Már lassan lesz jó egy hete, hogy piszkálódni kezdett a fogam. Vártam a csodát, hogy "majd elmúlik", de ez napok után sem következett be, amikor is már addig tele voltam fájdalommal, és persze gyógyszerrel, hogy azt mondtam, ennek doki lesz a vége. Úgy is lett.
Nagy nehezen a mai napom, - apummal az oldalamon támogatásként - elmentem a fogorvosi rendelőbe, ahol a volt, most már ex fogdokinőm rendel. Természetesen... Nyári szünet, majdnem több mint egy hónapot kellett volna arra várnom, hogy megszűnjön a szenvedésem a fogammal. Ezt lehetetlen kivitelezni, mivel nemhogy maga a fogfájdalom az, amit el kell viselni, még a mellé rendelő kellemes tünetek is társulnak idővel.. (fejfájás, szemkönnyezés, torokfájás, hajhullás..stb.), szóval rendesen rátud menni az ember szervezetére, egyetlen egy darab, de hibás fog. Szerencsére nekem nem voltak ilyen tüneteim, a fejfájást levéve, de a kettő is épp elég volt ahhoz, hogy végre bátorságot vegyek és elmenjek helyrehozni.
Szóval ma kora reggel miután kiderült, hogy nincs dokinő, ott ahol kellett volna lennie (arról nem is beszélve, hogy helyettes sem volt, mert minek is az?? Dögöljön bele az ember nyugodtan a kínba.. -.-") , akkor fogtuk magunkat apummal és elmentünk a körzeti dokihoz. Ott egy nagyon kedves és fiatal nő várt minket. Mikor beszólított, azt hittem hamar túl leszek az egészen. Egyszer az életemben, akkor tényleg úgy voltam vele, hogy nem félek annyira, mint azelőtt. Erre beülök a székbe, megnézi a fogam, majd elküld szájsebészetre! Hurrá!! -.-" Legalább a hely ismerős lesz! Gondoltam magamban, és végülis nem féltem még akkor sem, hiszen biztatóan azt mondta, hogy a foghúzás még jól is jön majd nekem, mivel mögötte már látszik a bölcsesség fog. Remek!! :) Nem gond, legalább lesz ami majd helyettesíti idővel a hiányzó fogamat. Még akkor sem gondoltam, hogy ez korántsem úgy van, ahogy én azt elgondoltam! ^^"
Időponttal a kezemben tovább vonaglottunk ezen a keserves megpróbáltatáson, mely minden erőmet elvette a végére. Odaértünk a szájsebészetre! Nem is olyan sokára rá, szólítottak. Megkaptam a kellemes három az egyben adagos injekciót, majd vártam, hogy hasson. Jó 20 perc elteltével beszólítottak újra. A végső menet és egyben a fogam utolsó percei. Az egész nem tartott tovább 10 percnél. Szépen csinált helyet a fogónak és ki is húzta a fogam sec-perc alatt, de a továbbiak megleptek roppantul. A mögötte lévő bölcsességfogamat is ki kellett húzni! A profi doktor-úr megkérdezte, hogy kihúzhatja-e? Mivelhogy előbb-utóbb kiesne, nem érdemes megtartani. Mit tudtam volna mondani? Hogy ne?! Persze, akkor csinálja csak! Bólintottam, majd megnyugvóan biztatott és megdicsért amiért szépen és ügyesen tűrtem a beavatkozást. Nem is volt egy könnyű dolog, és sajnáltam is, hogy egyszerre 2 fogamat veszítem el...
Jelenleg fájdalomcsillapítóval próbálom elviselni a hiányt és az enyhe fájdalmat ami a veszteség által még rám vár...
Szóval ez egy ilyen nap volt. Meglepő és fáradalmasan fájdalmas egyben.. De túl vagyok rajta és ez tök jó!! ^^"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése