Viharfelhők, majd napsütés...

2011.06.12. (Vasárnap)

Alig vártam a péntek délutánt, majd pedig azt követően a többi napot, bár nagyon nehezen és rosszul kezdődött minden. Mégsem lepődtem meg. Valahogy vitákból és gondokból az utóbbi időben minden egyes találkozásunk során .. bőven kijut. De mindent az elejéről...

Csütörtökön estefele természetesen Navi húzta fel az agyvizemet. Abszurd kijelentéssel megszúrva boldogságomat, sikerült teljesen kiborítania. A továbbiakban pedig fb-on folytattam vele egy rövid, de annál tartalmasabb vitát, melyben az alkalommal is Szabit próbálta előttem lehúzni, befeketíteni - sikertelenül. Utólag szégyellem, de akkor sikerült kissé elbizonytalanítania. Nem tudtam mit gondoljak, alig vártam, hogy személyesen is megmutathassam bizonyítékkal a tulajdonomban Szabinak, hogy milyen az Ő "barátja". Nem esett jól, mert nem szokásom ilyen undok dolgokhoz folyamodni, de ez volt az a határ amelyen túl már nem bírtam tartani magam. Mikor megmutattam a beszélgetést Szabinak, kétkedve figyeltem az Ő reagálásait is. Van-e igazságalapja a vádaknak? Kiáll önmagáért? Felvállal egy hármas beszélgetést, mely pontosan ezekre a problémákra vetít fényt? Először nem is igazán reagált az olvasmányra, - pedig mindent elmondó volt - de aztán idővel láttam rajta, hogy dühös lett igazán. Megbeszéltük a dolgot nem egyszer és én, ahogy tudtam a legnagyobb őszinteséggel megkértem Szabit is, hogy hogyha van valami, amit el szeretne mondani nekem, de nem tudok róla, akkor nyugodtan megteheti. Ő tiszta lelkiismerettel azt válaszolta, hogy soha nem bántott sem szóval, sem semmilyen más módon. Hittem Neki, de legfőképp akkor amikor bevállalta a hármas találkozót is, ahol - ha van/volna félnivalója - félő minden kiderül...

Navi egy roppant rosszindulatú és ilyen téren mondjuk ki: sz*rkeverő ember aki miután rendesen összekavarta másoknak a dolgait, képes pofátlanul mások szemébe mosolyogni és olyan képet mutatni önmagáról, mint egy igaz barát. De Ő a szememben soha nem volt az. Ez december óta így megy. Próbáltam eltekinteni attól a decemberi beszélgetéstől, és kicsit félretolni azt, Szabi miatt... de mivel újra megmutatta a foga fehérjét, onnantól kezdve nekem nem volt több kérdeznivalóm felé. Nem érdekelt, hogy ki kinek a barátja. Fogtam magam és eldöntöttem, hogy velem, egy ilyen por alak, nem fog szórakozni! Azt gondolja sajnos, hogy attól hogy nő vagyok, még hülye is és befolyásolható. Más alakokat Navi tökéletesen a keblére tud ölelni és be tudnak neki hódolni, - magyarul közkedvelt személy - de ott rontotta el, hogy engem lenézett. Nem tudja kivel áll szemben, és ezt nem azért mondom, mert fellengzőnek akarok tűnni, csupán ha Ő így áll Szabihoz és én hozzám is, akkor ne várja el, hogy én jópofát vágjak az Ő gusztustalan dolgaihoz és ezt, személyesen is bármikor megmondom Neki. Nem volt célom minden esetben Szabit ellene haragítanom és nem is kell így lennie. Elértem, hogy ne bízzon meg Szabi Naviba, mert egyáltalán nem méltó arra. Innentől kezdve pedig lezárom a dolgot, látni sem akarom!

Szóval így kezdődött a csütörtök-péntek.

Péntek délután itthon nagyban kuplerájban állt a lakás nekem köszönhetően. Valahogy nem jutott időm precízen mindenre. Az utolsó pillanatra hagytam Szabi ajándékát is, mely elsöprő sikert aratott. Kirakta a számítógép asztalára!! ^^ *-* Valamint megmutatta másoknak is. :)

Szombaton voltunk lent a strandon is, valamint előzőleg elmentünk csónakázni is! ^^ Jól éreztem magam nagyon!! :)

Tegnap 6.hónapunk ünneplését azzal zártuk, hogy eljött hozzám aludni, de előzőleg voltunk egy közös jó barátunknál is! Elpezsgőztük és elbolondoztuk az időt, de véletlenül búcsú alkalmával ott, Szabi egy roppantul fájó mondatot ejtett ki a száján, ami hallatán azt hittem ott helyben sírom el magam. Jobb is volt abban a pillanatban távozni, szinte futottam hazafele. Legalábbis a lépteim gyors tempót ütemeztek. Ez egy olyan mondat volt, ami.. Igazából a barátunkkal kapcsolatos, aki mellesleg Nő, és kicsit érdekesen jött ki a dolog. Ők mindig is olyan barátok voltak akik (legalábbis szerintem..) mindig is jó és szép párt alkothatnának együtt. Ezeknek tudatában elvesztettem a fejem, Szabi is alig bírta tartani a tempómat, megfogta ugyan a kezem, de pár vitaszó után némán vonultunk egymás mellett. Hazának a boltnál meg kellett állni, természetesen pulti kiszolgálás volt a késői órákban. Ott sem igazán szóltam hozzá.

Gyorsan hazaestem, megfürödtem, és elpihentem az ágyra. Kellemetlen csend vett minket körül, az elejtett mondata járt végig a fejemben, nameg az, hogy én mit keresek mellette? Azaz, hogy Ő mit keres egy ilyen lánynál mint én...??! Ezekkel a gondolatokkal a fejemben próbáltam erősnek tűnni, holott semmi rosszat nem tett. Kis idő múltán miután már alváshoz készültem volna, Ő puszilgatni kezdett, simogatott, fölém emelkedett, de én nekem egy mosoly nem kunkorodott rá az arcomra, csak fapofával hagytam "küszködni". Idővel észrevette, hogy nem vagyok vevő dolgokra. Majd megkérdezte: "Aludni szeretnél?". A válasz "Nem" volt, hiszen tele ideggel nem tudtam nyugton maradni. Visszafeküdt mellém, egy darabig simogatott majd, próbált elaludni. Egy "ne haragudj" mondat kiejtésére vártam, de nem kaptam. Így nem kértem belőle továbbra sem. Felé fordultam és elkezdtem bámulni. Hirtelen kinyitotta a szemét, és Ő is ugyanezt kezdte el. "- Mi a baj?" - kérdezte suttogva. Mire én azt válaszoltam, semmi. Sajnos nem bírtam sokáig tartani magam és elnézést kértem a kirohanásomért, a jelenetért amit rendeztem. Jó szorosan átölelt és arra kért, hogy én bocsássak meg Neki. Szerinte sem volt szép az, amit akkor tett, igaz nem akart megbántani, mégis sikerült rendesen letörnie egy darabot a büszkeségemből. Nem tudtam Rá haragudni, tudta, hogy bűnös Ő is, láttam hogy megbánta a dolgot. Hála égnek kibékültünk újra. Viszont akkor is zavar, hogy újabban ennyi a vita. Fogalmam nincs mi az oka, de általában az Ő ... hát hibának nem is, de tévedésnek már inkább mondható dolgai miatt kereked vita. Meggondolatlanul, figyelmetlenül tud olykor dolgokat kimondani úgy, hogy ott vagyok én, vagy épp érintett vagyok a dologban. Lényegtelen is, elnézést kért, és nem tudok Rá haragudni.

Erről jut eszembe... Akkor éjjel mondta Ő is ezt nekem. Nem tudok olyat tenni és mondani amivel Őt megtudnám bántani. Gúnyosan felnevettem, majd azt mondtam: "-Nem szeretlek.. Nem szeretlek! .. " erre Ő: "- Hazudsz!" - vágta rá vissza azonnal, széles mosollyal. Majd én újra: "- Nem szeretlek és bármikor elhagynálak...!" - mire Ő újra: "- Nem hagynál el, mert szeretsz engem, tudom...!" - THE END! :)