a legrosszabb az, hogy most is elönt a kétség, hibát követtem el azzal, hogy mégsem tettem meg. Olyan sértést kapott a büszkeségem a szívem.. Ez elég nagy és mély sebet ütött rajtam, és úgy érzem, semmi sem lesz már ugyanolyan...